A jogszabály alapján meglehetősen bonyolult képet mutat a nyugdíj összegének meghatározása. Írásunk megkísérli – az áttekintést lehetővé téve – bemutatni a nyugdíjszámítás folyamatát a nyugdíj összegére hatással lévő egyéb jogintézmények megismertetésével.

 

A Magyar Közlöny 2010. évi 38. számában kihirdetésre került a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendeletet módosító 58/2010.(III.16.) Korm. rendelet, amely a 2010-ben alkalmazandó ún. valorizációs szorzószámokat tartalmazza. Ezzel az összetevővel már véglegesen kiszámítható az idén megállapított nyugellátások összege. A valorizációs szorzó, amely az ún. szintre hozást szolgálja a régebbi és a jelenlegi jövedelmek összehasonlíthatósága érdekében, évente március hónapban kerül meghatározásra a KSH által közzétett adatok alapulvételével. E mutató megjelenéséig nyugdíjelőleg megállapítására kerül sor az adott év január 1-jét követő időponttól igényelt nyugdíjaknál. A valorizációs szorzószámok kihirdetésekor történik a végleges nyugdíjösszeg meghatározása, melyre 10 munkanapos ügyintézési határidő áll rendelkezésre. A jogszabály megjelenésének apropóján áttekintjük a nyugdíj kiszámításának folyamatát.

 

 

Az öregségi nyugdíj-megállapítás két részre bontható:

 

A nyugdíj összege a szolgálati idő mértékétől és az elért nyugdíj-járulékköteles keresetektől függ. Különbség van az 1997. december 31-ét követő és 2013. január 1-ét megelőző időpont között megállapítandó, az utóbbi dátumot követően esedékes öregségi nyugdíjak számítási módja között. Írásunk a 2013. január 1-ét megelőző szabályokat ismerteti. A nyugdíj mértéke a megszerzett szolgálati idő teljes években (365 naptári napban) meghatározott tartama alapján százalékos egységben kerül meghatározásra. A nyugdíjskála 10 év szolgálati idő esetén a nyugdíj alapul szolgáló havi átlagkereset 33 %-ában határozza meg a nyugdíj összegét, a mérték fokozatosan növekszik, 40 év szolgálati időnél már az átlagkereset 80 %-a a nyugellátás. A növekedés minden további évre 2 - 2 %. Felső határként az átlagkereset teljes összege szerepel, ennél magasabb nyugellátás ugyanis a nyugdíjnövelés esetét kivéve nem állapítható meg.

 

 

Az öregségi nyugdíj mintegy a megélhetés minimális garanciájaként a jogszabályban meghatározott legkisebb összegnél alacsonyabb nem lehet. 2010-ben az öregségi nyugdíj legkisebb összege 28.500 forint havonta. Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el, az öregségi teljes nyugdíj összege azonos a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegével. Olyan egyedi, de sokszor előforduló esetekben, amikor a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset igen alacsony, nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének az adott évre meghatározott nagyságrendjét, a nyugdíj összege azonos az ellátás alapját képező havi átlagkereset összegével. Ha például a nyugdíjhoz figyelembe vehető havi átlagkereset 15.000 forint, mely kevesebb, a tárgyévi nyugdíjminimumnál, 2010-ben a 28.500 forintnál, a nyugdíj 15.000 forint lesz, azonosan az átlagkeresettel. Ha a nyugdíjminimumnál alacsonyabb összegű nyugellátásról van szó, sokan téves számításra gondolnak, pedig csak a fenti szabály érvényesül. Az öregségi résznyugdíjnál, melyet 15 év szolgálati idő teljesítése esetén lehet „elnyerni”, nem érvényesül a nyugdíjminimum szabálya. A 10-19 évi szolgálati idő alapján megállapított öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha ez nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét.

 

 

Pénztári tagság esetén az öregségi nyugdíj összege hasonló elvek szerint alakul, mint a rokkantsági nyugdíj vagy hozzátartozói nyugellátások esetében. Azaz, ha az egyéni számlán lévő összeget az a pénztártag, akit erre a jogszabály feljogosít, visszautaltatja a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, teljes nyugdíjat kap, ha nem így dönt, a társadalombiztosítási nyugdíj 75 %-át kapja a magánnyugdíj-pénztári szolgáltatás mellett. Emlékeztetőül, megrokkanáskor, vagy a hozzátartozó halála esetén a visszalépés időbeli korlátozás nélkül lehetséges.

 

 

Az öregségi nyugdíj kiszámításához meglehetősen hosszú időszak jövedelmei kerülnek figyelembevételre. Ez az időszak: 1988. január 1-től a nyugellátás megállapítása időpontjáig terjedő idő, melynek legalább fele részére kell keresettel, jövedelemmel rendelkezni. Amennyiben az igénylő az ún. átlagszámítási időszak felére nem rendelkezik keresettel, jövedelemmel, a hiányzó napokra az 1988. január 1-je előtti, legközelebbi időszak keresetei, jövedelmei vehetők figyelembe. Ha ez sem áll rendelkezésre, akkor a hiányzó időre érvényes minimálbért kell számításba venni. „Életnyugdíj” számítása a cél, azaz az aktív keresőtevékenység mind hosszabb szakasza alatt szerzett jövedelmek átlagából kerül a nyugellátás megállapításra. Korábban más rendelkezés volt hatályban, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény szabályai szerint a nyugdíjazást megelőző öt év legjobb három évében elért keresetből került a nyugdíj kiszámításra.

 

 

 

2008. január 1-től a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset kiszámítása során a figyelembe vehető kereseteket, jövedelmeket nemcsak azok személyi jövedelemadó tartalmával kell csökkenteni, hanem a keresetekből, jövedelmekből levonandó járulékok összegével is. Ideértendő az egyéni nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egyéni egészségbiztosítási járulék és a munkavállalói járulék, illetve vállalkozói járulék. A 2009. december 31-ét követően megszerzett jövedelem esetében e körbe tartozik az egyéni nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjpénztári tagdíj mellett az egyéni egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék. Az 1988. óta a nyugdíjazásig elért kereseteket, jövedelmeket az azok megszerzésekor érvényes mindenkori szabályok szerinti járulékmértékeknek megfelelően kell csökkenteni. Ettől eltérően, az 1991. évben munkavállalói járulék címén 0,2 százalékot, 2006. évben egészségbiztosítási járulék címén 4,6 százalékot, munkavállalói járulék címén 1,1 százalékot kell levonni. A levonandó személyi jövedelemadót a kereseteknek, jövedelmeknek a fentiek szerinti, járulékokkal csökkentett összegére vonatkozóan kell kiszámítani, méghozzá a jövedelem megszerzésekor érvényes szabályoknak megfelelően, ún. képzett adó formájában. A 2009. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugellátások összegének meghatározása során az említett időpontot követően elért keresetek, jövedelmek figyelembevétele során a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 2010. évi szabályaira is figyelemmel kell lenni, tehát a járulékokkal csökkentett keresetek adóját azok 27 %-kal növelt összege alapján kell meghatározni.

 

 

A havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve, a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani („valorizálás”). Az így meghatározott kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszak azon napjainak számával (az osztószámmal), amelyre a biztosítottnak keresete volt. A kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel (éves átlag) és el kell osztani 12-vel (havi átlag).

 

 

Nyugdíj megállapítási szabályaink szerint az öregségi nyugdíj összegének kiszámításához az elért jövedelmek nem teljes egészükben, hanem a jogszabályban meghatározott sávozás (csökkentés, degresszálás) szerint veendők figyelembe. Ha a 2009. december 31-ét követő és 2011. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 289 000 forintnál több, akkor

 

 

A fentiek szerint meghatározott havi átlagkereset szolgálati időtől függő, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben meghatározott mértéke lesz a nyugdíj összege.

 

 

A nyugdíjkorhatár felett nyugdíj megállapítása nélkül továbbfolytatott keresőtevékenység „prémiumban” részesül. Aki az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz előírt szolgálati idővel rendelkezik, és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj 0,5 százaléka. Nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj a megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja. A nyugdíjnövelést sokszor összekeverik a nyugdíjrögzítés lehetőségével. Két eltérő esetről van szó, mert a nyugdíjrögzítésnél a nyugdíjjogosultság megszerzésekor az életkor betöltése és az előírt szolgálati idő megléte esetén mód van a nyugdíj megállapíttatására, de annak kifizetése, folyósítása nem történik meg, a személy tovább dolgozik. Ha legalább további 365 nap szolgálai időt szerez, és egy későbbi időpontban kíván ténylegesen nyugdíjassá válni, ekkor is kiszámítják nyugdíját az időközben elért keresetek, szolgálati idő, és az új jogszabályok alapján. Választásra keletkezik lehetőség: a rögzített nyugdíj azóta történt emelésekkel és kiegészítésekkel megállapított mértéke és az új kérelem alapján elbírált nyugdíjösszeg közül az előnyösebb folyósítása kérhető.

 

 

Szintén nyugdíjnövelésnek nevezzük a nyugdíjasként elért keresetekhez kapcsolódó ún. 0,5 százalékos nyugdíjnövelést. A saját jogú nyugellátásban részesülő személy nyugellátását kérelemre minden, 2006. december 31-ét követően saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozókénti kiegészítő tevékenysége 365 napja után, az általa ezen időszakban fizetendő nyugdíjjárulék alapja havi átlagos összegének 0,5 százalékával meg kell emelni. Ez a fajta nyugdíjnövelés abban az esetben állapítható meg, azt a helyzetet kívánja kezelni, hogy 2007. január 1-től március 31-ig önként, április 1-től kötelezően fizettek nyugdíjjárulékot (8,5 illetve 9,5%) a sajátjogú nyugdíj mellett munkát végzők, keresőtevékenységet folytatók, a járulékfizetéssel azonban további szolgálati időt már nem szerezhetnek. Részleges kompenzálásul 0,5%-os mértékű nyugdíjnövelésben részesülhetnek azon keresetük, jövedelmük havi átlaga alapján, amely után a nyugdíjjárulékot megfizették. A nyugdíjnövelés – szemben a nyugdíjak évenkénti rendszeres emelésével – nem hivatalból, hanem kérelemre történik.

 

 

A nyugellátások értékállóságának megőrzése érdekében jogszabályi rendelkezés írja elő azok évenkénti rendszeres emelését. 2010 januárjában 4,1 százalékos mértékű nyugdíjemelés történt. Az éves nyugdíjemelésre tekintettel sokan gondolkoznak azon, hogy a tárgyévben – legkésőbb december 31-vel – kérjék-e nyugellátásuk megállapítását, részesülve így a következő évi nyugdíjemelésben, vagy a következő évben, legkorábban január 1-től igényeljék-e a nyugellátás megállapítását, részesülve a következő év jogszabály-módosulásaiból, de kimaradva az adott évi nyugdíjemelésből. A módosuló jogszabályok, a nyugdíj összegét befolyásoló valorizációs és degressziós szabályok változása miatt nem mindig előnyösek. Általánosságban a kérdésre nem lehet választ adni. Minden egyes esetben konkrétan meg kell vizsgálni, hogy melyik időpontra szóló döntés kedvezőbb a nyugdíj összegére. A nyugdíj-elbírálási eljárás alatt a folyósítás kezdő időpontjának módosítását kérheti az ügyfél, ha pedig nyugdíjkérelme már elbírálást nyert volna, visszavonható a kérelem a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 74.§-a alapján, az ott meghatározott határidőn belül, a felvett ellátás visszafizetése mellett.