Iskolaszövetkezeten keresztül foglalkoztatnak egy munkáltatónál, ahol kollektív szerződés van érvényben. A kollektív szerződés alapján a munkavállalóknak jár cafeteria juttatás és 13. havi fizetés.

Azt a tájékoztatást kaptuk viszont, hogy a kollektív szerződés szerinti juttatások csak a munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállalóknak jár, az iskolaszövetkezeti tagoknak nem. A mi esetünkben nem érvényesül az egyenlő bánásmód követelménye?

A válasz első ránézésre akár egyszerűnek is tűnhet, ugyanis az Mt. az iskolaszövetkezet és tagja közötti munkaviszonyának különös szabályai között (Mt. XVII. fejezet) a 224. § (4) bekezdésben rögzíti, hogy az iskolaszövetkezet munkavállalója számára biztosítani kell a szolgáltatás fogadójával munkaviszonyban álló munkavállalókra irányadó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket. Ezek meghatározásában visszahivatkozza az Mt. 219. § (2) bekezdését, ahol a törvény a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban rögzíti, hogy alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek különösen a várandós és szoptató nők, valamint a fiatal munkavállalók védelmére, a munkabér összegére és védelmére, továbbá az egyéb juttatásokra, az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó rendelkezések.

Ezek alapján a kérdésére egyértelmű lehetne a válasz: a kollektív szerződésben rögzített juttatások az iskolaszövetkezeten keresztül foglalkoztatott munkavállalókat is megilletik.

Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy a szolgáltatás fogadója a diákok által végzett munkát egyenlő értékűnek tartja/minősíti. Az Mt. az alapelvek között rögzíti az egyenlő bánásmód követelményét, ahol a 12. § (3) bekezdésében – megfelelő elhatárolási szempontok és minősítő körülmények rögzítése mellett – gyakorlatilag differenciálni enged a bérekben, akár azonos munkavállalói feladatok esetén is. E bekezdés szerint

„A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat kell figyelembe venni.”

Ennek a bekezdésnek a figyelembevételével a diákok foglalkoztatása során sok esetben megállapítható, hogy az adott feladat elvégzéséhez a diáknak nincs azonos képzettsége, szakmai tapasztalata, így a fenti rendelkezés alapján a juttatásokban is lehetséges differenciálni. Tovább gyengítheti az egyenlő bánásmód érvényesíthetőségének pozícióját, ha a munkaszerződésben kizárnak vagy csökkentenek bizonyos Mt. szerinti felelősségeket (pl. kártérítési felelősség, illetve annak mértéke), így a felelősség sem lesz azonos. Ezek miatt a diák munkaköre nem lesz azonos a szolgáltatás fogadójánál munkaviszonyban álló, azonos vagy hasonló tevékenységet végző munkavállalóéval (kvázi azonos munkaköri megnevezés melletti „gyakornok” lesz).

Szokásos jogász „gumicsont” használatával sajnos a fenti kérdésére csak annyit tudok mondani, hogy az eset összes körülményeire tekintettel lehet csak eldönteni, hogy a konkrét esetben járnak-e a szolgáltatás fogadójánál érvényben lévő kollektív szerződésben rögzített juttatások.

Simon Balázs
Jogi és kommunikációs igazgató
Humánia HRS Group Zrt.