Ha én szakszervezeti tisztségviselő lennék ….

TrillerpfeifeAz új munka törvénykönyve híre már bizonyára mindenkihez eljutott, aki így vagy úgy érintett a munka világában. Aki azonban komolyabban foglalkozik a foglalkoztatás kérdéseivel, nem elégedhet meg ennyivel. Nem elég hallani valahol, hogy valaki olvasta, mások mit tudnak róla.

Ez különösen igaz a szakszervezeti vezetőkre, tisztségviselőkre, Az új munkajogi kódex ugyanis a kollektív alku olyan távlatait nyitja meg, ami példátlan a magyar munkajog történetében. Éppen ezért az alábbiakban azoknak a kollégáknak adok néhány tippet, akik a munkavállalói érdekképviseletek oldaláról olvassák az új szabályokat.

Ha én szakszervezeti tisztségviselő lennék, a sajtóból bár bizonyára kialakult volna bennem egy erős ellenérzés az új Munka Törvénykönyve kapcsán. Elvégre sok jóra nem számíthat az ember egy olyan törvénytől, amit cselédtörvénynek, keresztényietlennek neveznek, és (talán ez még jellemzőbb) a munkáltatói szövetségek tárt karokkal üdvözölnek. Mindenesetre nem elégednék meg a hírek felszínéről felkapott információkkal, hanem magam is kézbe venném a törvényt, hogy első kézből győződjek meg arról, mi vár ránk 2012. július 1-je után. Az olvasást – minden munkajogásznak maga felé hajlik a keze – a szakszervezetekről szóló fejezettel kezdeném.

A szakszervezeti jogok változásai

Az első olvasás után is észrevenném, hogy a szakszervezetek törvényben garantált jogai – minden korábbi tervezethez képest – végül érdemben nem változnak. Persze feltűnne az ellenőrzési jog és a szakszervezeti kifogás megszűnése, de ezek miatt nagyon nem aggódnék. Egyrészt, a szakszervezet jogi személyként bármikor, bármely hatóság előtt élhet közérdekű bejelentéssel, vagy panasszal. Így az ellenőrzési jog törvényi deklarálása nélkül is kezdeményezhet hatósági eljárásokat, ha ezt szükségesnek érzi. Másrészt, a szakszervezeti kifogással eddig is csak nagyon szűk körben lehetett élni, akkor, ha a munkáltató tervezett intézkedésével szemben egyéni jogvitának nem volt helye, például, ha a szakszervezet valamilyen jogát sértette meg a munkáltató. Ezekre az esetekre viszont megmarad a konzultáció kezdeményezésének lehetősége, amelynek tartama alatt a munkáltató ugyanúgy nem hajthatja végre a tervezett intézkedést, mint a kifogás estén, igaz, legfeljebb hét napig. Azt azonban szakszervezeti oldalon is be kell látni, nem volt életszerű, hogy a kifogással akár évekig el lehessen húzni egy munkáltatói döntés bevezetését.

…és mi lesz a tisztségviselőkkel?

Komolyabb fejtörést okozna nekem a szakszervezeti tisztségviselők jogállására vonatkozó szabályok változása. Az új törvény szerint nem minden tisztségviselő élvez majd munkajogi védettséget, hanem csak egy fix létszám, az adott telephelyen foglalkoztatott munkavállalók száma arányában. Stratégiai fontosságú tervezést igényelne, hogy a többi tisztségviselő kollégámmal eldöntsük, kiket jelölünk védettségre, vagy hogyan értelmezzük a telephely fogalmát. A munkaidő-kedvezmények megváltozó szabályait is gondosan tanulmányoznám. A taglétszám alapján kalkulálandó munkaidő-kedvezmény mértéket mindenképpen természetben kell igénybe venni, hiszen annak pénzbeli megválthatósága megszűnik. Az új törvény külön nem biztosít munkaidő-kedvezményt a szakszervezeti képzések céljára, ezért a 2012. év első félévére még járó képzési munkaidő-kedvezményt mindenképpen felhasználnám valamilyen tréningre – amíg még biztosan lehet, június 30-ig.

A kollektív alku

Ha én szakszervezeti tisztségviselő lennék, semmi esetre sem hagynám abba a törvény olvasását a szakszervezetekre vonatkozó pár szakasz áttanulmányozásával. A lényeg ugyanis csak ez után, a kollektív szerződés szabályainál kezdődik, különös tekintettel a 277. §-ra. Szakszervezeti szempontból ugyanis éppen itt van az a bizonyos munkajogi kutya elásva. Az új Munka Törvénykönyve szerint a kollektív szerződés a munkaviszonyra és a kollektív munkajogra vonatkozó törvényi fejezetekről – bizonyos kivételekkel – eltérhet. No, ezt a szakaszt elolvasnám még legalább kétszer. Tehát, kollektív szerződés a törvénytől eltérhet, de nem csak a munkavállaló javára, hanem eszerint a hátrányára is! Itt érdemes elidőzni kicsit. Ez a mondat tartalmazza az új Munka Törvénykönyve legfontosabb változását: a jogalkotó a jövőben a mainál sokkal nagyobb szerepet szán a kollektív szerződéseknek. Főszabály szerint a munkáltató és a szakszervezet megállapodásával szinte teljesen átírhatja a Munka Törvénykönyvét: egyes szabályoknál a munkavállaló javára, másoknál – cserébe – a munkavállaló hátrányára térve el a törvénytől.

Ha én szakszervezeti tisztségviselő lennék, az olvasás e pontján jönnék erős izgalomba. Lapozzuk csak át a törvényt, melyek azok a szabályok, amelyektől kollektív szerződés szabadon eltérhet! Az új törvény minden fejezet végén tartalmaz egy külön címet, „Eltérő megállapodás” elnevezéssel. Itt jelölte meg a jogalkotó paragrafus szám szerint, hogy mely törvényi szakaszoktól tilos az eltérés, és melyektől lehetséges, de csak a munkavállaló javára. Ezek szerint, ha egy konkrét paragrafust nem látok említve itt az „Eltérő megállapodás” cím alatt, attól a munkavállaló hátrányára is eltérhetünk kollektív szerződésben. E felismerés birtokában elkezdeném újra elolvasni az egész törvényt, a legelejétől, és külön kigyűjteném magamnak azokat a szabályokat, ahol szabad a vásár (az eltérés), és ahol ez korlátozott. De legalább is színes tollakkal jelölném a törvényszövegben, mi az, ami alkuképes, és mi az, ami nem felülírható. Ha jól dolgozom, a végére kirajzolódik számomra az a mozgástér, amelyben július 1-je után a szakszervezetek a kollektív alku során helyezkedhetnek. És igen, itt felismerném, hogy ez a mozgástér – a maihoz képest legalábbis – hatalmas!

Mit ajánlunk miért?

Lássuk csak! Felülírhatjuk a végkielégítés szabályait, és megállapodhatunk a munkáltatóval úgy, hogy végkielégítés helyett a munkavállalók kapjanak inkább rendszeres fizetett képzést, hiszen ez leépítések esetén sokkal többet használhat egy új munkahely megszerzéséhez, mint egyhavi távolléti díj. Vagy eltérhetünk a bérpótlékok szabályaitól, és a vasárnapi, vagy az éjszakai munka díjazása helyett a műszakpótlékok mértékét emelhetjük meg, ha a kollektíva szerint ez a fontosabb. De akár szigoríthatjuk a munkavállalók felelősségét, és kisebb kötelezettségszegések esetére is lehetővé tehetjük az azonnali hatályú felmondást, ha a munkáltató cserébe vállalja mondjuk a cafetéria keret kibővítését.

Csak néhány, nagyon egyszerű példát írtam azokra a lehetséges alkukra, amelyeket az új Munka Törvénykönyve megenged. Ha én szakszervezeti tisztségviselő lennék, azonnal nekikezdenék a tervezésnek. Milyen prioritásai vannak a tagságnak? Mit várnak elsősorban a munkajogi szabályozástól? Hol igényelnek védelmet és hol vállalnának cserébe nagyobb rugalmasságot? Ezek alapján milyen lehetséges alkuk köthetők? Ugye, nem kis feladat? Igen, a jogalkotás általában nem az, itt pedig lényegében nincs szó másról, minthogy elkezdjük megszövegezni a saját „Munka Törvénykönyvünket”, amit majd a kollektív szerződésbe foglalunk. Most először, ennek a helyi „Munka Törvénykönyvének” egészen mások lehetnek a prioritásai, mint az „igazinak”.

Fel van adva a lecke!

Azt szokták mondani, a szakszervezet alkuereje soha nem a jogszabályi háttértől, hanem a saját szervezettségétől, fellépésének hatékonyságától függ. Ha én szakszervezeti tisztségviselő lennék, nem is a szakszervezeti jogokról szóló részt tekinteném elsősorban fontosnak az új Munka Törvénykönyvében. Azt gondolnám végig, hogyan értessem meg a munkavállalókkal, hogy szakszervezeteik a jövőben sokkal inkább érvényesíthetik majd az ő elvárásaikat, igényeiket, mint eddig.

Tisztségviselőként végül azon is el kellene gondolkodnom, hogy ha számunkra ennyi izgalmas lehetőséget ad az új törvény, ezt minden bizonnyal a munkáltató is érzékeli a maga oldaláról. Biztosra vehetem, hogy a munkáltató is nekiállt már ennek a tervezgetésnek, és készül arra, mit ajánl majd a szakszervezeti oldalnak. Egyszóval, ha én szakszervezeti tisztségviselő lennék, nagyon izgalmas, eseménydús hónapok elé néznék. Az új alapokra helyezett kollektív alku minden bizonnyal kemény lesz, de csak rajtunk múlik, mennyire bizonyul gyümölcsözőnek.

Dr. Kártyás Gábor
Opus Simplex