A harminc napos keresetindítási határidő számításával kapcsolatos kérdések (2. rész)

Summum ius summa iniuria – a legtöbb jog a legnagyobb jogtalanság

2011-11-07
A harminc napos keresetindítási határidő számításával kapcsolatos kérdések (2. rész)

A keresetindítási határidővel foglalkozó cikksorozat második részen konkrét jogeset fényében azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy milyen határidő áll a felperes rendelkezésére a keresetlevél előterjesztésére, ha a felmondás nem tartalmazott jogorvoslati kioktatást.

Az alperesi munkáltató a 2008. június hó 12. napján közölt felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát, amely jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott. A jogi képviselővel eljáró felperes 2009. szeptember hó 21. napján – a felmondás jogellenességére hivatkozással – írásban felszólította a volt munkáltatóját az elmaradt munkabér megfizetésére, majd 2010. március hó 31. napján keresetlevelet terjesztett elő a felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezmények iránt. Arra hivatkozott, hogy az általános elévülési időn belül, tehát határidőben terjesztette elő a keresetlevelet, mivel nem tartalmazott jogorvoslati kioktatást a felmondás. A keresetlevél igazolási kérelmet nem tartalmazott.

A bíróság a felperes fenti hivatkozását nem fogadta el, a felperes keresetlevelét elkésettség okán idézés kibocsátása nélkül elutasította. Az elsőfokú bíróság az Mt. 202. § (1) és (2) bekezdés, a 12. § (5) bekezdés és a Pp. 107. § és 109. § (2) bekezdés felhívásával kifejtette, hogy a Munka törvénykönyve 202. § mint anyagi jogi szabály keresetindítási határidőt állapít meg, amelynek elmulasztása esetén a fél igazolással élhet. Az igazolásra a Pp. 107 -110. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek a határidő anyagi jellegén nem változtatnak. Az igazolási kérelmet az elmulasztott cselekménnyel, jelen esetben a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg kell előterjeszteni.

Az elsőfokú bíróság a határozatában kifejtette, hogy az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 15 napos szubjektív és 3 hónapos objektív határidőn belül lehetett volna a keresetlevelet határidőben előterjeszteni. Ennek az időnek elegendőnek kell lenni arra, hogy a felperes felismerje, hogy sérültek-e a jogai, és ebből következően van-e oka a per megindítására. Az elsőfokú bíróság hivatkozott az Alkotmánybíróság 168/B/20005. AB határozatában kifejtett azon elvre, mely szerint a jogszabály nem ismerése senkit nem mentesít jogellenes magatartásának következményei alól. Ezen jogelv alapján a bíróság alaptalannak tartotta a felperes hivatkozását az alperes mulasztására. A bíróság utalt a jóhiszeműség és tisztesség általános elvére. Ennek tükrében súlyosan méltánytalannak tartotta a felperes eljárását a munkáltatóval szemben, és álláspontja szerint összeegyeztethetetlen a jogbiztonság, a jóhiszeműség és tisztesség elvével a felperes magatartása, jelesül az, hogy a 2008. júniusában közölt felmondással szemben 2010. márciusában forduljon bírósághoz, holott 2009. szeptemberében már észlelte a jogsérelmet (ekkor szólította fel a volt munkáltatót az elmaradt munkabér megfizetésére).

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését az alábbi hivatkozással: az Mt. 202. § (2) bekezdésében foglalt keresetindítási határidő lejártát követően a Pp. igazolási kérelemre vonatkozó szabályai szolgálhatnak kimentési lehetőségként. A 2009. szeptemberében közölt felszólítást követően a felperes további fél évet késlekedett a perindítással, és ezen késedelem körében semmilyen kimentési okra nem hivatkozott.
A másodfokú bíróság az alábbi álláspontra helyezkedett: az újabb jogszabályi rendelkezések tükrében a Legfelsőbb Bíróság eseti döntései nyomán kialakult bírói gyakorlat – mely szerint, ha a felmondás nem tartalmaz jogorvoslati kioktatást, a munkavállaló az általa sérelmezett intézkedés ellen az elévülési időn, három éven belül fordulhat munkaügyi bírósághoz – a továbbiakban nem tartható fenn. Az Mt. 202. § (2) bekezdése 2003. július hó 1. napjától kezdődő hatállyal beiktatta azt a rendelkezést, amely a keresetlevél benyújtására megállapított határidő elmulasztása esetére előírta az igazolást. Ebből következően a határidő elmulasztásához a jogvesztés következményét fűzte. Az Mt. 6. § (3) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles megindokolni az írásbeli intézkedését, ha az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet, és ebben az esetben a jogorvoslat módjáról és határidejéről ki kell oktatni a munkavállalót. Ezen kötelezettség megsértésének azonban nincsen konkrét szankciója. Önmagában ebből a szabályból nem lehet levezetni azt, hogy az Mt. 202. § (1) bekezdésében meghatározott speciális esetekben is – a (2) bekezdésben írt speciális kötelezettséget figyelmen kívül hagyva – az elévülési időn belül lehetne benyújtani a keresetlevelet.

A munkáltató mulasztása - az, hogy jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott a felmondás – nem biztosít kimentési lehetőséget az igazolásra nyitva álló határidőn túli időpontra. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése a bírósághoz fordulás jogát tartalmazza. Ez a rendelkezés – az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt szabály alapján – nem jelent korlátozhatatlan alanyi jogot a perindításra. Az eljárási törvényben rögzített keresetindítási határidő a bírósághoz fordulás alapjogának alkotmányos korlátozását jelenti. A jogbiztonság a jogállam fogalmának szerves része. Ez a fenti korlátozás pedig szükséges ahhoz, hogy a jogállam fogalmába tartozó jogbiztonság ne sérüljön. A jogbiztonság nem absztrakt, elvont szabály, nem csupán az Alkotmány megfoghatatlan, homályos fogalma, hanem élő szabály, az eljárási törvény értelmezését segítő alkotmányos iránytű. Ezzel a szabállyal összefügg az a kérdés, hogy egy munkáltatói intézkedés akár évekkel később sikeresen megtámadható-e a bíróság előtt. Abban az esetben, ha egy munkáltatói intézkedéssel szemben a felperes akár évekkel később sikeresen pert indíthat, sérül a jogbiztonság és a lezárt jogviszonyok megváltoztathatatlansága iránti igény.

Az Mt. 202. § (2) bekezdésében írt szabályra kell támaszkodnia a jogalkalmazónak, és ezen szabály mentén kell „kibontania” a keresetlevél előterjesztésére vonatkozó rendelkezések helyes értelmezését. Az Mt. 202. § (1) bekezdésében írt határidő jogvesztő határidő. Ennek elmulasztását igazolási kérelemmel lehet orvosolni. Az igazolási kérelem előterjesztésének határideje maximum három hónap lehet, tehát elvileg legfeljebb 30 nap + 3 hónap az a határidő, amelyen belül van jogi lehetőség a keresetlevél előterjesztésére.

A római jog arra tanít bennünket, hogy „a legtöbb jog a legnagyobb jogtalanság”. Három évet adni a felperesnek, hogy előterjessze a keresetlevelet a munkáltató felmondásával szemben, olyan mértékű indokolatlan idő, ami súlyosan méltánytalan a munkáltatóra nézve és sérti a jogbiztonság alkotmányos alapelvét. Nem az általános elévülési időn belül lehet előterjeszteni ezekben az esetekben a keresetlevelet, hanem a jogvesztő harmincnapos határidőn belül, amelynek elmulasztása esetén igazolási kérelem terjeszthető elő. A keresetlevél elévülési időn belüli előterjesztésének lehetősége ellentétes az alkotmánnyal, a Pp-vel, a munkáltatók méltányos érdekeivel és a józan ésszel. A helyes jogértelmezés segít bennünket abban, hogy elfelejtsük ezt az alkotmány –, Pp – és munkáltató – ellenes ésszerűtlen szabályt.


Dr. Kurucz Ákos
Bírósági titkár, Fővárosi Munkaügyi Bíróság


Forrás: munkajogportal.hu

További cikkek a rovatban

Módosult a Munka Törvénykönyve 2012. január 1-jével

2012-01-08
Módosult a Munka Törvénykönyve 2012. január 1-jével

2012. január 1-től hatályba léptek a Munka Törvénykönyvét módosító rendelkezések. Összefoglaltuk a legfontosabb módosításokat.

A minimálbér és a garantált bérminimum összege 2012-ben

2012-01-02
A minimálbér és a garantált bérminimum összege 2012-ben

Új év, új számok. 2012-ben ismét emelkedett a minimálbér és a garantált bérminimum összege. Mennyi 2012. január 1-től a teljes munkaidőben, illetve részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló minimálbére?

A kocka el van vetve – elfogadta az Országgyűlés az új Munka Törvénykönyvét

2011-12-13
A kocka el van vetve – elfogadta az Országgyűlés az új Munka Törvénykönyvét

Az Országgyűlés 2011. december 13-án elfogadta az új Munka Törvénykönyvét.

Ismét megbukott az Alkotmánybíróság előtt a 98%-os különadó

2011-05-06
Ismét megbukott az Alkotmánybíróság előtt a 98%-os különadó

Az Alkotmánybíróság 2011. május 6-án hozott határozatában a hatálybalépésére visszaható hatállyal megsemmisítette a 98%-os különadóról szóló törvénynek azt a szabályát, amely szerint a különadót a 2005. január 1-jét követően megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni. Az emberi méltóságot sérti ugyanis, hogy a törvény a különadó hatályát olyan bevételekre is kiterjesztette, amelyeket bevallással lezárt adóévekben, törvény alapján szereztek a jogosultak.

Alkotmányellenes a kormánytisztviselők indokolás nélküli felmentése

2011-02-15
Alkotmányellenes a kormánytisztviselők indokolás nélküli felmentése

Az Alkotmánybíróság (AB) 2011. február 15-én a 1068/B/2010. AB számú  határozatával egyhangúlag megsemmisítette a kormánytisztviselők indokolás nélküli felmentéséről szóló törvényi rendelkezést.

Költségkedvezmény munkavállalóknak munkaügyi perben 2011-ben

2011-02-10

2010. január 1-jén hatályba lépett a a munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és érvényesítésének szabályairól szóló 73/2009 (XII. 22.) IRM rendelet, amely kimondja, hogy a munkavállaló a munkaügyi perben kérelmezheti a költségkedvezmény megállapítását. De vajon ki kérelmezheti a költségkedvezményt?

Változott a minimálbér összege 2011-ben

2011-01-05

Mennyi a minimálbér összege 2011-ben havibér, illetve órabér alkalmazása esetén? Kinek jár az "emelt" minimálbér?

Megbukott az Alkotmánybíróság előtt a 98%-os különadó

2010-10-26
Megbukott az Alkotmánybíróság előtt a 98%-os különadó

A kormány egyik első intézkedésével visszamenőleg – 2010. január 1-i hatállyal – adóztatta meg a közszférában foglalkoztatottak és az állami, illetve önkormányzati tulajdonban álló cégek munkavállalóinak végkielégítését. Az Alkotmánybíróság szerint ez az intézkedés alkotmányellenes.

Felmondási védelem illeti meg az örökbefogadást kérő munkavállalót is

2010-04-25

A Munka Törvénykönyve a munkáltatói rendes felmondás lehetőségét bizonyos esetekben kizárja, így pl. a betegség miatti keresőképtelenség, a terhesség, a szülési szabadság, és a beteg gyermek, vagy közeli hozzátartozó ápolásának és gondozásának időtartama alatt. Az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2009. évi CXXVI. Törvény 2010. május 1-től azonban kibővíti a felmondási védelem esetköreit

A munkáltató tájékoztatási kötelezettsége a jogutód nélküli megszűnés esetén

2010-03-20

2009. november 17. napján hirdették ki azt az egyes munkajogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényt, amely többek között a Munka Törvénykönyvét is módosította. Ez illesztette be azt a 2010. január 1-jétől hatályos új rendelkezést, amely szerint új szabályok alkalmazandóak abban az esetben, ha a munkáltató jogutód nélkül szűnik meg.