Harmincezertől húszmillióig – a munkaügyi bírság mértéke

Írásunkban a munkaügyi bírságokról, annak mértékéről próbálunk átfogó elemzést adni közérthetően. A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) először a munkaügyi hatóság hatásköreit sorolja fel, majd megállapítja a feltárt jogsértések szankcióit, ezután a munkaügyi bírság kiszabásának feltételeit, a bírsággal kötelezően sújtandó jogsértéseket, és a bírság alsó-felső határait meghatározott szempontrendszer alapján.

A jogszabály alkalmazása élvezetes: egy kirakós játékhoz hasonlít, melyben a megfelelő kiindulópont – a jogszabálysértés – megtalálása után az újabb elemeken keresztül, melyek önkéntelenül felkínálják magukat, eljutunk a bírság kiszabásához. Csak ezen a ponton van a kormányhivatalok munkaügyi felügyelőségét vezető igazgatóhelyetteseknek némi mozgástere.

Munkaügyi bírság vagy a jogszabályi előírásoknak megfelelő foglalkoztatás kifizetése?
 
Alkalmazottakat foglalkoztató munkáltatóként ezt folyamatosan mérlegelni kell, holott az lenne a kívánatos, hogy a jogszerű foglalkoztatás legyen az egyetlen kívánatos út. Egyéb tényezők is szerepet játszanak annak eldöntésénél, hogy a jogszerű foglalkoztatás, vagy az előírások betartásának mellőzése (és ezzel esetleges munkaügyi bírság bevállalása) a kedvezőbb adott helyzetben. A munkaügyi szankciók mellett, ami például az állami támogatásokból, közbeszerzésből való kizárás, olyan szempontok is szerepet játszhatnak, amelyeknek jogi vonatkozása nincs, például hogy a külföldi cégtulajdonosoknak egyes szabályokat, bizonyos intézkedések szükségességét képtelenség elmagyarázni. Felelős munkáltatóként a munkavállalók jogainak védelme iránti elkötelezettség is fontos, hiszen a cég sikerének egyik alapköve az elégedett munkavállaló.
 
A munkavállalók foglalkoztatásának jogszerűségét biztosító valamennyi jogszabályi előírás betartása nem kevés anyagi és adminisztrációs terhet ró a munkáltatóra, ami az önkéntes jogkövetés ellen hat. Egyes magyarországi munkáltató hozzáállására egyébként is jellemző a Bob Marleynak tulajdonított gondolat: „ha minden törvényt betartasz, elveszted az élvezetet”. Szükséges ezért, hogy a foglalkoztatás jogszerűségét biztosító jogszabályok betartását megfelelő szervezeti rendszer felügyelje, amely szükség esetén gondoskodik a munkavállalókat megillető jogok kikényszerítéséről, melynek egyik de nem kizárólagos eszköze a Met. 6. § (1) bekezdés e) pontja szerinti munkaügyi bírság.
 
A munkaügyi bírságról tudni kell: ha a munkaügyi hatóság megállapítja valamelyik szankcionált jogsértés elkövetését, nincs mód a bírság elkerülésére. Az eljárás folyamán olyan munkáltatói kifogás vezethet csak eredményre, amivel azt sikerül bizonyítania a munkáltatónak, hogy nem történt részéről jogsértés (vagy történt jogsértés, de az eljáró hatóság részéről). A bírság alaptermészetéről a Legfelsőbb Bíróság is kifejtette: a munkaügyi ellenőrzés alapján kiszabható bírság objektív alapú szankció, amelyet az ellenőrzés során megállapított jogszabálysértés ténye alapoz meg. Ennek megfelelően a bírság összegének meghatározásakor a szabályszegések értékelése, és nem a felperes körülményeinek, a jogszabálysértések megvalósulásához vezető helyzetnek a vizsgálata a hatóság feladata (BH2001.404).
 
A kötelező bírságolás esetei
 
A bírság kiszabásának feltétele, hogy a munkáltató a súlyosabb jogsértések (pl. bejelentés hiánya) esetében egy, kevésbé súlyosnak minősülő (munkaidő, munkabér) jogsértések esetében több munkavállaló vonatkozásában szegje meg az előírást. Bírság kiszabására tehát már abban az esetben is sor kerülhet, ha a munkaügyi szabály megsértése csupán egy munkavállalót érint, de a jogsértés súlyos.
 
A kötelező bírság jogszabályban meghatározott esetei kiemelten fontosak, a bírságolást a Met. 6/A §-a az alábbi esetekben kötelezően írja elő. Ez azt jelenti, hogy a munkaügyi hatóság szélesebb körben vizsgálódik, de ha a felsoroltak közül valamelyik fennállását megállapítja, munkaügyi bírság kiszabása elkerülhetetlen:
 
  • a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségével összefüggésben elkövetett jogsértés (írásbeli munkaszerződés hiánya)
  • a munkaviszony létesítésének bejelentésével összefüggésben elkövetett jogsértés
  • a munkaidő-nyilvántartás nem vagy nem megfelelő vezetése, kettős nyilvántartás
  • a nők, a fiatal munkavállalók és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására vonatkozó sajátos szabályok megsértése
  • a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok megsértése – a munkaügyi ellenőrzéssel érintett telephelyen foglalkoztatott munkavállalók legalább 20%-a vonatkozásában
  • hatósági nyilvántartásba vétel hiányában folytatott munkaerő-kölcsönzésre irányuló tevékenység,
  • a munkabér összegére, valamint a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések megsértése a munkaügyi ellenőrzéssel érintett telephelyen foglalkoztatott munkavállalók legalább 20%-a vonatkozásában
  • a szakszervezet szervezését biztosító alapjogok megsértése, vagy a munkajogi védelemben részesülő tisztségviselők tekintetében az előzetes egyetértésre vonatkozó kötelezettség megsértése.

„Lex specialis derogat legi generalis”, avagy a kis és középvállalkozások „bírságolási kedvezménye” 

Itt szükséges kitérni a kis- és középvállalkozások 2011. január 1. napjával hatályba lépő „bírságolási kedvezményére”. A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény módosítása szerint első alkalommal előforduló jogsértés esetén meghatározott kivételekkel nincs helye bírság kiszabásának:

A hatósági ellenőrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén – az adó- és vámhatósági eljárást kivéve – bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak, illetve kötelesek megvizsgálni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott eljárás alkalmazásának lehetőségét. Nincs lehetőség a bírságtól való eltekintésre, amennyiben a bírság kiszabásának alapjául szolgáló tényállás megvalósulásával emberi élet, testi épség vagy egészség került közvetlen veszélybe, illetve környezetkárosodás következett be.”
 
[Kkv.tv 12/A. §] A jogszabály védendő értékként nem jelöli meg a munkavégzéssel kapcsolatos munkavállalói jogokat, és kifejezetten nem is zárja ki a kedvezményből a munkaügyi bírságot. A Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott eljárás (Ket. 94. § (1) bekezdés b) pontja figyelembevételével, az eljárásra irányadó speciális törvény, a Met. alapján) a kötelező munkaügyi bírság esetén azonban kizárt, a munkaügyi felügyelők kötelesek hatósági eljárás lefolytatására, és annak eredményeképpen bírság kiszabására. Amennyiben viszont nem a kötelező bírság alá eső jogsértés kerül megállapításra, a munkaügyi hatóság első alkalommal köteles figyelmeztetéssel élni. Amennyiben viszont nem a kötelező bírság alá eső jogsértés kerül megállapításra, a munkaügyi hatóság első alkalommal figyelemfelhívással is élhet.
 
Rögzített bírsághatárok
 
A munkaügyi bírság alsó és felső határa a jogsértés és az érintett munkavállalók számától függően differenciált, a bírságtételek sávosan jelennek meg. Differenciál a szabályozás abból a szempontból is, hogy a foglalkoztató hány alkalmazottat foglalkoztat, egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személy követi-e el a jogsértést, és aszerint is, hogy a munkaügyi ellenőrzés első alkalommal vagy ismételten állapította-e meg ugyanazt a jogsértést.
 
Az alább feltüntetett bírsághatárok a szélső értékeket mutatják, de ezen belül is csoportosít a jogszabály aszerint, hogy a jogsértések és munkavállalók száma egy vagy több, így összesen tízféle határértéket jelöl meg: 4-4 sáv tartozik azon bírságokhoz, ahol egy munkavállaló sérelme is bírság kiszabását eredményezi, további 2 sáv ahol csak a több munkavállaló sérelmére elkövetett jogsértést kell kötelezően bírságolni. A munkáltatókat, a gazdasági versenyt támogató gazdaságpolitika, a munkaügyi bírság inkább prevenciós célja azt a tendenciát erősíti, hogy a jogszabályi határokon belül a kisebb értékekhez közelítő bírságok kerüljenek kiszabásra. Nem ritka a jogszabályi minimum alkalmazása sem, de természetesen a legsúlyosabb jogsértéseknél kizárt.
 
A mérlegelés elvei
 
A bírság kiszabása kapcsán alapvető fontosságú a Met. (7) bekezdése, amely tételesen megadja a mérlegelés szempontjait, úgy mint:
 
  • a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot időtartama,
  • az okozott hátrány nagysága,
  • a megsértett jogszabályi előírások száma és hatása – ezt a körülményt a törvény külön is értékeli,
  • az érintett munkavállalók száma – ezt a körülményt a törvény külön is értékeli.
Mérlegelési kötelezettsége van tehát az eljáró munkaügyi felügyelőség igazgatóhelyettesének, a bírság összegét a jogszabályi keretek között, a munkáltatónál feltárt jogsértés alapulvételével kell meghatározni. Két teljesen ugyanolyan tényállás viszont nem létezik, ezért a mérlegelési jogkör gyakorló munkaügyi hatóság igazgatóhelyettes a kötelezően értékelendő körülményeket eltérő súllyal veszi figyelembe a bírság kiszabásakor. Ebből következően nem célravezető másik ügyre hivatkozni egy esetleges eljárás folyamán, tekintettel arra is, hogy az elsőfokú és másodfokú munkaügyi hatóság nem minősül jogforrásnak.
 
A bírsághatárok:
 
a) 30.000-Ft és 10.000.000,-Ft között:
 
A foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére; a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkori feltételekre; a foglalkoztatás bejelentésére; a munka- és pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre, szabadságra; külföldiek foglalkoztatására; és a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó előírások megsértése esetén.
 
Például ha a munkáltató bejelentés nélkül foglalkoztat egy fő munkavállalót, első alkalommal 100.000-200.000,-Ft-os bírság várható, ha a bejelentés nélküli foglalkoztatáson kívül más jogsértést nem állapít meg a hatóság. Ritka eset, hogy több mint 100 fő kerül „feketén” alkalmazásra, ilyenkor 5-8 milliós bírság kerül kiszabásra.
 
b) 30.000,-Ft és 8.000.000,-Ft között:
 
Nyilvántartás, egyenlő bánásmód, érdekképviseleti jogokkal kapcsolatos rendelkezések megsértése esetén. Első alkalommal egy munkavállaló tekintetében ha az egyenlő bánásmód vagy az érdekképviseleti tisztségviselőt/tagot megillető munkajogi védelem és munkaidő-kedvezmény szabályai sérülnek, akár 500.000,-Ft is lehet a kiindulási alap, a jogsérelem súlyossága miatt.
 
Gyakori a munkaidő-nyilvántartás hiánya, vagy kettős nyilvántartás vezetése. A munkaidő-nyilvántartás hiánya súlyos jogsérelemhez vezethet, hiszen a munkavállaló tényleges munkavégzéséről nem áll rendelkezésre adat. Ezért akár 100.000,-Ft összegű bírság kiszabásra kerülhet egy munkavállalót érintően is, ha a jogellenes állapot hosszú időn keresztül fennáll.
 
c) Szintén 30.000,-Ft és 8.000.000,-Ft között, de itt csak több munkavállaló sérelme esetén van helye bírság kiszabásának:
 
A foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemei; nők, fiatalkorúak, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása; a munkabér, munkabér védelme; a kilépő papírok kiadása és az elszámolás megtörténte; a munkanélküli ellátások melletti foglalkoztatás; a teljesítménybér; az európai üzemi tanács, közérdekű önkéntes tevékenység, illetve uniós állampolgár foglalkoztatása kapcsán elkövetett szabályszegések. Általában 200.000 – 500.000,-Ft bírságra lehet számítani, ha csekély számú munkavállalót érint az egy, illetve több jogsértés. Ebben a csoportban a gyakorlati megvalósulási eset a munkabérrel, és annak védelmével összefüggésben elkövetett jogsértés, például a garantált minimálbért nem éri el a munkavállalók fizetése.
 
d) A jogszabály meghatározott körülményeket külön is értékel:
 
A fenti jogsértések közül legalább 2 csoportba tartozó jogsértés elkövetése esetén a bírságot külön-külön kell megállapítani, és ezeket összegezni kell, ilyenkor 15.000.000,-Ft a felső határ. A kettős értékelés tilalma miatt az írásbeli munkaszerződés nélküli foglalkoztatást és a bejelentés hiányát a bírság kiszabásakor külön nem értékeli a hatóság, ilyen esetben a „feketefoglalkoztatás” a bírságalap, az eset körülményeitől függően munkavállalónként 100.000,-Ft- 150.000,-Ft bírság kerül kiszabásra akár egy napos bejelentés nélküli munkavégzés esetén.
 
A munkaügyi bírság mértéke 100.000 forinttól 20.000.000 forintig terjedhet, ugyanazon jogsértés 3 éven belüli ismételt elkövetésekor. Ha a foglalkoztatottak száma a 20 főt nem haladja meg, a munkaügyi bírság mértéke 30.000,-Ft-tól a jogszabályi felső határ feléig, természetes személy foglalkoztató által nem egyéni vállalkozás keretében foglalkoztatott munkavállalót érintő jogsértés megállapítása esetén pedig a felső határ negyedéig terjedhet.
 
A mérlegelés nem méltányosság
 
A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezéséből nyilvánvaló, hogy nem lehet figyelembe venni a bírság kiszabásakor enyhítő körülményként a munkáltató korábbi jogkövető magatartást, sem a munkáltató társadalmi életben betöltött szerepét, sem a jogszabálysértések megvalósulásához vezető helyzetet. A szabályszegéseken kívüli körülményekre ezért – az időhúzáson kívül – nem érdemes hivatkozni sem fellebbezésben, sem bírósági eljárás folyamán.
 
A Legfelsőbb Bíróság korábban hivatkozott közzétett ítélete szerint a munkáltató vagyoni viszonyaira, működésének időtartamára, a szabályszegések elkövetésének okaira akkor lehetne tekintettel lenni, ha a jogszabály nem mérlegelési jogkört, hanem a méltányosság gyakorlását biztosítaná a hatóság számára. Méltányosság gyakorlására azonban a munkaügyi ellenőrzést végző hatóságok nem jogosultak.
 
Nem bírság, hanem befizetés
 
Külföldi engedély nélküli foglalkoztatása esetében a foglalkoztatóval szemben nem munkaügyi bírság kiszabásának van helye, hanem kötelezni kell a központi költségvetésbe történő befizetésre. A kötelezettség a foglalkoztatót annyi esetben terheli, ahány külföldi tekintetében az engedély nélkül történő foglalkoztatást megállapították. A központi költségvetésbe történő befizetés mértéke szintén differenciált:
 
  • első alkalommal megállapított engedély nélkül történő foglalkoztatás esetén az engedély nélkül alkalmazott külföldi részére a foglalkoztatás megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) négyszeresének, de legalább a kötelező legkisebb munkabér (a továbbiakban: minimálbér) nyolcszorosának,
  • három éven belül megállapított ismételt engedély nélküli foglalkoztatás esetén a külföldi részére a folyamatos foglalkoztatása megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás ismételt megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) nyolcszorosának, de legalább a minimálbér tizenötszörösének megfelelő összeg.

A befizetés mértéke magánszemély munkáltató által nem egyéni vállalkozás keretében foglalkoztatott külföldi engedély nélkül történő foglalkoztatása esetén első alkalommal megállapított engedély nélkül történő foglalkoztatás esetén a minimálbér kétszeresének; számított három éven belül megállapított ismételt jogsértés esetén a minimálbér négyszeresének megfelelő összeg. A foglalkoztatót a kifizetett munkabér (munkadíj), de legalább a minimálbér kétszeresének megfelelő összeg központi költségvetésbe történő megfizetésére kell kötelezni akkor, ha a foglalkoztató külföldit úgy foglalkoztat tovább, hogy a munkavállalási engedély érvényességének lejártát megelőzően a külföldi számára új munkavállalási engedély iránti kérelmet az illetékes hatósághoz benyújtott, azonban a hatóság az ügyben nem hozott határozatot.

Ha a külföldi részére kifizetett munkabér (munkadíj) összege nem állapítható meg, a minimálbér nyolcszorosának, 3 éven belül minimálbér tizenötszörösének, továbbfoglalkoztatás esetben a minimálbér kétszeresének megfelelő összeg terheli a foglalkoztatót. A munkaügyi bírság komplex rendszer, amelyet törvény garantál. Az ismertetett szempontok betartását az eljárási rendszer védi, amely az esetleges túlkapásokat eleve „kiiktatja”. Az elsőfokú munkaügyi határozatok a bírság kiszabása kapcsán általában helyes döntést hoznak, az általuk megállapított bírságtételeket a felülvizsgálatot elbíráló bíróság sem szokta megváltoztatni. Előre kiszámolni a várható bírság –tól-ig mértékét csak úgy lehet, ha a munkáltató tisztában van a helytelen gyakorlatával.

A jogkövető gyakorlat kialakítását a hatóságok is segítik, oly módon, hogy a betartandó szabályokra, az alkalmazandó jogszabályban rögzített jogokra és kötelezettségekre rendszeresen, esetlegesen a tapasztalatok összegzésével is felhívja a foglalkoztatók és foglalkoztatottak figyelmét. Szándékaink szerint, jelen cikkben közvetített információk is elősegítik ezen cél érvényre jutását.

 
 
Dr. Tallián Petra
Jogász, OMMF
 
***
 
A szerzői jog jogosultja fenntart minden másolással, terjesztéssel, többszörözéssel kapcsolatos jogot. Tilos a cikkek, egyéb tartalmak teljes vagy rövidített formában történő másolása, nyilvánossághoz közvetítése, újraközlése. Tilos továbbá a honlap tartalmát adatbázisba lementeni. A honlapon található tartalom bármely eleme csak a szerzői jog jogosultjának előzetes engedélyével használható fel (ÁSZF).