A munkáltató fizetési felszólítása a munkavállalóval szemben

A munkáltatóknak lehetősége van a munkavállalóval szemben fennálló követelésük érvényesítésére fizetési felszólítás kibocsátása útján is. Ez gyorsabb lehet a bírósági és a fizetési meghagyásos eljárásnál is. Mi is ez és mikor, milyen feltételekkel bocsátható ki a munkavállalóval szemben? Ha nem fizet, hogyan hajtható be a követelés?

 

A fizetési felszólítás kibocsátásának feltételei

Mielőtt a munkáltató egy, az általa foglalkoztatott munkavállalóval szemben fennálló követelésének behajtásával közjegyzőhöz (fizetési meghagyás) vagy ügyvédhez (peres eljárás) fordulna, van egy harmadik lehetősége. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 285. § (2) bekezdése lehetőséget biztosít a munkáltatónak arra, hogy egy gyors és költségkímélő úton érvényesítse a munkavállalójával szemben fennálló pénzkövetelését. Eszerint a munkáltatónak lehetősége van nem bíróság előtt, hanem írásbeli fizetési felszólítás útján érvényesíteni a munkavállalóval szemben fennálló, a munkaviszonnyal összefüggő igényét, amennyiben annak összege a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét nem haladja meg.

Hangsúlyozni kell, hogy ez csak lehetőség, egy alternatíva[1] a rendes peres eljárás vagy éppen a fizetési meghagyásos közjegyző előtt indítható eljárás mellett. A kötelező legkisebb munkabér összege teljes munkaidős foglalkoztatás esetén 2017-ben 127.500,- Ft,[2] amelynek háromszorosa 382.500 Ft. Ezen összeget meg nem haladó mértékben tehát a munkáltató fizetési felszólítás útján is érvényesítheti a munkavállalóval szemben fennálló például kártérítési igényét.

A fizetési felszólításnak is tartalmaznia kell indokolást (a követelés összegét, jogcímét és teljesítésének határidejét) és annak megtámadására vonatkozó jogorvoslati kioktatást,[3] akárcsak a felmondás esetén.

Mit tehet a munkavállaló, ha vele szemben fizetési felszólítást bocsátott ki a munkáltató?

Ha a munkavállaló a fizetési felszólításban foglaltakkal akár jogalapja, akár annak összegszerűsége tekintetében nem ért egyet, az abban foglalt jogorvoslati kioktatás szerint fordulhat a bírósághoz. Ez esetben a munkavállaló, mint felperes a fizetési felszólítást támadó írásbeli nyilatkozatát bírálja el a bíróság keresetlevélként, amelynek az abban foglaltak végrehajtására halasztó hatálya van.[4] Ha a munkavállaló felperes nem csatolja a keresetleveléhez a fizetési felszólítást, illetve az nem tartalmazza, hogy mennyiben és milyen okból vitatja a fizetési felszólítást, a bíróság hiánypótlásra hívja fel.

Milyen határidővel bocsátható ki a fizetési felszólítás és mikor tekinthető közöltnek?

A fizetési felszólítás a munkáltató számára kivételes szabállyal biztosított lehetőség, amellyel a munkáltató akkor is élhet, ha a munkavállaló – jogellenesnek minősített – munkaviszony megszüntetésével összefüggésben keletkezett, a törvényben korlátozott mértékű anyagi igényét kívánja érvényesíteni. E kivételes szabály alapján ebben az esetben kibocsátott jognyilatkozatra is irányadó a 30 napos igényérvényesítési határidő, továbbá alkalmazni kell a jognyilatkozat közlésére vonatkozó Mt. 24. §-át.

A munkajogi igény érvényesítésére irányadó általános szabálytól [Mt. 285. § (1) bekezdés] eltérően a törvény csupán a munkáltató számára nyitva álló, írásba foglalt fizetési felszólítás lehetőségét az Mt. 153. § (1) bekezdés a) pontban lévő kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meg nem haladó követelésre vonatkozóan biztosítja [285. § (2) bekezdés]. A kivételes szabály kiterjesztő értelmezését tiltó általános ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a munkáltató – ez esetben a keresetlevél helyébe lépő – fizetési felszólítását a 287. § (2) bekezdésben lévő igények érvényesítése iránt 30 napos határidőben adhatja ki. Ebből következően a munkavállalóval szemben kibocsátott fizetési felszólításra a jognyilatkozat közlésére irányadó 24. § rendelkezéseit alkalmazni kell.[5]

Az Mt. 24. § (1) bekezdése alapján az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek átadják, vagy az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik, továbbá a 22. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott jognyilatkozat esetében, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik. Az elektronikus dokumentum akkor válik hozzáférhetővé, amikor a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek lehetősége nyílik arra, hogy annak tartalmát megismerje. A közlés akkor is hatályos, ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza.

A (2) bekezdés kimondja, hogy az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a postai szolgáltatásokról szóló jogszabály szerint tértivevény különszolgáltatással feladott küldeményként kézbesített jognyilatkozatot,

  • a) ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy a küldemény átvételét megtagadta vagy a címzett által bejelentett elérhetőségi címen a kézbesítés a címzett ismeretlensége vagy elköltözése miatt meghiúsult, a kézbesítés megkísérlésének napján,
  • b) egyéb esetekben az eredménytelen kézbesítési kísérlet, valamint az értesítés elhelyezésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.

Az olyan jognyilatkozattal kapcsolatban, amely tekintetében e törvény alapján bírósági eljárásnak van helye, a (2) bekezdésben szabályozott kézbesítési vélelem megdöntése iránt az eljárás kezdeményezésével egyidejűleg, a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, de legkésőbb a vélelem beálltától számított hat hónapon belül terjeszthető elő kérelem a bíróságnál. A kézbesítési vélelem megdöntésére egyebekben a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A vélelem megdöntése esetén a bírósági eljárás kezdeményezésére előírt határidőt megtartottnak kell tekinteni. Vita esetén a jognyilatkozatot tevő felet terheli annak bizonyítása, hogy a közlés szabályszerűen megtörtént.[6]

Hogyan hajtható be a követelés?

Abban az esetben, ha a munkavállaló a fizetési felszólítást nem támadja meg, a jogorvoslati határidő leteltét követően a munkavállalótól követelhető a felszólításban foglalt összeg teljesítése. Ha a munkavállaló fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a munkáltató a fizetési felszólítás alapján kérheti az abban foglaltaknak állami kényszer, azaz bírósági végrehajtási eljárás keretében történő kikényszerítését.

Ennek módja a fizetési felszólítás végrehajtási záradékkal történő ellátása. Mind a személyesen, mind a jogi képviselővel eljáró munkáltatóknál e körben két tipikus hiba fordul elő a munkaügyi joggyakorlatban. Az egyik, hogy elmulasztanak igazolást kérni arról, hogy a munkavállaló nem támadta meg a fizetési felszólítást. Ennek hiányában végrehajtási záradékkal nem látható el az okirat.[7] A végrehajtási záradékkal történő ellátást megelőzően ezt a munkáltatónak azon bíróságnak a kezelőirodáján, amelyik hatáskörrel és illetékességgel rendelkezett volna a fizetési felszólítás megtámadása esetére a per lefolytatására (budapesti munkavégzési hellyel rendelkező munkavállaló esetén – 2018. január 1-jéig – a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság), igazolást kell kérnie arról, hogy a fizetési felszólítás tárgyában a munkavállalótól nem érkezett kereset a bíróságra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltatónak a fizetési felszólítással meg kell keresnie az illetékes munkaügyi bíróság kezelőirodáját, ahol a kezelőiroda vezetője ellenőrzi a bírósági lajstromban, hogy a munkavállalótól érkezett-e a konkrét fizetési felszólítást megtámadó keresetlevél. Ha nem, a fizetési felszólítást egy speciálisan erre a célra szolgáló pecséttel látja el, amelyen a kezelőiroda vezetője a fenti tényt aláírásával igazolja.

A végrehajtási eljárásban a munkáltatónak igazolnia kell azt is, hogy a fizetési felszólítást a munkavállalóval közölte.[8] Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy vagy tértivevényt csatol, mely igazolja a postára adást és az átvételt, vagy a személyes átvételt (például a munkavállalónak a fizetési felszólításon szereplő „átvettem” kijelentésével, dátummal és aláírásával), vagy azt igazolja, hogy a munkavállaló az átvételt megtagadta. A közlésre itt is az Mt. jognyilatkozatok közlésére vonatkozó 24. §-át kell alkalmazni.

A másik hiba, hogy a fizetési felszólítást – a Vht. 15. § (1) bekezdéséből[9] és 20. § (2) bekezdéséből[10] kiindulva – végrehajtási záradékkal történő ellátásra – peres eljárás lefolytatását követően – az első fokú határozatot hozó bíróságnál nyújtják be. Az első fokú határozatot hozó bíróság, munkaügyi perekben a munkaügyi bíróság azonban nem jogosult a fizetési felszólítást végrehajtási záradékkal ellátni. A Vht. 20. § (1) bekezdése ugyanis erre az adós lakóhelye, illetve székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye – szerinti járásbíróságot hatalmazza fel. A fizetési felszólítást tehát – ha azt az első fokú határozatot hozó munkaügyi bíróságnál terjeszti elő a munkavállaló, hatáskörének hiányát megállapítva – a munkaügyi bíróság átteszi az adós lakóhelye szerinti járásbírósághoz. A gyakorlatban ez azért jelenthet problémát, mert ekként éppen a fizetési felszólítás és végrehajtási záradékkal történő ellátásának előnye, vagyis a gyorsasága vész el. Amennyiben ugyanis az adós, azaz a munkavállaló a fizetést „el akarja húzni”, az áttételt elrendelő végzés megfellebbezésével ezt – mivel azt az adósnak is kézbesíti a bíróság, ezáltal ő tudomást szerez a végrehajtási eljárásról – akár több hónapra is el tudja érni. Akkor viszont, ha a munkáltató a megfelelő bírósághoz nyújtja be a már pecséttel ellátott fizetési felszólítást, az adós munkavállaló – ahogyan a végrehajtási lap kibocsátásakor is – csak a végrehajtótól szerez tudomást a végrehajtási eljárás megindulásáról, így a tartozás rövid időn belül behajtható lesz.

 

Dr. Bóta Zsuzsanna
Bírósági Titkár
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

***
A szerzői jog jogosultja fenntart minden másolással, terjesztéssel, többszörözéssel kapcsolatos jogot. Tilos a cikkek, egyéb tartalmak teljes vagy rövidített formában történő másolása, nyilvánossághoz közvetítése, újraközlése. Tilos továbbá a honlap tartalmát adatbázisba lementeni. A honlapon található tartalom bármely eleme csak a szerzői jog jogosultjának előzetes engedélyével használható fel.

 

[1] 1/2001. Munkajogi jogegységi határozat
[2] Minimálbér rendelet 2. § (1) bekezdés
[3] Mt. 22. § (5) bekezdés
[4] Mt. 287. § (5) bekezdés
[5] A 4/2013. (IX.23.) KMK vélemény a munkajogi igény érvényesítésének egyes kérdései a 2012. évi I. törvény alapján c. vélemény 5. pontja
[6] Mt. 24. § (3)-(4) bekezdés
[7] A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23. § (3) bekezdés
[8] Vht. 23. § (1) bekezdés a) pont
[9] A Vht. 15. § (1) bekezdése szerint az első fokon eljárt bíróság állítja ki a végrehajtási lapot.
[10] A Vht. 20. § (1) bekezdése pedig a végrehajtási záradékra a végrehajtási lapra vonatkozó rendelkezéseket rendeli alkalmazni.