A Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató köteles a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani. Ezt a törvényi rendelkezést egy munkavállalónk úgy értelmezi, hogy munkaidő-kedvezménnyel és anyagilag is biztosítanunk kell számára a lehetőséget arra, hogy szakmai továbbképzéseken vehessen részt.
A munkáltatónak milyen kötelezettségei vannak a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása kapcsán?
A Munka Törvénykönyve („Mt.”) csupán általános jelleggel rögzíti, hogy a munkáltató köteles a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani, de taxatíve nem sorolja fel, hogy pontosan melyek azok a feltételek, amelyek biztosítása a munkáltató részéről elengedhetetlenek ahhoz, hogy a munkavállaló a munkáját megfelelően el tudja végezni. A szükséges feltételek meghatározása függ a munkavállaló által betöltött munkakörtől, illetve az elvégzendő feladatoktól. A gyakorlatban a munkavégzéshez szükséges feltételek alatt elsősorban a munkaköri feladatok ellátásához szükséges munkaeszközöket (pl. targonca, szerszámok, céges autó, laptop, asztali PC, mobiltelefon, speciális védőruha, stb.) kell érteni. A munkaeszközökön felül a munkáltató köteles a munkavállalónak a munkavégzéshez szükséges irányítást és utasításokat is megadni. Tehát utóbbi szintén része a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosításának.
A munkáltató irányítási és utasítási kötelezettségéből pedig levezethető, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak mindazon ismereteket is biztosítani, amelyek a munkaköri feladatok teljesítése szempontjából lényegesek. A szükséges ismeretek biztosítása például nem csak az ellátandó üggyel kapcsolatos iratok rendelkezésére bocsátását, vagy az előírt munkafolyamatok betanítását jelenti, hanem a körülményektől függően akár a munkavállaló képzésére is irányulhat. Gondoljunk akár egy bérszámfejtési vagy könyvelési feladatokat ellátó munkavállalóra, aki a munkaköréhez tartozó feladatokat a munkáját érintő adójogszabályok változása után csak akkor tudja megfelelően elvégezni, ha a munkáltató számára a szükséges továbbképzést biztosítja. Más a helyzet megítélésem szerint az olyan továbbképzésekkel, amelyen a munkavállaló részvétele nem szükséges ahhoz, hogy a munkáját megfelelően el tudja látni. Ha például egy középvezető csupán azért szeretné képezni magát, mert meggyőződése szerint ennek pozitív hatása lehet az előmenetelére, vagy csak érdeklődik a téma iránt, úgy a munkáltatónak értelemszerűen – a felek eltérő megállapodásának vagy kollektív szerződéses rendelkezés hiányában – az ilyen jellegű továbbképzéseket sem munkaidő-kedvezménnyel, sem az ezzel kapcsolatos költségek megtérítésével nem kell támogatnia.
Dr. Goda Mark
Ügyvéd és munkajogi szakjogász
Goda Ügyvédi Iroda
***