Az ellenérték meghatározása versenytilalmi megállapodás esetén

Versenytilalmi megállapodást szeretnénk kötni egy munkavállalónkkal. Mire kell figyelnünk az ellenérték meghatározásakor? Mikor tekinthető megfelelőnek az ellenérték?

A Munka Törvénykönyve azt írja, hogy az ellenérték meghatározásánál különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót – elsősorban képzettségére és gyakorlatára tekintettel – újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében. Ezt hogyan kell értelmezni?

A munka törvénykönyvéről szóló  2012. évi  I. törvény (“új Mt”) a gyakorlatban már korábban kialakult versenytilalmi megállapodás intézményét nevesítette és a 228.§-ban rendezi alkalmazásának szabályait. A lényegesebb változások a következők:

  • a korlátozási időtartam maximuma a korábbi három évről két évre csökkent,
  • a megfelelő ellenérték minimumának meghatározása a korlátozás időtartamára járó alapbér egyharmadában – ez korábban csak a bírói gyakorlatból volt levezethető és általában minimálisan a félhavi keresetet tartotta megfelelőnek egy havi kötelezettség ellentételezésére,
  • az azonnali hatályú felmondása esetén történő elállás lehetősége a munkavállaló számára, valamint
  • a kötbér alkalmazás lehetőségének egyértelmű megerősítése ( a Ptk. hatálybalépéséhez kapcsolódó módosítás következtében).  

Hangsúlyozandó, hogy a fenti minimális mérték tehát csak az alsó határt jelöli ki. A hivatkozott jogszabályszöveg az új munkavégzésre irányuló jogviszony létesítés akadályozásának mértékét is az ellenértéket meghatározó körülménnyé teszi. Ezért  a versenytilalmi kötelezettség időtartama, földrajzi területe, valamint a tilalmazott  tevékenységi kör is vizsgálandó a megfelelő ellenérték meghatározásakor. Az ellenérték funkciója az, hogy kompenzálja a munkavállalót, amiért nem a számára kényelmesebb megoldást választja a munkaviszony megszűnése után és karrierje következő állomásán nem a korábbi tevékenységét folytatja egy versenytársánál (pl. banki vonalon), hanem egy – legalább is részben -eltérő tevékenységet végez  (esetlegesen alacsonyabb bérezésért)  és/vagy munkavégzési helye, lakóhelye megváltoztatására kényszerül.

Időtartam:

A rövidebb tilalom értelemszerűen kisebb mértékű akadályoztatást jelent, mint a maximálisan kiköthető két éves időszak, amely alatt bizonyos foglalkozásoknál a szakma fejlődése is jelentős lehet, illetve az érintett munkavállaló szakmai kapcsolatai is megkophatnak, megszűnhetnek. Ezért a hosszabb időtartamú korlátozás esetén magasabb mértékű ellenérték az indokolt (és jogvita esetén védhetőbb).

Földrajzi terület:

Nyilvánvaló, hogy ha a munkavállaló a korlátozás miatt a korábbitól távolabbi területen kénytelen új jogviszonyt létesíteni, vagy még lakóhelye megváltoztatására is kényszerül az nagyobb mértékű akadályoztatást jelent, ezért magasabb ellenértékkel kompenzálandó. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a bírói gyakorlat kialakította az indokolt mértékű korlátozás elvét. Ez alapján egy általánosabb szolgáltatási tevékenység (példáiul fodrászat) esetén nem valószínű, hogy alappal védhető az egész országra kiterjedő tilalom, de például a munkáltató működési helyére vonatkozó tilalom (kerület, város) indokoltnak tűnik. Ugyanakkor például egy országosan működő cég  értékesítési vezetője esetében  megalapozott lehet az egész országra  kiterjedő korlátozás, magasabb mértékű ellenérték mellett.

Tevékenységi kör:

A versenytársi tevékenység pontos meghatározása is fontos szempont, az általánosabb körre kiterjedő tilalom magasabb ellenértéket feltételezhet. Azonban ez a korlátozás is csak indokoltan határozható meg. Ezért például nem lehet azt érvényesen megtiltani egy IT szakembernek, hogy IT területen helyezkedjen el, ehelyett a tilalmazott tevékenység részletes, egyértelmű meghatározása célszerű.

Általánosságban tehát elmondható, hogy egy nagyobb földrajzi területre kiterjedő viszonylag általánosan meghatározott korlátozás estén az alapbér harmadában meghatározott ellenérték egy jogvitában nem feltétlenül minősülhet megfelelőnek.

Az alapbér egyharmada mint minimum felveti azt a további problémát is, hogy olyan munkavállaló esetén, aki az alapbérén felül  jelentős további juttatásokban is részesült (például különféle jogcímen járó bónuszok) mely összeg minősülhet megfelelőnek egy jogvitában. Mivel a hivatkozott jogszabályhely is minimumot említ, biztonságosabbnak tűnik az alapbéren felül kapott juttatásokat is figyelembe venni az ellenérték meghatározásakor.

Ezért tehát javaslom, a megállapodás szövegében részletesen kitérni az ellenérték megállapításának szempontjaira és a korlátozás indokaira, ami egy,a megállapodással kapcsolatos vita esetén érvelési alapot szolgáltathat a munkáltató számára mind  a megfelelő ellenérték, mind pedig az arányos korlátozás tekintetében.

 

Dr. Fábián Zsolt
Ügyvéd és munkajogi szakjogász
Erős Ügyvédi Iroda Squire Patton Boggs (US) LLP

 

 

 

 

 

***

A szerzői jog jogosultja fenntart minden másolással, terjesztéssel, többszörözéssel kapcsolatos jogot. Tilos a cikkek, egyéb tartalmak teljes vagy rövidített formában történő másolása, nyilvánossághoz közvetítése, újraközlése. Tilos továbbá a honlap tartalmát adatbázisba lementeni. A honlapon található tartalom bármely eleme csak a szerzői jog jogosultjának előzetes engedélyével használható fel (ÁSZF).