Cégünkhöz év közben időközönként úgy csatlakoznak új munkavállalók, hogy az előző munkáltatójuknál több szabadságot vettek igénybe, mint amennyi járt volna nekik a munkaviszony megszűnéséig.
A szabadság kiadásánál eddig ezt nem vettük figyelembe, mondván, hogy az előző munkáltatónál túladott szabadság és az előző munkáltató esetlegesen ebből eredő igénye a munkavállalóval szemben nem ránk tartozik. Cégünk új német ügyvezetője viszont arra utasította a HR osztályt, hogy ezentúl minden új munkavállalónál ellenőriznünk kell, hogy mennyi szabadságot adtak ki részére az előző munkahelyen, és a túladott szabadságot az éves szabadságkeretből le kell vonnunk. Érdeklődni szeretnék, hogy ezzel helyesen járunk el.
Az előző munkáltatónál túladott szabadság beszámítása az éves szabadságkeretbe nem lehetséges. A német ügyvezetés elképzelése amúgy onnan eredhet, hogy Németországban a szabadság mértékét és kiadását szabályozó „Szövetségi Szabadságtörvény” („Bundesurlaubsgesetz”) 6. §-a konkrétan kizárja, hogy valaki több szabadságot vegyen igénybe, mint amennyi neki éves szinten járna („Ausschluß von Doppelansprüchen”).
1. Példa: Ha a munkavállaló éves szinten 24 nap szabadságra jogosult, a munkaviszonya június 30-án szűnik meg és addig a neki járó 12 nap helyett 14 nap szabadságot vett igénybe, akkor az új munkáltató – akinél a munkaviszony július 1-jén kezdődik – az előző munkáltatónál túlvett két nap szabadságot beszámíthatja. Így az új munkáltató a fennmaradó hat hónapra (július 1. – december 31.) nem 12, hanem csak 10 nap szabadságot köteles kiadni a munkavállalónak. A munkavállaló hátrányt nem szenved, hiszen a jogszabály által előírt rá irányadó 24 nap éves szabadságot lényegében megkapja.
2. Példa: Ha a munkáltató a munkavállalónak az év első felében, például június 30-ig kiadja a teljes naptári évre járó 24 nap szabadságát, és a munkavállaló július 1-jén munkaviszonyt létesít egy új munkáltatóval, úgy a munkavállaló az új munkaviszony ellenére sem jogosult szabadságra a július 1-től december 31-ig terjedő időszakra, hiszen az éves 24 nap szabadságát az előző munkáltatója már kiadta.
A német szabályozás célja, hogy a munkavállaló egy naptári évben csak annyi napot tölthessen szabadságon, mint amennyi neki jogszabály vagy esetleg a munkaszerződése illetve kollektív szerződés rendelkezése alapján jár. Németországban nincs ezért jelentősége annak, hogy egy munkavállaló az előző munkahelyén esetleg több szabadságot vett igénybe, mivel a Szövetségi Munkaügyi Bíróság („Bundesarbeitsgericht”) döntése értelmében a munkavállaló az előző munkáltatónál szabadságként kiadott napok számát igazolni köteles az új munkahelyén, ezzel megadva az új munkáltatónak a lehetőséget, hogy az esetlegesen túladott szabadságot beszámítsa az éves szabadságkeretbe.
A magyar Munka Törvénykönyve ilyen szabályt viszont nem tartalmaz, tehát az előző munkáltatónál túlvett szabadság beszámítására az új munkáltatónál nincs lehetőség. Ennek eredményeként kétségtelenül előfordulhat, hogy a munkavállaló – az előző munkahelyén túladott szabadságnak köszönhetően – az adott naptári évben több szabadságban részesül, mint amennyit a törvény előír.
(A cikket először 2015. január 19-én publikáltuk).
Dr. Goda Mark
Ügyvéd és munkajogi szakjogász
Goda Ügyvédi Iroda
***