A nem vagyoni kárigényekkel foglalkozó sorozatunk 2. részében az emberi méltóság sérelmével kapcsolatos esetekből válogatunk.
A munkaviszony személyes, bizalmi jellegéből ered, hogy olykor ennek az alkotmányos alapjognak a sérelme is felmerül. Többről van ilyenkor szó, mint a munkahelyi légkör megromlásáról. Olyan magatartások, eljárások tartoznak ebbe a körbe, amelyek a munkavállaló, mint ember alapvető minőségét sértik. A bírói gyakorlat kész nem vagyoni kártérítéssel kompenzálni, ha például a munkavállaló elbocsátása körüli eljárás nem felel meg ennek a követelménynek.
Mit jelent az emberi méltóság
Az Alkotmány szerint: „A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”. Az emberi méltósághoz való jogot az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) határozata az alábbiak szerint értelmezte: „…van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva – a klasszikus megfogalmazás szerint – az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltóság az emberi élettel eleve együttjáró minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő. Az egyenlő méltósághoz való jog az élethez való joggal egységben azt biztosítja, hogy ne lehessen emberi életek értéke között jogilag különbséget tenni. Emberi méltósága és élete mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségéből mennyit valósított meg, és miért annyit.”.
A magyar alkotmánybírósági gyakorlatban az emberi méltósághoz való jog az ún. „általános személyiségi jog megnyilvánulása”. Ezért mind az Alkotmánybíróság, mind más bíróságok minden esetben hivatkozhatnak rá az egyén autonómiájának védelmében, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.
Emberi méltósághoz való jog megsértése a munkajog világában
Az emberi méltósághoz való jog megsértését jelenti minden olyan magatartás, amely valakit méltatlan, hátrányos helyzetbe sodor, illetve amely valakinek a környezetében, a társadalomban kialakult kedvező értékítéletét vagy önbecsülését sérti.
A munkajog területén az emberi méltósághoz való jog megsértése számos területen felbukkanhat, tekintettel a munkavállaló alárendelt pozíciójára. Az emberi méltóságot sértő lehet a munkavállaló utasításokkal való ellátása, munkájának értékelése, vagy éppen elbocsátásának körülményei. Az emberi méltósághoz való jog sérelme esetén a sérelmet szenvedett fél nem vagyoni kártérítést követelhet. De vajon mekkora összeggel kompenzálják a bíróságok e különösen fontos jog megsértését?
Egy munkájától eltiltott riporter esete – 12 milliós kárigény?
Egy szerkesztő-riporter munkakörben dolgozó munkavállaló 12.000.000 Ft nem vagyoni kártérítést követelt vagyoni kárai mellett, mert véleménye szerint munkáltatója megsértette személyiségi jogait. Igényének jogalapját a következőkre alapította:
- munkáltatója hónapokig nem biztosította számára a munkavégzés lehetőségét, a munkából való eltiltását pedig semmilyen hivatalos formában nem indokolta,
- véleménynyilvánítási szabadságát korlátozták,
- munkáltatója a beadványait nem vizsgálta, azokra választ nem adott,
- csupán egyetlen alkalommal részesült jutalomban, így négy éven át gyakorlatilag kizárva érezte magát a jutalmazásból,
- a magasabb munkakörbe való lépés lehetősége nem volt biztosítva számára,
- kiküldetésére is csupán egy alkalommal került sor.
A munkavállaló véleménye szerint munkáltatója a szakmai, kritikai észrevételei, illetve elnöki pályázata miatt részesítette ezekben a retorziókban. Mindezek a körülmények az emberi méltóságát sértő helyzetet teremtettek a munkahelyén és a magánéletében. A munkavállaló házastársa is előadta, hogy egy általános létbizonytalanságot eredményezett az, hogy a munkavállaló soha nem számíthatott béremelésre.
A bíróság a per folyamán megállapította, hogy a munkavállaló hat éven keresztül nem részesült béremelésben, munkabére az azonos feltételekkel rendelkező munkavállalókhoz képest jóval alacsonyabb volt, a munkáltatónál gyakran még a pályakezdők is magasabb bérben részesültek. A munkavállaló ezzel kapcsolatban folyamatosan kereste a feletteseit, az ilyen tartalmú kéréseit azonban figyelmen kívül hagyták. A bíróság álláspontja szerint a munkáltatós tehát éveken keresztül nem csupán megsértette az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, de az ezzel összefüggő eljárása is olyan volt, ami a munkavállaló emberi méltóságát sértette.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság az összes körülményt figyelembe véve az ítélethozatalkori értékarányok alapján 2005-ben 1.000.000 Ft-ot ítélt meg (1/7-H-MJ-2005-17 sz. határozat). A Fővárosi Bíróság ezt az összeget eltúlzottnak találta, ezért 500.000 Ft-ra szállította. Álláspontja szerint a jogsértés súlya csekélyebb, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság értékelte, másrészt egészségromlást sem bizonyított a munkavállaló (1-H-MJ-2006-26 sz. határozat).
Ezzel azonban az ügy nem záródott le. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét, vagyis az 1.000.000 Ft-ot hagyta helyben. Hangsúlyozta, hogy a munkavállaló sajátos szakmájára és munkakörére tekintettel a munkáltató által alkalmazott magatartás az átlagosnál súlyosabb hátrányt és megaláztatást jelentett, amelynek orvoslásaként az elsőfokú bíróság által meghatározott mértékű nem vagyoni kártérítés az egyenértékű és arányos (LB-H-MJ-2008-102 sz. határozat).
Lelki terror a határállomáson – 800.000 Ft
A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság egy 2006-ban hozott határozatában 800.000 Ftnem vagyoni kártérítést állapított meg az emberi méltóság megsértése miatt. A pert egy konfliktus okozta, egy útlevélkezelőt ugyanis olyan személy alá helyeztek át, akivel korábban komoly összetűzése volt. E személy őt többször megalázta emberi mivoltában, gyakran káromkodott, szidalmazta az utasok jelenlétében, sőt megtiltotta kollegáinak azt is, hogy vele szóba álljanak. A munkavállaló az áthelyezést követően munkát már nem tudott végezni, az egészségi állapota annyira megromlott, hogy keresőképtelen állományba került. Később folyamatos szakorvosi kezelés alá került, elmeorvos szakértők véleménye szerint súlyos lelki krízisen esett át, depresszióba esett, így egészséghez való joga is sérült. Később állásából is felmentették. A kereseti kérelemben megjelölt 3.000.000 Ft-ot a bíróság azért találta eltúlzottnak, mert szakértők szerint a munkavállaló állapotában még elképzelhető a javulás. (16/7-H-MJ-2006-8 sz. határozat)
Embertelen bánásmód a munkaviszony megszüntetése során – 300.000 Ft
Az emberi méltósághoz való jogot sok esetben munkáltatói rendes, illetve rendkívüli felmondással összefüggő eljárás során sértik meg. Egy esetben a munkavállaló munkaviszonyának jogellenes megszüntetésének megállapítása mellett – többek között – 3.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés megítélését követelte. A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság azt a körülményt értékelte, miszerint a felperes elbocsátása során a munkáltató alkalmazásában álló alkalmazott kritikán aluli viselkedést tanúsított, nagyképűen, lekezelően járt el, s mikor a felperes tájékoztatta, hogy a megállapodást (munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel) nem ő írta alá, vele szemben kifejezetten támadóan lépett fel. A munkavállaló továbbá azt is előadta, hogy a kirendeltség vezető is megjelent az irodában, aki ugyancsak lekezelő stílusban bánt vele.
A szakértői véleményből kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a munkavállaló valósághű nyilatkozatot tett, ez pedig megalapozza a nem vagyoni kár iránti igényének a jogszerűségét az emberi méltósághoz való jog megsértése miatt. Az összegszerűség tekintetében azonban a bíróság eltúlzottnak találta a kereseti kérelemben megjelölt összeget, így 2009-ben e jogsértés miatt 300.000 Ft-ot ítélt meg (20/5-H-MJ-2009-2 sz. határozat). Az ügy a Legfelsőbb Bíróságig jutott, az összegszerűségben azonban nem történt változás (20-H-MJ-2009-3 sz. határozat és LB-H-MJ-2010-147 sz. határozat).
Összegzés – néhány tanulság
Az eseteket szemügyre véve látható, hogy – bár a kereseti kérelemben foglalt összegek magasak – a megítélt nem vagyoni kártérítési összegek viszonylag alacsonyak. A példaként bemutatott három esetben ez a következők szerint alakult:
|
Irányadó év
|
Kereseti kérelem
|
Megítélt összeg
|
|
2005
|
12 000 000 Ft
|
1 000 000 Ft
|
|
2006
|
3 000 000 Ft
|
800 000 Ft
|
|
2008
|
3 000 000 Ft
|
300 000 Ft
|
Persze sosem lehet eltekinteni a konkrét eset körülményeitől, a jogsérelem súlyát és az eset sajátosságait mindig figyelembe kell venni. Például, az első és második bemutatott esetnél növeli az összeget az a tény, hogy a munkavállalónak nem csak az emberi méltósághoz való joga, hanem az egészséghez való joga is sérült. Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy az első ügyben a munkahelyi konfliktushelyzet a munkavállaló családi életére is negatív hatással volt, otthonában is mindennapi problémaként jelentkezett.
A munkaviszony megszüntetésével összefüggésben fontos leszögezni, hogy a nem vagyoni kártérítés megállapítása független attól, hogy a rendes, illetve rendkívüli felmondás jogellenes volt-e vagy sem. Egy jogszerű rendes felmondás is történhet olyan eljárás keretében, mely a munkavállalóra nézve sértő és megalázó, így nem vagyoni kártérítés alapjául szolgálhat. Tehát nem a felmondás jogellenessége szolgáltat alapot a nem vagyoni kártérítés megállapítására, hanem az azzal összefüggő eljárás körülményei. Másfelől, a munkaviszony megszüntetése nem alapoz meg nem vagyoni kárigényt önmagában azért, mert jogellenes (pl. nem megfelelően megindokolt) volt.
Antal Anett
***