A közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettség vétkes megszegése esetén a közalkalmazottal szemben fegyelmi eljárást lehet indítani. Az eljárás két részre tagolódik, a vizsgálati szakaszt követi a tárgyalásos rész. A vizsgálati szakasz a vizsgálóbiztos jelentésének megtételével lezárul, ezután a munkáltató kitűzi a fegyelmi tárgyalás időpontját. Erről a Kjt. 50.§ (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„50.§ (1) A fegyelmi tanács a vizsgálóbiztos előterjesztésétől számított tizenöt napon belül tárgyalást tart. A fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról a felek az értesítést a tárgyalás előtt legalább három munkanappal megkapják.”

Első ránézésre a fenti szabállyal kapcsolatban nincs is semmi probléma, egy konkrét példát megvizsgálva azonban már más a helyzet. Képzeljük el, hogy 2011. november 1-jén érkezik meg a vizsgálóbiztos előterjesztése. A munkáltató - a háttérjogszabályként szolgáló Munka Törvénykönyvének 12.§-a segítségül hívásával - megállapítja, hogy a tizenöt naptári nap 2011. november 16-án jár le, erre a napra kitűzi tehát a tárgyalást. A feleket a törvényi előírás értelmében úgy kell a tárgyalás időpontjáról értesíteni, hogy az értesítést legalább három munkanappal korábban megkapják. Mivel november 16-a egy szerdai napra esik, ezért három munkanapot visszaszámítva a 2011. november 11-ei, pénteki dátumot kapjuk, eddig kell tehát az eljárás alá vont közalkalmazottal (ha rendelkezik képviselővel, akkor vele is) közölni a tárgyalás időpontját. A munkáltató ezért 2011. november 2-án postára adott tértivevényes levélben értesíti az eljárás alá vont közalkalmazottat a tárgyalás időpontjáról.

Elérkezik a kijelölt nap, melyen példánk szerint a közalkalmazott nem jelenik meg. A Kjt. 50.§ (3) bekezdése az ilyenkor követendő eljárást az alábbi módon írja elő:

„50.§ (3) Ha valamelyik fél, vagy képviselője a tárgyaláson nem jelenik meg, tárgyalást tartani és az ügyet érdemben elbírálni csak akkor lehet, ha a felet és a képviselőjét szabályszerűen értesítették. Elbírálható az ügy, ha a vizsgálóbiztos, a közalkalmazott vagy képviselője bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni.”

A munkáltató itt viszont patthelyzetbe kerül. Ha ugyanis – mint példánkban – az eljárás alá vont közalkalmazott a tértivevényes levelet nem veszi át, a küldemény érkezéséről szóló postai értesítés a tárgyalás napján még mindig a postaládájában lesz. Számoljunk! A postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV.19.) Korm. rendelet értelmében a posta a küldemény kézbesítését kétszer kísérli meg. Ha az első kísérlet nem vezet eredményre, a címzettnek értesítést hagy, majd a sikertelen kézbesítés napját követő ötödik munkanapon a kézbesítést ismételten megkísérli. Az iratot a posta ezt követően további öt munkanapig tartja a kijelölt postai szolgáltatóhelyen, majd értesítést küld a feladónak arról, hogy a címzett a küldeményt nem kereste. Ha tehát – példánknál maradva - november 2-án a munkáltató postára adta a fegyelmi tárgyalás időpontjáról szóló értesítést, a posta ideális esetben már november 3-án megkísérli az első kézbesítést; a címzett ekkor a küldeményt nem veszi át (például azért, mert nincs otthon). Az ehhez képest következő ötödik munkanap november 10-e, a postai kézbesítő ekkor helyezi el a második értesítést. Ha a közalkalmazott a küldeményt ekkor sem veszi át, a posta a küldeményt még öt munkanapon át, november 17-ig őrzi, majd a vétívet a feladónak „nem kereste” jelzéssel kézbesíti. Ennek legkorábbi időpontja tehát november 18-a lehet, két nappal a fegyelmi tárgyalás kitűzött dátuma után. (A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy amennyiben a címzett a küldeményt nem keresi, a tértivevény általában még ennél is hosszabb idő alatt szokott visszaérkezni.)

Megállapítható tehát, hogy a posta részéről a leggyorsabb eljárást feltételezve sem lesz a munkáltató abban a helyzetben a tárgyalás napján, hogy megállapítsa, hogy a kézbesítés szabályszerű volt-e, és a tárgyalást meg lehet-e tartani. A kézbesítési vélelem pedig tovább tolja az időpontokat, hiszen az Mt. szerint a tértivevényes küldeményt, ha a címzett azt nem kereste, „az eredménytelen kézbesítési kísérlet, valamint az értesítés elhelyezésének napját követő tizedik munkanapon” kell kézbesítettnek tekinteni (Mt. 6.§ (5)). Ennek az időpontnak kellene tehát a Kjt. fenti rendelkezéseit figyelembe véve a fegyelmi tárgyalás napját három munkanappal megelőznie. A két szabály összevetése alapján megállapítható, hogy a például szolgáló esetben 2011. november 23-a előtti időpontra biztonsággal nem tűzhető ki a tárgyalás, ezzel azonban a munkáltató máris kifutott a Kjt. fent idézett 50.§ (1) bekezdése által előírt 15 napos határidőből.

Tovább színezi a képet, hogy a Kjt. 50.§ (5) bekezdése szerint „amennyiben az ügy a tárgyaláson nem volt tisztázható, további nyolc napon belül újabb tárgyalást kell tartani.” Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a közalkalmazott távolléte miatt nem lehetett a tárgyalást megtartani. Könnyen belátható azonban a fenti példa alapján is, hogy ha tizenöt napon belülre nem lehet úgy kitűzni a tárgyalást, hogy arról az eljárás alá vont közalkalmazott időben, három munkanappal a tárgyalás előtt mindenképpen értesíthető legyen, akkor ez nyolc napos határidő esetén még kevésbé lesz tartható. A Kjt. 51.§-a pedig előírja, hogy az első tárgyalástól számított harminc napon belül a fegyelmi tanácsnak mindenképpen határozatot kell hoznia.

A fentieket figyelembe véve véleményem szerint az egyetlen megoldás az, ha a munkáltató a fegyelmi eljárás második, tárgyalásos szakaszában nem postai úton, hanem közvetlenül értesíti a közalkalmazottat az egyes tárgyalások időpontjairól. Amennyiben mégis postai úton küld értesítést, és olyan helyzetbe kerül, hogy a fegyelmi tárgyalás napján nem áll rendelkezésére adat arra vonatkozóan, hogy az eljárás alá vont közalkalmazott idézése szabályszerű volt-e, a tárgyalást nem szabad megtartani. A bírói gyakorlat ugyanis következetes abban a tekintetben, hogy amennyiben a tárgyalás időpontjáról a felet nem értesítették szabályszerűen, az azon hozott határozatot érdemi vizsgálat nélkül hatályon kívül helyezik (ld. EBH 2001.474).

Forrás: munkajogportal.hu