A következő ügy tényállása szerint a köztisztviselő sokat tanult. Két szakirányú szakképesítése után olyan diplomát szerzett meg, amely ugyan felsőfokú, csak hát éppen a munkakörében nem ér semmit. A harmadik esetben a feleség ezúttal a „végzett asszonya” volt. Cégalapítása és annak a családi lakásban történő működtetése vezetett férje rendkívüli felmondással történő menesztéséhez. Végül egy iskola igazgató kálváriájában próbálunk eligazodni. A közintézménynek az önkormányzatiból két község társulásának fenntartásába kerülése megalapozza-e vezetői megbízásának visszavonását?
I. Kártérítés mellett fegyelmező szankció
A felperes tehergépkocsi vezetőként állt az alperes munkáltató alkalmazásában. Egy napon a töltőállomáson üzemanyag szállítás és töltés során árukeveredést okozott. Az alperes a felperessel szemben kártérítési eljárást indított, amelynek során a felperes a felelősségét elismerte, az alperes pedig figyelmeztetésben részesítette, valamint kizárta a tárgyévi jutalmazásból. Rögzítette, amennyiben a fuvarmegbízó az árukeveredésből kártérítési igényt érvényesít, úgy a kárösszeget a kollektív szerződés alapján az alperes a felperesre fogja hárítani. A fuvarmegbízó ezt követően 333.017 forint kártérítési igényt érvényesített az alperessel szemben. Ezzel összefüggésben a munkáltató kártérítési határozatával a felperest 330.000 forint kár megtérítésére kötelezte. A felperes keresetében a munkáltató kártérítési határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Az alperes ellenkérelmében elismerte, hogy a kártérítési határozatát nem a kollektív szerződés előírásainak megfelelő módon hozta meg, ezért viszontkeresetet terjesztett elő, melyben a felperest 330.000 forint kár megtérítésére kérte kötelezni.
Első- és másodfok: fizessen a sofőr!
A munkaügyi bíróság az alperes 333.000 forint összegű kártérítés megfizetésére kötelező határozatát hatályon kívül helyezte, egyben kötelezte a felperest 330.000 forint kártérítés alperesnek való megfizetésére. Ítéletében hivatkozott az Mt. 166. § (1)-(2) bekezdésére, valamint az Mt. 167. § (1), (2) és (3) bekezdésében rögzítettekre, utalt továbbá a kollektív szerződésre. A munkájára vonatkozó utasítást a felperes súlyosan megsértette azáltal, hogy nem ellenőrizte kétszer is azt, miszerint a megfelelő helyre csatlakoztatta-e az üzemanyagcsövet. A bíróság a felperes azon védekezését sem tudta elfogadni, hogy szabadságról rendelték be, a tehergépkocsi gravitációs rendszerű volt és nem szivattyús, illetve azt sem, hogy az üzemanyagmérő rossz, és az üzemanyagcső lyukas volt, mivel a munkáját akkor is kellő körültekintéssel kellett végeznie. Az alperes bizonyította a kár bekövetkezését, hiszen a felek által nem vitatottan az árukeveredés megtörtént, és a fuvarmegbízó ebből fakadó kárát az alperessel szemben érvényesítette is. A bíróság nem tudta elfogadni a felperes azon védekezését, hogy csak fél, vagy egyhavi átlagkeresetével okozott kárért felelne, ugyanis a kollektív szerződés alapján – figyelemmel az Mt. 167. § (2)-(3) bekezdésében foglaltakra is – 3 havi átlagkeresetével felel az általa gondatlanul okozott kárért. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
Legfelsőbb: megalapozott a kártérítés és a fegyelmező szankció kiszabása
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint gondatlan károkozás akkor valósul meg, ha a kár bekövetkezését az elvárható gondosság kifejtése mellett el lehetett volna kerülni, és a károsodás azért következett be, mert a munkavállaló ezen gondosságot nem tanúsította. A felperes gondatlan magatartását, azaz az árukeveredés miatti vétkességét az eljárás során több alkalommal maga is elismerte. Az eset megtörténtét követően a felperes szólt először a kútkezelőnek, jelezve, hogy a benzines csövet az EVÓ dízel tartályba szerelte tévedésből. A felperes meghallgatása során elismerte a felelősségét. Mindebből következően alaptalan azon felülvizsgálati hivatkozás, hogy az eljárás során nem került bizonyításra a felperes vétkessége. Bizonyítást nyert, hogy a fuvarmegbízó az esettel összefüggésben felmerült kártérítési igényét az alperessel szemben érvényesítette, aki eleget tett a fizetési kötelezettségének. Az eljárás során a felperes a kár mértékét, és az alperes által történt teljesítést maga sem vitatta. Alaptalanul hivatkozott a felperes a kollektív szerződés megsértésére, mert az a munkavállalóval szembeni közvetlen kártérítés érvényesítésére irányadó, az alperes azonban a követelését a bíróság előtt viszontkeresettel érvényesítette. Ebből következően pedig azt az általános elévülési időn belül tehette meg (Mt. 201. §). Kollektív szerződés a károkozás, illetve a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára a károkozás jellegére, gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására tekintettel a kártérítés mértékét legfeljebb hat havi átlagkeresetig határozhatja meg. Ennek alapján megalapozatlan a felperes felülvizsgálati kérelemnek a kártérítés mértéke körében kifejtett álláspontja. A kollektív szerződés alapján az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül határozták meg a kártérítés mértékét, hiszen nem helytálló az a felperesi hivatkozás, miszerint a kártérítés körében a kollektív szerződéssel csak a munkavállalóra kedvezőbb módon lehet eltérni. Ugyancsak megalapozatlan azon felperesi érvelés, hogy a munkavállalóval szemben csak egyszer lehetett joghátrányt érvényesíteni az általa elkövetett cselekménnyel összefüggésben. Az alperes a felperessel szemben munkajogi fegyelmező szankcióként alkalmazta a figyelmeztetést, illetve a jutalommegvonást, ez azonban nem jelentheti azt, hogy kártérítési felelőssége ezáltal megszűnt volna. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
II. Köztisztviselői besorolás – mit ér a diploma, ha nem szakirányú?
A felperes köztisztviselő nyilvántartási és adatszolgáltatási szakreferens munkakörben állt az alperes munkáltatónál közszolgálati jogviszonyban. Megszerezte társadalombiztosítási ügyintézői szakképesítést, majd a társadalombiztosítási szakelőadói képesítést, végül a szociálpedagógusi főiskolai oklevelét. A munkáltatói elutasítást követően keresetében a Ktv. 42. § (4) bekezdése szerinti I. besorolási osztályba sorolását kérte.
Első- és másodfok: a köztisztviselő nem sorolható feljebb
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A tényállás szerint a felperes munkaköre nyilvántartási előadó, és munkavégzése kiterjed az adatszolgáltatással kapcsolatos feladatokra, a cégközlönyök rögzítésére, az ügyfélszolgálat teljes körű vagy szükség szerinti ellátására, a foglalkoztatók, egyéni vállalkozók felszólítására, adatszolgáltatásra, a felszámolás, végelszámolás alatt lévő foglalkoztatók adatszolgáltatásának felülvizsgálatára, és záró ellenőrzés lefolytatása céljából az ellenőrzési osztály megkeresésére, továbbá a foglalkoztatók adatszolgáltatásával kapcsolatos előadói feladatok ellátása tartozik munkakörébe. Ehhez a munkakörhöz nem jelent szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget a felperes által megszerzett szociálpedagógus (családpedagógus) végzettség. A felperes által dokumentált, egyéb végzettségei szakirányúnak minősülnek ugyan, de nem jelentenek felsőfokú végzettséget. A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A nyilvántartási és adatszolgáltatási szakreferensi munkakört betöltő felperes szociálpedagógusi a felsőfokú végzettsége nyilvánvaló, hogy a munkaköri feladatait tekintve nem minősül szakirányúnak. Nem helytálló a felperesnek a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II.3.) Korm. rendelet 3. számú mellékletére való hivatkozása, amely szerint a nyugdíjbiztosítási szakfeladat ellátás során a I. besorolási osztályba tartozik az, akinek (bármilyen) egyetemi, vagy főiskolai szintű végzettsége és társadalombiztosítási szakképesítése van. A felperesnél a Ktv. 26. § (2) bekezdésében meghatározott besorolási feltételek nem álltak fenn, ezért a másodfokú bíróság a fellebbezést megalapozatlannak találta.
Felülvizsgálat: a köztisztviselő megszerezte a szakirányú képesítést
A felperes felülvizsgálati kérelme szerint az ítéletek nem tértek ki arra, hogy milyen jogszabály alapján állapítható meg, miszerint a munkakörének megfelelő feladatok ellátása során milyen végzettség minősül szakirányú felsőfokú képesítésnek. A másodfokú bíróság csupán utalást tesz arra, hogy a szociálpedagógiai oklevél nem szakirányú, ám ezen állítását jogszabállyal alátámasztani nem tudta. A rendelet 2. § (1) bekezdése rögzíti, hogy köztisztviselőnek az nevezhető ki, aki rendelkezik a feladat ellátásához szükséges 1-3. számú mellékletben, a feladatkörre meghatározott szakképesítések valamelyikével. A felperes álláspontja szerint az eljáró bíróságoknak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy a felsőfokú társadalombiztosítási szakképesítéssel és főiskolai oklevéllel rendelkező felperes a Ktv. 42. § (4) bekezdése, illetőleg a 9/1995. (II.3.) Korm. rendelet 3. számú melléklet 102. pontja alapján a 26. § (2) bekezdésére is figyelemmel megszerezte a feladatkörére előírt felsőfokú iskolai végzettséget és szakképesítést, így az I. fizetési osztályba történő besorolás illeti meg.
Legfelsőbb: a felsőfokú iskolai végzettség nem szakirányú, a képesítés nem felsőfokú végzettség
A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Ktv. 23. § értelmében a köztisztviselőt a törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén – általános szabályként - iskolai végzettségének, és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni. A besorolási osztályokhoz szükséges iskolai végzettségekkel kapcsolatban a Ktv. 42. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőt a I. osztályba kell besorolni. Az I. besorolási osztályba történő besoroláshoz nem bármilyen, hanem kifejezetten a köztisztviselő feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettség szükséges. A Ktv. 80. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján rendelkezhetett a 9/1995. (II.3.) Korm. rendelet a képesítésre vonatkozó további szabályokról. Fenti rendelkezések egybevetéséből következően a köztisztviselők osztályba sorolásának feltételeit együttesen kell vizsgálni a Ktv. és a hivatkozott rendelet alapján. Helyesen állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a felperes szociálpedagógiai főiskolai végzettsége az ellátandó feladatok alapján nem minősül a társadalombiztosítási szakfeladat ellátására előírt felsőfokú iskolai végzettségnek, ilyet a Korm. rendelet nem írt elő, a társadalombiztosítási ügyintézői, illetve társadalombiztosítási szakelőadói képesítés pedig nem tekinthető felsőfokú végzettségnek. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
III. A munkáltató jogos gazdasági érdeke -a versenytárs piacra lépése és a családi kapcsolat
A felperes munkaviszonyát az alperes munkáltató rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes az alperesnél értékesítési csoportvezető munkakört töltött be, amely kapcsán a titoktartási kötelezettség és versenytilalom betartása kiemelkedő fontosságú. Január 9-én alperes tudomására jutott, hogy felperes állandó lakhelye a társaság újonnan alapított versenytársának cégjegyzékben bejegyzett fióktelepe, és az előző év december 21. napján bejegyzett V.T. Kft. főtevékenysége megegyezik alperesével. Az indokolás szerint a felperes nem egy kereskedő gondosságával járt el, amikor munkáltatója felé azt sem jelentette be, hogy felesége tulajdonos és vezető tisztségviselő ebben a gazdasági társaságban. A konkurens cég tevékenysége veszélyezteti alperes érdekeit, amelyről felperesnek, mint értékesítési csoportvezetőnek tudomása kellett hogy legyen. A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
Első fok: nem megalapozott a kereset
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Osztotta az alperes álláspontját abban a tekintetben, hogy a felperes az Mt. 3. § (5) bekezdésébe ütközően járt el, amikor nem tájékoztatta a munkáltatót a felesége által, az alperesnek konkurenciát jelentő gazdasági társaság alapításáról. A bíróság álláspontja szerint az erre vonatkozó tájékoztatási kötelezettsége fennállt függetlenül attól, hogy a felperes nem minősült vezető állású munkavállalónak. A bíróság szerint önmagában a tájékoztatás elmaradása megalapozta a rendkívüli felmondást, ezért nem vizsgálta a felperes személyes közreműködését a V.T. Kft-ben [Mt. 108. § (1) bekezdés].
Másodfok: a feleség konkurens cégalapítása nem ok a rendkívüli felmondáshoz
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a január 17én kelt rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Álláspontja szerint nem vonható le olyan következtetés – figyelemmel az Mt. 3. § (5) bekezdésében foglaltakra is -, hogy a munkáltató jogos gazdasági érdeke veszélyeztetésének tilalma a munkavállaló hozzátartozóját is terhelné, illetve a munkavállalónak az alkalmazása alatt létesített további munkaviszonyán felül a hozzátartozója tevékenységét is be kellene jelentenie a munkáltatójának. Nem állapítható meg a felperes terhére az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pontjában írtak megszegése, így a rendkívüli felmondást megalapozó minősített kötelezettségszegés sem. Az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes az Mt. 3. § (5) bekezdésébe ütközően járt el, amikor nem tájékoztatta az alperest a felesége által alapított, konkurenciát jelentő gazdasági társaság létrehozásáról.
Felülvizsgálat: a férj is közreműködik az asszony vállalkozásában
Az alperes felülvizsgálati kérelme szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően értelmezte az Mt. 3. § (5) bekezdésében lévő jogszabályt. Ez nem szűkíthető le arra a körre, hogy a munkavállaló nem létesíthet további munkaviszonyt, amely sértené a munkáltató jogos gazdasági érdekeit. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében, miszerint nem életszerű, hogy a felperes a felesége által alapított cégben - a saját szakterületén - egyáltalán nem működött közre.
Legfelsőbb: megalapozott a rendkívüli felmondás
A felülvizsgálati kérelem alaposnak minősült. Az Mt. 3. § (5) bekezdése alapelvként rögzíti, hogy a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt – kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a fenti jogszabály perbeli esetben úgy értelmezendő, miszerint a munkáltató jogos gazdasági érdekének megsértését jelenti, ha a munkavállaló, különösen, mint értékesítési csoportvezető tudomást szerez valamely versenytárs cég piacra lépéséről, ezt azonban munkáltatójával nem közli akkor, amikor családi kapcsolatai révén abban érintett. Jelen esetben a felperes nem tájékoztatta az alperest arról, hogy házastársa a munkáltató tevékenységével azonos feladatok ellátására céget hozott létre, amelynek fióktelepeként a felperessel közös állandó lakcím került megjelölésre. A felperes együttműködési kötelezettségét [Mt. 103. §] ezáltal akkor is megszegte, ha nem nyert bizonyítást, miszerint a felesége vállalkozásában tevékenyen is részt vett volna. A fentiek alapján az alperes jogszerűen élhetett az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendkívüli felmondással, mivel adott körülmények mellett – figyelemmel a bizalomvesztésre is – a munkaviszony megszüntetésének indoka jogszerű volt. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság helytálló ítéletét helybenhagyta.
IV. A vezetői megbízás visszavonása – intézmény-összevonás miatt?
A tényállás szerint a felperes közalkalmazott igazgatója volt a J-i Általános Iskola Óvoda és Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek. A felperes kinevezése határozott időre szólt, azzal, hogy amennyiben a kinevezés lejárta előtt az oktatást társulási formában fogják ellátni, ezt tudomásul veszi, és az igazgatói státusz megszűnése miatt igénnyel nem lép fel. A J-i Önkormányzat az intézményfenntartói társulás előkészítéséről döntött, amelyet M. településsel kívánt létrehozni. A két önkormányzat elhatározta, hogy megállapodást köt a közoktatási feladatok társulási formában való ellátására. A megállapodás tartalmazza, hogy a gesztor önkormányzat J. Önkormányzata, amely a feladatot ellátó intézmény fenntartója. A társult településeken lévő általános iskolák jogutódlással való megszüntetését követően az intézmény egységes iskolaként működik. A J-i Önkormányzat képviselő-testülete a társulási formában működő intézmény igazgatói álláshelyének betöltésére pályázatot hirdetett, melyet felperes eredménytelenül pályázott meg. A képviselő-testület döntött a felperes igazgatói megbízatásának visszavonásáról. Az ok: intézményi átszervezés és fenntartóváltozás. A két településen egy társulás lesz a fenntartója a közös intézménynek. Ebből adódóan mind a két települési oktatási intézmény megszűnt.
Első- és másodfok: valós a vezetői megbízás visszavonásának indoka
A munkaügyi bíróság a felperes a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítása és vezetői pótlék megfizetése iránti keresetét elutasította. A bíróság a vezetői megbízás visszavonás indokát valósnak találta, mivel a korábban a J-i Önkormányzat által fenntartott, a felperes által vezetett intézményt társulási megállapodással a társulás fenntartásába vonták, az intézményvezetői megbízás a társulást létrehozó két önkormányzat közös hatáskörévé vált. Ezen túlmenően módosult az intézmény szervezete is: az M-i iskola jogutóddal megszűnt, a J-i iskolának pedig tagintézményévé vált az M-i általános iskola, ezt követően döntöttek a tagintézmény megszűnéséről. A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helyes indokai alapján helybenhagyta.
Felülvizsgálat: a visszavonás közlésekor még nem állt fenn az indok
A felperes felülvizsgálati kérelme szerint a vezetői megbízás visszavonása jogellenes, mert nem felelt meg az MK 95. számú állásfoglalásban foglalt követelményeknek. Az indokolás ugyanis nem volt világos, valós, és okszerű. Korábban ő maga is támogatta azt az elképzelést, hogy három település közreműködésével társulást hozzanak létre, de a valóságban egy kisebb, két önkormányzat közreműködésével létrejött társulás alakult meg. Az új intézmény alapító okirat egy hónappal azután kelt, hogy a vezetői megbízását az alperes visszavonta. Az általa igazgatóként vezetett iskola nem szűnt meg, csak ahhoz társult az M-i. megszüntetett iskola. Ezen változás nem indokolta, nem tette okszerűvé az intézmény vezetői megbízás visszavonását. Az M.-i. intézmény egy nappal később, jogutód nélkül szűnt meg. Mivel az alperes akkor közölte a vezetői megbízás visszavonását, amikor még a hivatkozott indok, a társulás által fenntartott intézmény létre sem jött, annak időelőttisége miatt a felperes számára egyáltalán nem volt világos a megjelölt indok.
Legfelsőbb: az új intézmény létrehozatala megalapozta a megbízás visszavonását
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak minősítette. A felperes igazgatói magasabb vezetői megbízását a felette munkáltatói jogkörgyakorlásra jogosult J-i Önkormányzat képviselő-testülete határozatával intézményi átszervezés miatt bekövetkező fenntartói változás miatt vonta vissza. A felperes kérelmére adott, a megbízás visszavonásához fűzött indokolás ezt részletezte: az alapfokú oktatást J. és M. községek a két település társulásával, közös fenntartású oktatási intézménnyel a két települési oktatási intézmény megszűnését követően kívánták megoldani. Így nem helytálló azon felperesi álláspont sem, mely szerint a fenntartó személyében bekövetkező változás nem állt összefüggésben az intézményvezetői megbízás visszavonásával. Ezen egységes oktatási intézmény működtetésében, fenntartásában is változás történt a korábbi, a felperes által irányított közoktatási intézményhez képest. A J. és M. önkormányzat társulási megállapodása tartalmazza a működtetés és fenntartás részleteit, köztük az intézmény vezetésére vonatkozó magasabb vezetői megbízásra irányuló munkáltatói jogkör gyakorlás mikéntjét is, mely ezt a két társult önkormányzat közös jogosultságaként határozza meg. Valós társulás jött létre, melynek következtében megtörtént az intézmény átszervezése, és a változás nemcsak a fenntartó személyében, hanem a fenntartót megillető jogok és kötelezettségek tartalmában, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlója személyében is bekövetkezett. Ezen változás pedig okszerűen támasztja alá a felperes magasabb vezetői megbízása visszavonását. Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a vezetői megbízás visszavonásának indokolása (a társulás által fenntartott intézmény létrejötte hiányában) idő előtti volt, így nem volt világosan megjelölt. A felperes január 25-től részt vett a társulási megállapodás létrehozásában szakmai tanácsadóként. A vezetői megbízás visszavonása időpontjában már befejeződött az egységes oktatási intézmény igazgatói beosztására kiírt pályázati eljárás, amelyen a felperes eredménytelenül vett részt. A társulási megállapodást a két önkormányzat július 16-án már aláírta. A felperes alappal nem hivatkozhat arra, miszerint nem volt tudomása arról, hogy a társulás milyen formát nyert, hiszen magában a képviselő-testületi döntésben és annak a felperes kérésére adott további indokolásában vilá-gosan szerepel a felperes vezetői megbízásának visszavonásához vezető okok megjelölése. A vezetői megbízás visszavonásának közlésekor már döntés született a társulásról, és az általa működtetett egységes intézmény létrehozásáról. Így önmagában az a körülmény, hogy a közlés időpontjában még nem történt meg az oktatási intézmény nyilvántartásba bejegyzése, a vezetői megbízás visszavonását nem teszi jogellenessé, hiszen erre utóbb visszamenőlegesen sor került. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Forrás: Humán Szaldó
