Cégünk ügyvezetője időközönként külföldön tartózkodik 1-2 héten keresztül. Előfordul, hogy ebben az időszakban új munkavállalók lépnek be, akiknek át kell adnunk egy a munkáltató által aláírt munkaszerződést. Az ügyvezető távollétekor ennek csak utólag tudunk eleget tenni, sokszor csak 2-3 héttel az új munkavállaló belépése után. Előfordul, hogy az ügyvezető távolléte alatt felmondással kell megválnunk egy munkavállalótól.
Ilyen esetekben ki írhatja alá az ügyvezető helyett a munkaszerződéseket vagy a felmondást? Az ügyvezető felhatalmazhat-e erre más munkavállalót/vezetőt? Elég ezt szóban vagy írásban, illetve e-mailben lehet megtenni? Előzetesen kell vagy utólag is elegendő?
A munkáltatói jogok gyakorlásával kapcsolatban az Mt. 20. §-a rögzíti, hogy a munkáltató képviseletében jognyilatkozat tételére a munkáltató jogkör gyakorlója jogosult. A munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjét a munkáltató jogosult meghatározni a jogszabályok keretei között.
Gazdasági társaságok esetén az irányadó jogszabály, melynek keretei között dönteni kell a munkáltatói jogkör gyakorlásáról, az új Polgári Törvénykönyv („Ptk.”). A Ptk. szerint gazdasági társaságok esetén a vezető tisztségviselő jogosult a társaságot képviselni harmadik személyekkel szemben, így a munkavállalókkal szemben is. Amennyiben tehát a munkáltató nem rendelkezik sem az alapító okiratában (társasági szerződés, alapszabály) sem belső szabályzatban vagy utasításban a munkáltatói jogkör gyakorlásáról, akkor a vezető tisztségviselő – korlátolt felelősségű társaság esetén az ügyvezető, részvénytársaság esetén a vezérigazgató vagy az igazgatóság – jogosult a munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére.
A mai gazdasági viszonyok mellett gyakran előfordul, hogy egy gazdasági társaság munkaszervezete nagyobb és komplexebb annál, mintsem egyetlen ember el tudja látni a munkáltató jogkör gyakorlásával kapcsolatos teendőket. Ilyen szervezetekben az is jellemző, hogy a munkáltató törvényes képviselője, azaz a vezető tisztségviselő elsősorban nem a munkavállalók be- és kiléptetésével kíván foglalkozni, hiszen ideje nagy részét lekötik a management stratégiai kérdései.
A munkáltatói jogkör gyakorlásáról rendelkezhet akár a társaság alapítója, taggyűlése az alapító okiratban vagy alapítói, taggyűlési határozatban, de az ügyvezető is dönthet saját hatáskörében arról, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlását egy vagy több munkavállalóra delegálja. Az ügyvezető egyoldalú jognyilatkozattal – utasítás vagy szabályzat formájában – rendelkezhet arról, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlását hogyan osztja meg. Lehetséges megoldás például, hogy minden szervezeti egység esetében annak vezetője gyakorolja a beosztott munkavállalók felett a munkáltatói jogkört. De az is jogszerű megoldás, hogy pl. a HR vezetőt jogosítja fel a szervezeti és működési szabályzat a munkáltatói jogkör gyakorlására.
A fenti esetekben arról van szó, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlását már eleve, általános jelleggel delegálja a vezető tisztségviselő. Előfordulhat azonban az is, hogy az ügyvezető nem kívánja átengedni a munkáltatói jogkör gyakorlásának jogát, csupán kivételes jelleggel merül fel, hogy az ügyvezető távolléte miatt más személynek kell aláírnia egy munkaszerződést vagy felmondást. Ebben az esetben akár egy eseti meghatalmazást is adhat az ügyvezető a társaság munkavállalójának az adott szerződés vagy jognyilatkozat aláírásra. Sőt az sem kizárt, hogy a vezető tisztségviselő egy kívülálló személynek – például a társaság ügyvédjének – adjon meghatalmazást az adott ügyben történő eljárásra.
Fontos szabály, hogy a munkáltatói jogkör tényleges gyakorlója utólag akkor is jóváhagyhatja egy adott személy eljárását vagy megtett jognyilatkozatait – így akár a munkaszerződést, akár a felmondást – ha a jognyilatkozat, illetve az intézkedés megtételének időpontjában a munkáltató képviseletében eljárt személy nem rendelkezett megfelelő felhatalmazással. Ez az utólagos jóváhagyás határidő nélkül megtehető, akár évekkel később is. Mindebből tehát az következik, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója akár a felmondás kapcsán indult bírósági jogvita során is jóváhagyhatja a felmondást, melyet nem a munkáltatói jogkör gyakorlója írt alá. Szemben tehát a régi Mt.-vel, nem jogellenes a felmondás pusztán azért, mert nem a munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá.
További kisegítő szabály, hogy a munkáltató képviseletében ténylegesen eljáró személy intézkedésének jogosságát akkor sem kérdőjelezheti meg a munkavállaló, ha egyébként a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy jogosultságára. Így például, ha a munkavállaló munkaszerződését, annak módosításait mindig a HR vezető írta alá, ő rendelkezett a munkavállaló teljesítményértékeléséről, ő döntött a bónuszról, jutalomról, akkor ebben az esetben utólagos jóváhagyás nélkül is érvényes lesz a HR vezető által aláírt felmondás akkor is, ha a munkáltatói jogkör gyakorlójaként kizárólag az ügyvezető volt meghatározva.
Előírja az Mt., hogy a munkavállalókat a munkáltatói jogkörgyakorlás rendjéről és a jogkör gyakorlójának személyéről tájékoztatni kell. A tájékoztatás történhet munkaszerződésben akár munkáltatói tájékoztatóban. A tájékoztatás elmaradása vagy a téves tájékoztatás azonban nem vezet a jognyilatkozat érvénytelenségéhez.
Dr. Mihovics Lívia
Ügyvéd és munkajogi szakjogász
Oppenheim Ügyvédi Iroda
***