A 202. § (2) bekezdés kimondja, hogy a keresetlevél beadására megállapított határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a bírósághoz intézett keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták, illetve ha a fél a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, igazolással élhet. Amennyiben a felperes a határidő utolsó napján adja postára a keresetlevelet, a határidő éjfélkor jár le. A postai szolgáltató működtet olyan postahivatalokat, amelyek éjjel – nappal nyitva tartanak, tehát a bíróság hivatali idején túl – az utolsó pillanatban, azaz éjfélkor – is előterjeszthető a keresetlevél.
Természetesen nyitva áll a lehetőség a felek részére, hogy faxon terjesszék elő a keresetlevelet, ebben az esetben azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a fax útján történő benyújtás csak a hivatali idő végéig lehetséges határidőben. (Pp. 103. § (5) bekezdés, BH2003.198.).
A fentiek alapján megállapítható, hogy a benyújtás formáitól függően (faxon vagy postai úton) elválik egymástól a határidő lejárta. Míg fax esetében a hivatali idő vége az irányadó, addig a postára adás történhet ezt követően az este vagy az éjszaka folyamán. Adott ügyben alaptalanul hivatkozott a jogi képviselő arra, hogy a határidő utolsó napján – de a hivatali idő lejártát követően – fax útján benyújtott keresetlevél határidőben került előterjesztésre, mert eljárásjogi határidőről lévén szó, a határidő az utolsó napon – annak is az utolsó órájába – jár le. Ez az érvelés nem helytálló, és a szabályozás gyakorlati okai egyértelmű magyarázatot adnak a postai úton történő benyújtásra vonatkozó szabályozástól való eltérésre. A hivatali időt követően érkezett, fax útján benyújtott keresetlevelet a bíróság kezelőirodája csak másnap (a pénteken, de már a kezelőiroda zárását követően előterjesztett faxüzenetet hétfőn) látja el érkeztető bélyegzővel. Az érkeztető bélyegző az irányadó a keresetlevél benyújtása vonatkozásában, így de facto a határidő utolsó napján, de a hivatali időt követően benyújtott, azaz érkeztető bélyegzővel másnap ellátott keresetlevél de iure a határidőt követően került előterjesztésre.
A határidőben benyújtott keresetlevél alapján a bíróság intézkedik a tárgyalás kitűzése iránt, amennyiben a keresetlevél megfelel a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 121. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Abban az esetben, ha a személyesen eljáró fél által benyújtott keresetlevél nem felel meg a Pp. 121. § (1) bekezdésében foglaltaknak, a bíróság azt határidő tűzésével és a jogkövetkezményekre – az idézés kibocsátása nélküli elutasításra - történő figyelmeztetés mellett hiánypótlásra visszaadja a félnek. Ha a fél a hiánypótlási kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. Az elutasítás alapjául szolgáló esetek: a fél a hiánypótlásra felhívó végzésben írt határidőben egyáltalán nem terjeszt elő hiánypótlást, határidőn túl terjeszti elő azt, vagy a határidőt megtartja, de a hiánypótlás nem teljes körű. Mindhárom esetben a bíróság a keresetlevelet – a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásával - idézés kibocsátása nélkül elutasítja.
Ugyanez a sorsa a jogi képviselővel eljáró felperes által nem szabályszerűen benyújtott keresetlevélnek. A különbség ebben az esetben az, hogy az elutasítás a keresetlevél benyújtását követő első érdemi intézkedés: hiánypótlásra a jogi képviselővel eljáró fél nem hívható fel. Helytelen az a bírósági gyakorlat, hogy a jogi képviselővel eljáró felet a bíróság a keresetlevél hiányainak pótlására hívja fel. Ez az eljárás egyértelműen contra legem jogértelmezésnek tekintendő. A római jogból eredő, a kontinentális jogban máig ható alapelv, hogy a jogszabályokat nem szó szerint kell értelmezni, hanem a jogalkotó szándékát (voluntas legislationis) és a törvény/jogszabály szellemét (ratio legis) kell szem előtt tartani a jogalkalmazás során.
A jogalkotónak a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alkalmazásával történő elutasítás esetében az volt a kifejezett szándéka, hogy amennyiben a jogi képviselővel eljáró fél nyújtja be szabályszerűtlenül a keresetlevelet, azt hiánypótlás mellőzésével kell elutasítani.
A személyesen eljáró fél által határidőben hiánytalanul nem teljesített hiánypótlásnak és a jogi képviselővel eljáró fél által első ízben nem szabályszerűen benyújtott keresetlevél előterjesztésének a jogkövetkezménye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása, első esetben a Pp. 130. § (1) bekezdés j), utóbbi esetben i) pontja alkalmazásával.
A bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdésének alkalmazásával elutasította az első keresetlevelet, az indokolást követően szerepeltette a Pp. 132. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatást. A Pp. 132. § (1) bekezdése alapján a keresetlevélnek a 130. § alapján való elutasítása esetében a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja, vagy követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti. Az elutasító végzés indokolását követően a bíróság köteles feltüntetni a Pp. 132. § (1) bekezdése szerinti tájékoztatást. A fél a Pp. 132. § (1) bekezdés alkalmazásával ismételten benyújtotta a keresetlevelet, melyet a bíróság újból elutasított. A gyakorlat eltérő abban a kérdésben, hogy hány végzésben kell szerepelni e tájékoztatásnak: kizárólag az első elutasító végzésben vagy a második (és minden további) végzésben is?
Az egyik szakmai álláspont úgy szól, hogy a Pp. 132. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatás az elutasított (valamennyi) keresetlevélre vonatkozik, tehát minden egyes elutasító végzésben szerepelnie kell ennek a tájékoztatásnak. Méltánytalan, hogy a fél a Pp. 130. § (1) bekezdés alapján elutasított keresetlevelet csupán egyszer nyújthatja ismét, azaz mindössze egy alkalommal élhet a Pp. 132. § (1) bekezdésben foglalt lehetőséggel. Méltánytalan helyzetet eredményezne, ha az elutasítást követően ismét benyújtott keresetlevél elutasítását követően a keresetlevél benyújtásának jogi hatályai nem maradnának fenn. Minden egyes benyújtást követő elutasítás után meg kell adni a jogot a felperesnek, hogy az ismételt szabályszerű benyújtás lehetőségével éljen és fennmaradjanak a keresetlevél benyújtásának jogi hatályai. Ha ez nem így lenne, akkor a határidőben benyújtott, de a Pp. 130. § (1) bekezdése alapján elutasított, majd a Pp. 132. § (1) bekezdés alapján az ott írt határidőben ismét benyújtott, de másodszor is idézés kibocsátása nélkül elutasított keresetlevelet előterjesztő felperes a harmadszori benyújtás idejére már bizonyosan kicsúszott a kereset előterjesztésére nyitva álló, az Mt. 202. § (1) bekezdésében előírt határidőből és végleg elveszítette a jogát az anyagi joga érvényesítésére.
A másik álláspont szerint a fél a határidőben benyújtott, de a Pp. 130. § (1) bekezdésének i) vagy j) pontja alapján történő elutasítást követően a Pp. 132. § (1) bekezdése alapján egyetlen alkalommal nyújthatja be ismételten a keresetlevelet, hogy a benyújtás jogi hatályai fennmaradjanak. Az esetleges második benyújtást követő elutasítás után a keresetlevél benyújtásának jogi hatályai nem maradnak fenn, ezért ha a harmadik benyújtás az Mt. 202. § (1) bekezdésében foglalt határidőn túl érkezik, az igény nem érvényesíthető. A keresetlevél benyújtásának jogi hatályai egyetlen alkalommal történő ismételt benyújtás esetében maradnak fenn.
Gyakorlati tapasztalataim azt mutatják, hogy a bírói tanácsok eltérő álláspontra helyezkedtek, egyik vélemény sem tekinthető kizárólagosnak. Nézetem szerint az utóbbi megoldás a helyes az alábbi indokok alapján.
A keresetlevél beadásához jogi hatályok fűződnek, ezek értelemszerűen a bírósághoz első ízben forduláshoz kötődnek. Ezek a jogi hatályok fennmaradnak, ha a határidőben ismételten szabályszerűen benyújtja a felperes a keresetlevelet. Az ismételt benyújtás azt jelenti, hogy egyszer beadásra került a keresetlevél, melynek sorsa a Pp. 130. § (1) bekezdés i) vagy j) pontja szerinti elutasítás lett, és az első – a jogi hatályokat keletkeztető - beadáshoz képest ismételten benyújtott keresetlevél esetében maradnak fenn a jogi hatályok. Az ismételt beadás az első benyújtás megismétlését, tehát csak a második benyújtást jelenti, egyfajta második esélyt. Az első benyújtással keletkeztek a jogi hatályok, az ismételt benyújtás fenntartja azokat, és azok nem enyésznek el, de a jogi hatályok csak az ismételt (második) benyújtás következtében maradnak fenn. A fennmaradt jogi hatályokat a Pp. 130. § (1) alapján hozott második végzés megsemmisíti.
A Pp. 107. § (1) bekezdés utolsó mondata az igazolási kérelem előterjesztésére objektív három hónapos határidőt állapít meg. Az Mt. 202. § (1) bekezdésében meghatározott harminc napos határidő elmulasztásától számított három hónapos határidőn belül lehet a mulasztást orvosolni, tehát igazolási kérelem előterjesztése esetén is legfeljebb négy hónap áll a felperes rendelkezésére, hogy a keresetlevelet előterjessze. Ha a Pp. 132. § (1) lehetősége több elutasítás esetére vonatkozna, azaz folytonosan az egymást követő elutasító végzések után újra és újra megilletné a felperest, ad absurdum – pl. a hatodik benyújtást követően - előállhatna olyan helyzet is, hogy az igazolási kérelem határidején túl is határidőben érvényesíti a fél a követelését. Ez nyilvánvalóan nem lehetett a jogalkotó célja.
Annak természetesen nincsen akadálya, hogy a Pp. 132. § (1) bekezdés alapján ismételten benyújtott, majd ismételten idézés kibocsátása nélkül elutasított keresetlevelet a felperes újra benyújtsa, azaz harmadszorra is a bírósághoz forduljon, de ez a harmadik benyújtás már teljesen független az első benyújtástól.
Meglepően nagy arányban fordul elő a gyakorlatban a következő szituáció: a jogi képviselővel eljáró felperes az Mt. 202. § (1) bekezdésében foglalt határidőn belül bírósághoz fordul, azonban a keresetlevél olyan hibákban, illetve hiányokban szenved, amelyek miatt a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja. Ismételt beadás határidőn belül, újra idézés kibocsátása nélküli elutasítás. A bíróság akkor jár el helyesen és akkor értelmezi jól az eljárásjogot, ha a második elutasító végzésben mellőzi a Pp. 132. § (1) bekezdése szerinti tájékoztatást (lásd BH2011.77.).
A jogi képviselővel eljáró felperes harmadszorra is előterjeszti a keresetlevelet, de ezt már az első kettő, „párban járó” keresetlevéltől függetlennek kell tekinteni. Úgy kell eljárni, mintha első alkalommal nyújtotta volna be a felperes a keresetlevelet. Ezt a harmadik benyújtást tehát az első kettő benyújtástól mindenben függetlenül kell megvizsgálni. A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség vizsgálatát követően azt kell a bíróságnak vizsgálat tárgyává tennie, hogy a keresetlevél határidőben érkezett-e. Ez a harmadik benyújtás újra jogi hatályokat fog keletkeztetni, és ezt a benyújtást előzmények nélkülinek kell tekinteni. Elvileg előfordulhat (bár matematikailag a nullához közelít) annak az esélye, hogy a harmadik benyújtás az Mt. 202. § (1) bekezdésében foglalt intézkedéstől számított harminc napon belül érkezik a jogalkalmazóhoz. Ebben az elvi esetben a keresetlevél az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül, határidőben előterjesztettnek minősül, a bíróság érdemben megvizsgálja.
Amennyiben az a helyzet áll elő, hogy a keresetlevél az Mt. 202. § (1) bekezdésében rögzített intézkedéstől számított harminc napon túl kerül előterjesztésre, a keresetlevelet – mivel a korábbi benyújtás jogi hatálya nem maradt fenn, azaz de iure a keresetlevélnek nincs eljárásjogi előzménye, tehát mintha először került volna előterjesztésre – el kell utasítani, elkésettség okán.
Dr. Kurucz Ákos
Bírósági titkár, Fővárosi Munkaügyi Bíróság
Forrás: munkajogportal.hu
