A cél – az iskolaszövetkezeti foglalkoztatás helyének megtalálása a jogrendszerben. Az a hiányosság, amit most ez a jogszabály pótolni igyekszik, az elmúlt hat-nyolc év során majdnem teljesen felőrölte az iskolaszövetkezeteket. A probléma lényege, hogy a munkaügyi hatóságnak nem volt eszköze a tevékenység más formáktól, elsősorban a munkaerő-kölcsönzéstől való megkülönböztetésére, emiatt el kellett marasztalnia – a tavalyi évtől kötelezően bírsággal is sújtva – az iskolaszövetkezeteket.
A jogszabály a hallgatói munka és a szakmai gyakorlat keretében való foglalkoztatás mellett az iskolaszövetkezeti foglalkozatást is elismeri atipikus, ugyanakkor az oktatási rendszer részeként kezelendő munkavégzési formának.
A normakontrollról
A köztársasági elnök a törvény visszaható hatályát tartja alkotmányellenesnek. Az indítványában foglaltak szerint tilos a jogalanyok helyzetét terhesebbé tevő visszaható hatályú jogalkotás, és e törvény munkaviszonyokra vonatkozó szabályokat módosít, ami szükségszerűen legalább valamelyik szerződő fél számára többletkötelezettséget jelent.
Ha az indítványt az AB elfogadja, akkor az egyik eshetőség, hogy nem helyezi hatályba a jogszabályt, és a törvény visszakerül a Parlamenthez, ami kétségessé teszi annak jelen formában történő hatályosulását. A másik eshetőség, hogy figyelemmel az alkotmányellenes állapot kialakulásának technikai jellegére 1), a döntése kihirdetésének napjával lépteti hatályba a törvényt. Ha az indítványt nem fogadja el, a törvény hatályba lép.
Három ok miatt a fenti bizonytalanság ellenére is fontosnak tartom a kérdéses jogszabály tartalmával érdemben foglalkozni. Egyfelől a törvénynek jelentős esélye van a hatályba lépésre, így alkalmazására is érdemes felkészülni. Másrészt, ha ezzel a szöveggel nem is lesz belőle tárgyi jog, maga a törvény létrejötte, és a hatására megindult intenzív vita bizonyítja, hogy a kérdés szabályozására égető szükség van. Harmadrész az OGY által elfogadott szöveg tartalmaz olyan megoldásokat, amely továbbgondolva nem csak a diákmunkával kapcsolatban felmerülő kérdésekre adhat válaszokat.
|
1) A köztársasági elnök indítványa is valószínűsíti, hogy a január 1-i hatályba léptetés azért maradt a törvényben, mert az indítványozók a Parlament téli ülésszakán számítottak annak elfogadására. A februárban beadott, a hatályba léptetésre vonatkozó módosító indítványt pedig azért vonták vissza, hogy a még ebben a parlamenti ciklusban sor kerülhessen a zárószavazásra, és ne kelljen a szabályozásra további legalább fél évet várni.
|
A törvény tartalma: másodlagos keret-jogviszony
A törvény a Munka Törvénykönyvétől eltérően kezeli a munkaszerződés megkötését és annak tartalmát: a diákok fő jogviszonya a tanulói-hallgatói jogviszony, így ennek elsődlegességére alapozva nem ír elő munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettséget. A munkaszerződés megkötésével egy keret-jellegű jogviszony keletkezik, amit a felek később közös megegyezéssel töltenek meg a hiányzó tartalmi elemekkel, de a csak a munkavégzéssel érintett időszakok vonatkozásában. Minden további sajátosság az elsődleges jogviszonyra és a munkaszerződés keretjellegére vezethető vissza.
A jogszabály a foglalkoztatás minden további elemére a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit írja elő alkalmazni.
A törvény talán legfontosabb eleme, hogy kimondja: ez a tevékenység nem munkaerő-kölcsönzés. E rendelkezés jelentős mértékben megkönnyítené a jogalkalmazók (hatóságok, bíróságok) munkáját, megnyugtatná az iskolaszövetkezeteknek munkát adó cégeket, a diákokat és szülőket. A törvény a 2. §-ban rendelkezik az elhatárolásról:
„56/A. § (1) Iskolaszövetkezet esetén a tag személyes közreműködése megvalósulhat a szövetkezet által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás teljesítése érdekében történő munkavégzésben is, amely nem minősül az Mt. 193/C. § c) pontja szerinti munkaerő-kölcsönzésnek.
Ez alapján az iskolaszövetkezetek fellélegezhetnének, és nem kellene tartaniuk a tevékenységük átminősítéséhez kapcsolódó munkaügyi bírságoktól, amik rövid időn belül akár az egész szférát érintő csődhelyzetet idézhetnének elő.
Kikerülés a Munka Törvénykönyve hatálya alól?
Az iskolaszövetkezeti munkavégzést új foglalkoztatási formaként definiáló szabályozás ellenzőinek álláspontja szerint ezzel egy olyan új típusú atipikus munkaviszony keletkezik, amelynek szabályai a Munka Törvénykönyvén (Mt.) kívül találhatóak. Ez az állítás önmagában nem igaz, de érdemes részleteiben megvizsgálni.
Eltérés 1: e munkaviszony határozott időre jön létre, így a tájékoztatási kötelezettségek között sem szerepel a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályai.
Indoka: rendeltetése folytán a munkaviszony ezzel tud illeszkedni a tanulmányok idejéhez.
Eltérés 2: a munkába lépés napja a munkáltatói tájékoztatási körből átkerült munkáltató és munkavállaló megállapodásának körébe.
Indoka: a keret-jogviszonnyal együtt ez biztosítja a diáknak, hogy egyetértése nélkül olyankor nem vezényelhetik munkavégzésre, amikor ő ezt nem akarja.
Eltérés 3: Nincs szabadság, így ennek számítási módjáról és kiadásának szabályairól sem kell tájékoztatni a munkavállalót.
Indoka: a munkavállalónak e konstrukcióban a pihenés lehetősége azáltal biztosított, hogy amikor nem akar, nem végez munkát, továbbá az elsődleges jogviszonyhoz a jogalkotó azt a vélelmet fűzi, hogy a munkavégzésre rendelkezésre álló idő eleve és jelentősen korlátozott. 2)
|
2) Az évente átlagosan 15-18 napot dolgozó diák számára minimum 20 nap fizetett szabadság kiadása vagy megváltása azonnal láthatóan irreális, emellett a kiadás nem értelmezhető, a megváltás pedig az Mt. szerint nem megengedett.
|
Eltérés 4: Nem kell tájékoztatni a munkavállalót arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e, illetve működik-e szakszervezet vagy üzemi tanács.
Indoka: a szövetkezeti forma ipso jure közvetlen képviseletet biztosít a szövetkezeti tag munkavállalónak.
Eltérés 5: a munkáltatónak nincs állásidő fizetési kötelezettsége.
Indoka: a konstrukció szerint a munkaviszony a tanulmányi idő alatt folyamatos, viszont a munkavégzési kötelezettség időszakos, és a munkavállaló hozzájárulásától függ. Az fizettetne bért a szövetkezettel. Ezzel a rendeltetéssel és a konstrukcióval összeegyeztethetetlen 3) az Mt. állásidőre vonatkozó szabálya a munkavégzési kötelezettséggel nem érintett időszakokra.
A szabályozás alapján tehát a diákok munkavégzésének jelentős feltételei kerülnek ki a Mt. hatálya alól, azonban az Mt. szabályai vonatkoznak továbbra is a munkaidő beosztására (munkaidő, munkaközi szünet, túlóra, pihenőidő, pihenőnap), a munkabérre és a munkabér védelmére, a fiatal munkavállalók foglalkoztatására és a munkabiztonságra. 4)
|
3) Képzeljük el azt a szituációt, hogy egy diák dolgozik két napot, majd három hetet nem, majd ismét két napot, és a szövetkezetnek a teljes időszakra bért kellene fizetnie. Az életszerűtlenség egyértelműen belátható.
|
|
4) A munkabiztonságra, a nőkre és fiatal munkavállalókra, és az egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályok megtartása felelősségként átkerül a harmadik személyhez, ahol a munka folyik.
|
A tevékenység kérdése
A törvény meghatározza a szövetkezet és a diák közötti munkaviszony létrehozásának, működésének és megszüntetésének szabályait, de elsősorban a munkavállaló és munkáltató relációjában, és nem tartalmaz fogalom-meghatározásokat a háromoldalú konstrukció egyéb részleteire vonatkozóan. Több, a kérdést munkajogi szempontból vizsgáló szakember szerint a tevékenység vizsgálata az egyik legfontosabb kérdés e tárgykörben.
A szövetkezetek álláspontja ezzel szemben az, hogy a tevékenység vizsgálatától függetlenül az ebben a jogviszonyban munkavállalóként résztvevő jogalanyok eltérő helyzete, az eltérő társadalmi rendeltetés, és az e rendeltetéshez társított formakényszer lehetetlenné és egyben feleslegessé teszi a tevékenység összevetését.
Ha kizárólag a tevékenységet vizsgáljuk, az iskolaszövetkezeti tag tevékenysége a munkavégzés pillanatában szinte teljesen azonos jegyeket mutat a kölcsönzött munkavállalóval, ha harmadik félnél végzi feladatát. De a tevékenység azonossága ugyanígy igaz például az oktató mellett forgalomban közlekedő tanulóvezetőre, a szakmai gyakorlaton szalámit szeletelő eladóra, a műtéti sebet bevarró rezidensre, az előadást tartó phd hallgatóra is. Mégsem jut eszébe senkinek, hogy elkérje tőlük a jogosítványt, a munkaszerződést, a diplomát, az oktatói kinevezést, mert megfelelő garanciákkal, megfelelő kontroll mellett végzik tevékenységüket annak érdekében, hogy kellő gyakorlatot szerezhessenek.
Az iskolaszövetkezetekkel kapcsolatban - ellentétben a fenti példákkal, amelyek mindegyikének van önálló szabályozása - nem voltak korábban olyan jogi normák, amelyek egyértelműen meghatározták volna, hogy az iskolaszövetkezet egyszerű munkaerő-paci szereplő vagy az oktató-nevelő munka része. Emiatt a kérdés végül egészen a Legfelsőbb Bíróságig (LB) jutott. A hatályos szabályozás alapján az LB a tevékenység meghatározásának elsődlegességére alapozva, és azt vizsgálva helybenhagyta a hatóság és az alsóbb bíróságok kölcsönzéssé minősítő ítéleteit.
Emiatt a jogalkotó a mostani megoldással odáig ment, hogy egyfelől a jogszabály a tevékenység elhatárolására megadja a tartalmi választ, de ezen felül – biztos, ami biztos alapon – deklarálja, hogy ez nem munkaerő-kölcsönzés. Ezzel a nem mindennapi megoldással is egyértelművé kívánja tenni azt az üzenetet, hogy az eltérést nem a tevékenységben, hanem a jogalanyiságban és rendeltetésben rejlő különbségek indokolják. Ebből következően az elhatárolás kérdését sem szabad visszavezetni a tevékenységre.
Új megoldás a háromoldalú jogviszonyok árnyalására
A tárgyalt törvény elhatárolásra alkalmazott tartalmi megoldásával is érdemes azonban foglalkozni, ugyanis a munkavégzésre irányuló háromoldalú jogviszonyok elhatárolásának általános jellemzője, hogy mind a mai napig erőteljes, folyamatos, és a munkajoggal foglalkozók teljes körét érintő vita övezi, függetlenül az iskolaszövetkezeti foglalkoztatástól. A kiszervező cégek, a munkaerő-kölcsönzésre irányuló nyilvántartásba vétel nélkül humán szolgáltatást nyújtó vállalkozások, sőt, még a vállalatcsoporton belüli feladat-átcsoportosítások is épp elég munkát adnak az e kérdések eldöntésére hivatott jogászoknak, mind a hatóságok, mind az ügyvédek, mind a bíróságok oldalán.
A foglalkoztatáspolitikának rövidtávú célja, hogy a nemrég jelentősen megugrott munkanélküliséget látványosan csökkentse, aminek feltehetően velejárója lesz az újabb atipikus foglalkoztatási formák megjelenése. Ezek között várhatóan lesznek a hatályos jog által eddig nem ismert háromoldalú konstrukciók is, amik újabb vitáknak lesznek tárgyai.
Ez a törvény azzal tesz kísérletet a kölcsönzéstől való elhatárolásra, hogy árnyalja a munkáltatói jogok megosztását. Mind a Munka Törvénykönyve, mind a 2008/104/EK irányelv munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó definíciója túl nagyvonalú a közvetlen alkalmazáshoz. A definíciókban az Mt. a munkavállaló átengedését és a munkáltatói jogok megosztott gyakorlását, az irányelv a kölcsönvevő vállalkozás irányítását és felügyeletét fogalmazza meg. Az Mt. azonban pontosítja a foglom-meghatározásban elnagyolt részleteket, és rögzíti a munkáltatói jogok megosztásának pontos tartalmát. Ezzel lehetővé teszi, hogy azok a háromoldalú jogviszonyok, amelyekben a munkáltatói jogok megosztása tartalmilag ettől eltérő, ne minősüljenek szükségképpen munkaerő-kölcsönzésnek.
A szövetkezeti törvény tárgyalt módosítása az Mt. hivatkozott munkáltatói jogmegosztási szabályaihoz képest visszatelepíti a küldő félhez 5) a munkavállaló munkaidő-beosztásának jogát, a munkakör átadás-átvételét, a munkaidő-nyilvántartás vezetésének, a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályok betartásának kötelezettségét, illetve a fogadó félnél a munkavégzésre vonatkozó jogosultságokat korlátozza az üzem- és üzletmenethez feltétlenül szükséges mértékre.
Ennek az elvnek a továbbvitelével, a variációk kidolgozásával szinte kivétel nélkül már a gyakorlatban létező konstrukciókhoz jutunk, amelyek átmenetet képeznek a mai kölcsönzés a teljes kiszervezés között, és a jövő rugalmas, jogilag is szabályozott megoldásai lehetnének.
|
5) Kölcsönzés esetén ő a kölcsönbeadó, a fogadó fél pedig a kölcsönvevő.
|
A jövőbeni szabályozás egyik iránya az lehet, hogy a gyakorlat alkotta árnyalt megoldásokat a jogalkotó hajlandó lekövetni a meglévő szabályok korszerűsítésével. A másik lehetősége, hogy vesz egy nagy levegőt, és strukturálisan valami teljesen újat alkot. Ez utóbbi megvalósulásához, bár lehet, hogy jobb megoldás lenne, mint a toldozgatás-foltozgatás, nem lesz elég a szakma segítő együttgondolkodása. Ehhez más is kell, azonban minden további ezirányú gondolatom már túlterjeszkedne e cikk, sőt, talán e médium célján és keretein is.
Várjuk az AB bölcs döntését.
 |
Simon Balázs Jogi és kommunikációs igazgató Humania Kft.  |
Forrás: munkajogportal.hu
