Az utólagos értékelés joga

Amennyiben a munkáltató kifejezetten fenntartja a maga számára az összes körülmény utólagos értékelése alapján adható, de kötelezően nem járó juttatás elbírálásának jogát, a nemleges döntése nem tekinthető jogszabálysértőnek. Egy per tényállása szerint a munkavállaló éves prémium címén 467.500,- Ft megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót. Határozott időre állt munkaviszonyban a gyár termelési igazgatójaként havi személyi alapbére mellett a prémiumjuttatás lehetőségével. Utóbbinak összege az alapbér 25%-át érhette el. A munkavállaló megítélése szerint az éves alapbér 25%-ának megfelelő 467.000,- Ft prémium megfizetésére a munkáltató kötelezettséget vállalt, az érintett gazdasági évet jelentős eredménnyel zárta, a hasonló körülmények között tevékenykedett munkatársaknak a prémiumot megfizette, ezért a kilátásba helyezett mértékű prémiumot részére is köteles megfizetni. Ellenkező esetben ugyanis a jogait rendeltetésellenesen, illetve az igazgató hátrányos megkülönböztetésével gyakorolná.

A munkáltatóé a végszó

A jogerős ítélet prémium megfizetésére irányuló keresetet elutasította. A munkáltató csak arra vállalt kötelezettséget, hogy értékeli a munkavállalók teljesítményét, és attól függően prémiumot fizethet, e kötelezettségének pedig eleget tett. A munkáltató kifejezetten fenntartotta a maga számára az összes körülmény utólagos értékelése alapján adható, de kötelezően nem járó juttatás elbírálásának jogát, a mérlegelésnek eleget tett, ezért a mérlegelés alapján a termelési igazgató tekintetében meghozott nemleges döntés nem tekinthető jogszabálysértőnek. Mindezt igazolja a munkaszerződésnek különösen az a kikötése, amely szerint a prémiumra jogosultság nem jelenti automatikusan a prémiumban való részesítést, e felől utólagosan a munkáltató dönt. Ilyen esetben pedig a juttatás megadását a munkáltató mérlegelési jogkörében döntheti el, ehhez képest azt megadhatja vagy mellőzheti (Legfelsőbb Bíróság M. törv. II. 10.017/1985;).

A prémiumra való jogosultság kizárása – ha alaptalanok a feltételek

Többirányú prémiumfeladat kitűzése és a feladatok teljesítése esetén alaptalan a munkáltatónak a prémium fizetését kizáró feltételekre hivatkozása, ha azok egyrészt nincsenek összefüggésben a munkavállalónak a teljesítés érdekében a munkakörében kifejtett tevékenységével, másrészt, ha a munkáltató teremtett a gazdálkodása körében olyan helyzetet, amelyet az egyébként prémiumra jogosult - segítő készsége ellenére képtelen volt befolyásolni. A hosszú elvi tétel magyarázataként felidézzük egy per részleteit. A vezető beosztásban dolgozó munkavállaló prémiumfeladata az éves bruttó munkabére 100%-os arányában a következő volt:

• A tárgyévi tervezett eredmény maradéktalan teljesítésében való aktív közreműködés, a nyereség vagyonarányhoz való kedvező alakulása, 30%.
• A vállalat privatizációs folyamatában való tevőleges, cselekvő módon történő részvétel, 5%.
• Az összes belföldi termék értékesítése a tervezett „x” tonnát érje el, 30%.
• Dolgozzon ki ösztönző rendszert az export és belföldi értékesítés fokozására, 20%.
• A reklámtevékenység javítása, 15%. A prémiumot csökkentő vagy megvonó feltétel volt többek között, ha a vállalat az évet veszteséggel zárja, illetve a munkaterületével kapcsolatosan az ellenőrzés olyan mulasztást állapít meg, amely a vállalat eredményét negatívan befolyásolja. A vállalat a tárgyévet követően arról tájékoztatta a munkavállalót, hogy a komplex prémiumfeladatot értékelte, és megállapította, hogy a mulasztásával a vállalat eredményét negatívan befolyásolta az O. Kft. exportszerződés pénzügyi rendezetlensége, ezért a tárgyévben kifizetett előlegen túl a további prémiumát megvonja.

Sérelmezett prémiummegvonás

A munkavállaló a prémiummegvonást sérelmezve a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében 50 854 Ft prémium kifizetésére kérte a vállaltot kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a munkaköri leírásában és a prémiumfeladatában nem szerepel az áruszállítások pénzügyi rendezésének a biztosítása. Ennek ellenére, amíg a vállalatnál dolgozott, több alkalommal próbálkozott az adósság behajtására, de eredménytelenül, mert a vevőnek sem fizették ki a termék ellenértékét. A prémiumfeladatokat teljesítette. A perben azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a munkavállaló részére a tárgyévre kitűzött prémiumfeladatokban szereplő kifizetést megvonó, illetve csökkentő, a munkavállaló mulasztásával összefüggő ok fennáll-e. A mulasztás okát a munkáltató abban jelölte meg, hogy a munkavállaló a szerződés megkötése előtt nem győződött meg az O. Kft. fizetőképességéről és a szállítási határidők ütemezése nem megfelelő. A perben tényként volt megállapítható, hogy az említett szerződés megkötésekor még nem volt szokás és gyakorlat a vevő fizetőképességének bankgaranciával való megerősítése. Ennek ellenére a munkavállaló az adott helyzetben kellően és körültekintően járt el. A szerződés megkötéséhez meghívta a vevő bankszámláját vezető pénzintézet igazgatóját, aki bizonyosnak tartotta a fizetési határidők megtartását. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló az adott helyzetben megfelelően járt el. A szállítási határidők megállapítását a vállalat azért kifogásolta a prémium megvonása során, mert a szállítmányok ellenértéke a vállalathoz nem érkezett meg. E körben az ítélet megjegyzi, hogy a bankátutalások megléte, figyelemmel kísérése az erre létrehozott pénzügyi apparátus feladata, amely ne munkavállaló, hanem a főkönyvelő irányítása alá tartozik. Arra nem merült fel adat, hogy a pénzügyi osztálytól a munkavállalóhoz érkeztek-e jelzések, és hogy a kellő intézkedéseket elmulasztotta-e. Ezt a perben a vállalat nem bizonyította, ennél fogva a munkavállaló mulasztása nem állapítható meg (Legf. Bír. Mfv. II. 10 294/1993. sz.).

Táppénz – beszámít-e a prémium?

A táppénz összegének megállapításánál kérdéses lehet, hogy az irányadó időszakban elért jövedelemhez hozzá kell-e számítani az erre az időszakra tekintettel kifizetett prémiumot (célprémiumot). Egy ügyben a munkavállaló részére a munkáltatója az előző év december hónapra járó munkabérével együtt fizette ki a megelőző évre járó célprémiumot. A munkavállaló január 16-ától betegszabadságon, majd február 6ától - július 11-éig, gyermeke születéséig - táppénzes állományban volt. A munkáltató a táppénz alapja megállapításánál figyelmen kívül hagyta a január 10-én kifizetett célprémiumot, mert álláspontja szerint a kifizetés időpontjára tekintettel a célprémiumot nem lehet hozzászámítani a járulékalapot képező előző évi jövedelemhez. A munkáltató érvelése szerint - 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 48. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 31. § (1) és (2) bekezdése alapján - a prémium, mint nem rendszeres jövedelem tekintetében az R. a rendszeres munkabérek táppénz alapba számításától eltérően rendelkezik. Minthogy a perbeli célprémium kifizetésére nem az irányadó időszakban került sor, ezért az ellátás alapjául nem vehető figyelembe.

A kifizetés évében kell figyelembe venni a prémiumot

Az ügyben irányadó Ebtv. 48. § (1) bekezdése szerint a táppénz napi összegének megállapításánál jövedelemként azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a biztosított egészségbiztosítási járulékfizetésre kötelezett volt. Az Ebtv. 48. § (1) bekezdésének - a 2001. évi LXX. törvény 21. § (1) bekezdésével beiktatott - második mondata előírta, hogy a végkielégítés, prémium, jutalom összegét, valamint az egyéb nem rendszeres jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amelyre tekintettel adták. Az Ebtv. 48. § (2) bekezdése szerint a táppénz összegét a táppénzre jogosultság napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga alapján kell megállapítani. Az R. 31. § (5) bekezdése értelmében a nem rendszeres jövedelem összegét annak az időtartamnak a naptári napjai számával kell elosztani, amelyre tekintettel azt kifizették. Mindezekből következően a tárgyév január 10-én kifizetett célprémiumot a tárgyévben járó táppénz összegének megállapításánál figyelembe kell venni. A perbeli célprémiumot a munkavállaló ugyanis nem vitásan az előző évi munkájára tekintettel kapta. A táppénzre jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző naptári éven a tárgyévet megelőző év január 1-jétől december 31-éig terjedő időszakot kell érteni. Eszerint tehát a perbeli táppénz összege megállapításánál az előző évben (irányadó időszak) elért jövedelemhez kell számítani nemcsak a tárgyév január 10-én kifizetett, előző (december) havi munkabért, hanem az előző évi munkára tekintettel a január 10-én kifizetett célprémiumot is (Legf. Bír. Mfv. I. 10.168/2003. sz.).

Átlagkereset-számítás – a prémium és a jutalom beszámítása

Az átlagkereset-számítás alapját az irányadó időszakban kifizetett munkabérek képezik. A prémium a teljesítménybér egyik fajtája, ezért munkabérként kell számításba venni, és a törvény, valamint az ítélkezési gyakorlat értelmében az átlagkereset-számítás szempontjából munkabérnek minősül a jutalom is [Mt. 152. § (1) bekezdés]. Egy per adatai szerint a munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató december 22-én, öt havi felmondási idő figyelembevételével, a következő év május 31-re felmondta. A felmondás tájékoztatást adott arról, hogy a munkavállaló utolsó munkában töltött napja december 22-e, és a munkáltató átlagkeresettel kifizeti a részére az öt havi felmentési járandóságát, valamint a négyhavi jutalmát. A munkavállaló december 23-tól 31-ig szabadságon volt, a felmentési ideje az újév január 1. napjával kezdődött. Ebből kiindulva a munkáltató az átlagkereset-számításnál az előző, a felmondás szerinti év I-IV. naptári negyedévét vette alapul, és kilenc havi átlagkeresetként 2 299 600 forintot fizetett ki a munkavállalónak. A munkavállaló ezzel nem értett egyet, keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Álláspontja szerint a kiszámítás december 22-i időpontjára tekintettel az átlagszámítás alapja az ezt megelőző év IV. negyedévi és a felmondás esztendejének I-III. negyedévi keresete. Ennek havi összege egyrészt a munkáltató által is számításba vett személyi alapbér és bérpótlék, ezenfelül ide számít a felmondást megelőző év októberében (a IV. negyedévben) fizetett 748 800 forint prémium, valamint a felmondás évében, január-február havában fizetett 88 500-88 500 forint jutalom is. Ezek beszámításával a havi átlagkereset összege 331 950 forint, a kilenc havi átlagkereset összege pedig 2 983 950 forint – szemben a munkáltató által kiszámított és kifizetett 299 600 forinttal. A kereseti követelés a különbözet, a 684 350 forint megfizetésére irányult.

Munkaügyi és megyei bíróság: nem megalapozott a munkavállaló igénye

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Indokul arra hivatkozott, hogy december 22-én már ismert volt a munkavállalónak a felmondás évére járó keresete, ezért az átlagkereset-számítás alapja az említett év I-IV. negyedéve. Ennél azonban a felmondás napján kifizetett jutalom nem vehető figyelembe, mert az egyrészt nem esik a munkabérrel egy tekintet alá, másrészt a beszámítás az átlagkereset céljának megvalósulását is veszélyeztetné. A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az első fokú bíróság ítéletét, melyet arra alapított, hogy az Mt. 152. §-a alapján – az első fokú bíróság ítéletétől eltérően – az utolsó munkában töltött nap figyelembevételével számított utolsó négy naptári negyedévben kifizetett munkabérek az irányadók. A munkabérnek (időbérnek, teljesítménybérnek, bérpótléknak) nem minősülő, anyagi ösztönzési célú kifizetések (prémium, jutalom, év végi részesedés) a jogerős ítélet szerint azonban nem minősülnek munkabérnek, ezért azok az Mt-től alapján nem számíthatók be az átlagkereset alapjába. Ennélfogva a munkavállalónak a felmondást megelőző év IV. negyedévi, valamint a felmondás esztendejének I-III. negyedévében kifizetett keresete alapján sem lehet további követelése a munkáltaóval szemben a perben érvényesített jogcímen. Az a körülmény ugyanis, hogy a munkáltató az átlagkereset számításánál bizonyos munkabérnek nem minősülő egyéb díjazásokat is figyelembe vett, a munkáltató kizárólagos mérlegelési jogkörébe tartozó olyan döntés, aminek alapján további fizetésére való kötelezésének nincs helye.

Felülvizsgálati kérelem – beszámít az átlagkeresetbe a prémium és a jutalom is!

A Legfelsőbb Bíróság szerint jogerős ítélet helytállóan döntött afelől, hogy e perben az átlagkereset-számítás alapjául annak esedékessége időpontját megelőző utolsó négy naptári negyedévben kifizetett munkabérek szolgálnak [Mt. 152. §-ának (2) és (3) bekezdése]. Az irányadó időszak tehát a felmondásban az átlagkereset esedékességeként megjelölt, december 22-ét megelőző utolsó négy teljes naptári negyedév, vagyis a felmondást megelőző év IV. negyedévének és a felmondás esztendejének I-III. negyedévének keresetét kell figyelembe venni. A jogerős ítéleti döntésre tekintettel a felülvizsgálati kérelem folytán kizárólag abban a további kérdésben kellett állást foglalni, hogy ebben az irányadó időszakban kifizetett prémiumot és jutalmat figyelembe kell-e venni az átlagkereset-számítás során. E kérdésben az a jogszabály irányadó, amely szerint az átlagszámítás alapját az irányadó időszakban kifizetett munkabérek képezik [Mt. 152. §-ának (1) bekezdése].