Írásunkban a rehabilitációs járadék folyósítása mellett munkát végzők helyzetét tekinthetjük át – összehasonlítva a leginkább rokon ellátás, a rokkantsági nyugdíjasként dolgozókéval.
A hosszú távú egészségkárosodással küzdő személyek egészségi állapotuk függvényében egészségkárosodott személyek szociális járadékaiban (rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék), rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, baleseti járadékban, rokkantsági járadékban, illetve rehabilitációs járadékban részesülhetnek. Valamennyi egészségkárosodáson alapuló ellátás folyósítása mellett lehet keresőtevékenységet folytatni, ennek mértéke és az érintett személy munkajogi megítélése azonban eltéréseket mutat.
Járadék és nyugdíj – jogosultsági feltételek
Rehabilitációs járadékra az jogosult, aki
- 50-79%-os mértékű egészségkárosodást szenvedett és ezzel összefüggésben foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas és
- kereső tevékenységet nem folytat, vagy
- a keresete, jövedelme legalább 30%-kal alacsonyabb az egészségkárosodás bekövetkezését megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresete, jövedelme havi átlagánál, továbbá rehabilitálható,
- a rokkantsági nyugdíjhoz az életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte és
- nem részesül egyéb társadalombiztosítási, pénzbeli egészségbiztosítási, nyugdíjszerű rendszeres, vagy munkanélküli ellátásban.
- Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, akinek egészségkárosodása
- 79%-ot meghaladó mértékű, vagy
- 50-79%-os mértékű, ezzel összefüggésben a jelenlegi vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, azonban a rehabilitációs szakértői szerv szakvéleménye alapján rehabilitációja nem javasolt, és
- az életkorára előírt szolgálati idővel rendelkezik, és
- kereső tevékenységet nem folytat, vagy keresete, jövedelme legalább 30%-kal alacsonyabb az egészségkárosodást megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresete, jövedelme havi átlagánál, és
- táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül.
Különbség – a rehabilitálhatóság esélye
A különbség a rehabilitálhatóság kérdésében áll fenn a kétféle ellátás között. A rehabilitálhatóságot komplex minősítés során hozott szakvéleményben mondja ki az
Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet. Ez a megállapítás azt jelenti, hogy az érintett személy a munkaügyi központtal kialakított egyéni rehabilitációs tervének teljesítésével sikerrel visszavezethető a munka világába, erre mind egészségi állapota, mind képzettsége/szakképzettsége – mellyel kapcsolatban esetleg átképzés is történt – valamint a munkaerő piac igénye alapján esélye van.
Az egyéni rehabilitációs terv kialakítása során, ha a rehabilitációs járadékban részesülő keresőtevékenységet folytat, rehabilitációját elsősorban ennek keretében kell megkísérelni. Ez esetben a munkaügyi központ felveszi a foglalkoztatóval a kapcsolatot, a foglalkoztató 10 munkanapon belül köteles konzultációt folytatni a rehabilitációs intézkedések lehetőségéről. Ha a foglalkoztató a rehabilitációt vállalja, e szerint kell a rehabilitációs megállapodást elkészíteni.
A rehabilitációs megállapodás alapján a járadékos többek között azt is vállalja, hogy a megállapodásban felajánlott munkahelyet elfogadja. A foglalkoztató számára az Flt. szerinti rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség alóli mentesülés szempontjából is előnyös lehet a foglalkoztatás.
Keresőtevékenység – a járadék csökkentésével
A keresőtevékenység folytatása mind a rehabilitációs járadékra való jogosultság megállapításánál, mind a járadék folyósítása mellett jelentőséggel bír, hasonlóan a rokkantsági nyugdíjhoz. A járadékban részesülő 10 munkanapon belül köteles értesíteni az állami foglalkoztatási szervet, ha kereső tevékenységet folytat, vagy keresete, jövedelme megváltozott.
A járadék összegét 50 százalékkal csökkenteni kell, ha kereső tevékenység folytatása esetén a járadékban részesülő személynek három egymást követő hónapra vonatkozó – a személyi jövedelemadóval és járulékokkal csökkentett – keresetének, jövedelmének havi átlaga meghaladja
- a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének 90%-át, illetve annak a megállapítást követően a rendszeres nyugdíjemelések mértékével növelt összegét,
- de legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegét.
- Ez a megoldás a rokkantsági nyugdíjaknál nem szerepel, a keresőtevékenység vagy nem érinti, vagy kizárja a rokkantsági nyugdíj folyósítását, köztes megoldás nem lehetséges.
A járadékra és a nyugdíjra való jogosultság megszűnése
Megszűnik a rehabilitációs járadékra való jogosultság, ha kereső tevékenység folytatása esetén a járadékban részesülő hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének havi átlaga meghaladja a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének 90%-át, illetve annak a megállapítást követően a rendszeres nyugdíjemelések mértékével növelt összegét. Rokkantsági nyugdíj esetében ugyanilyen feltételek bekövetkezése esetén történik az ellátás megszüntetése a keresőtevékenységre figyelemmel.
A rehabilitációs járadékra való jogosultságot a foglalkoztatással kapcsolatban a fekete munka is befolyásolja. A járadék folyósítása három hónapra szüneteltetésre
kerül, amennyiben munkaszerződés nélkül foglalkoztatják nevezettet.
Megszűnik a járadékra való jogosultság, amennyiben ismételten munkaszerződés nélkül történik a foglalkoztatás. Rokkantsági nyugdíj esetében a fekete munka soron kívüli orvosszakértői felülvizsgálatot jelent az ellátás folyósításának felfüggesztésével.
Foglalkoztatás – közterhek és munkajogi sajátosságok
A rehabilitációs járadék melletti munkavégzés esetén a járadékos munkavállaló saját jogú nyugdíjasnak minősül az 1997. évi LXXX. törvény 4. § 7. pontja alapján, ezért járulékalapot képező jövedelme után természetbeni egészségbiztosítási járulékot (4%) és nyugdíjjárulékot (9,5%) fizet e törvény 25. §-a szerint. Munkajogi tekintetben a rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló több ponton más megítélés alá esik, mint a rokkantsági nyugdíjas munkavállaló. Az Mt. 87/A. § határozza meg azt, hogy a törvény alkalmazása szempontjából mikor minősül nyugdíjasnak a munkavállaló. A jogszabályhely a)-g) pontja az öregségi illetve öregségi típusú nyugdíjban, h) pontja szerint a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személy minősül nyugdíjasnak.
Rendes felmondás, végkielégítés – részleges különbségek
A nyugdíjas státusz egyik következménye, hogy a nyugdíjasnak minősülő munkavállalóval szemben a munkáltató rendes felmondását nem köteles megindokolni az Mt. 89. § (6) bekezdése alapján, kivéve a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személyt. A rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló fenti szabályozás szerint nem minősül nyugdíjasnak, így munkáltatója rendes felmondással indokolás mellett szüntetheti meg munkaviszonyát, nem szükséges a 89. § (6) bekezdése szerinti indokolási kötelezettség külön kimondása.
A rokkantsági nyugdíjas munkavállalót munkaviszonya munkáltatói rendes felmondással vagy jogutód nélküli megszűnés következtében történő megszűnése esetén végkielégítés nem illeti meg, mert az Mt. 95. § (2) bekezdése szerint nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül a 87/A. § (1) bekezdése alapján. Ugyanakkor a rehabilitációs járadékban részesülőt, mivel a 87/A. § (1) bekezdése szerint nem minősül nyugdíjasnak, megilleti fenti esetekben végkielégítés. Sőt, adott esetben emelt összegű végkielégítésre való jogosultság is fennállhat, ha a munkavállaló munkaviszonya fentiekben meghatározott módon az öregségi nyugdíjra, vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg.
Felmondási védelem – a kizárástól a tilalomig
A rokkantsági nyugdíjas munkavállalót nem illeti meg felmondási védelem a munkáltatói rendes felmondással szemben. Az Mt. 90. § (1) bekezdésében meghatározott felmondási védelem ugyanis ezen joghely (3) bekezdése szerint nem vonatkozik a nyugdíjasnak minősülő [87/A. § (1) bekezdés] munkavállaló munkaviszonyának felmondására. Ugyanakkor az Mt. 90. § (1) bekezdés g) pontja szerint a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt a rehabilitációs járadékban részesülő személy esetén a keresőképtelenség teljes időtartama alatt.
Ezen időszak eltelte után is rendes felmondással egészségügyi alkalmatlanság miatt csak akkor szüntethető meg a rehabilitációs járadékos munkaviszonya, ha eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább, és a munkáltatónál egészségi állapotának megfelelő másik munkakör nem biztosítható, illetve a munkavállaló nem járul hozzá e másik munkakörben történő foglalkoztatásához szükséges munkaszerződése módosításához. Fenti azonosságokról, különbségekről könnyen juthatunk arra a végkövetkeztetésre, hogy a vizsgált két ellátás, mely közel hasonló egészségkárosodáshoz kötött, mind társadalombiztosítási, mind munkajogi szempontból tartalmaz eltéréseket. Munkavállalói oldalon a mérleg kissé a rehabilitációs járadék mellett munkát végzők javára billen.
Molnárné Dr. Balogh Márta, igazgató-helyettes,
Közép-magyarországi Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság
Forrás: Humán Szaldó