Mire kell figyelni, ha elmaradt munkabér iránti igényünket érvényesítjük a (volt) munkáltatónkkal szemben? Mi a teendő, ha a munkáltató felszámolás alatt áll és a vagyona nem fedezi a munkabér kifizetéseket, a munkavállaló munkavégzési helye azonban nem tisztázott, hogy Magyarországon volt-e? Mikor érvényesíthető fizetési meghagyásos eljárás keretében az elmaradt munkabér iránti igény? Mikor idő előtti egy pénzkövetelés? Válaszok a cikkben.
Elmaradt munkabér iránti igény megjelölése
Sok esetben a munkaviszony fennállása során, de a legtöbbször a munkaviszony megszüntetését követően kerülnek a bíróság elé az ilyen igények. Az elmaradt munkabér iránti igények előterjesztésénél három dologra kell figyelni:
1./ Az elmaradt munkabér iránti követelést a munkavállaló elévülési időn belül, azaz 3 éven belül[1] bármikor érvényesítheti a munkáltatóval szemben.
Amennyiben a keresetlevélben foglaltak alapján a követelés vagy érvényesíthetősége elévülésének gyanúja felmerül, az első tárgyalásra kitűző végzésben vagy hiánypótlásban a bíróság felhívja a felperest az elévülés megszakadásának vagy nyugvásának igazolására. Egyébként az elévülés a per érdemére tartozó kérdés, azonban a teljesség kedvéért néhány mondatot szükséges erről is említést tenni, mégpedig két okból. Egyrészt ahhoz ugyanis, hogy meg lehessen különböztetni, hogy a követelés mely esetben nem érvényesíthető bíróság előtt és mely esetben elévült, ismerni kell az elévülés szabályait is annak eldöntése végett, hogy a keresettel érvényesített jog kapcsán kitűzhető-e tárgyalás.
Másrészt a munkaügyi perek és ezeken belül a munkajogi igények érvényesítése iránti perek azon kevés pertípusba tartoznak, amelyeknél a bíróság az elévülést hivatalból köteles figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy anélkül is észlelheti, sőt, észlelnie kell egy követelés elévültségét, hogy erre bármelyik fél hivatkozna.[2]
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk). szerint az elévülés kezdete az az időpont, amikor a követelés esedékessé válik.[3] A munkajogi igény elévülésének időpontja a polgári jogi elévülési idővel (5 év) szemben 3 év, a kár megtérítésére, illetve sérelemdíj megfizetésére vonatkozó igények kapcsán azonban az általános szabályokkal egyezően 5 év. Akkor azonban, ha az elévült igényt a kötelezett önként teljesíti, azt visszakövetelni nem lehet. Ez utóbbi esetben a követelés bíróság előtt nem érvényesíthető igénynek fog minősülni.[4]
Sérelemdíj iránti igény esetén például a követelés esedékessé válásának időpontja az állapotrosszabbodás azon időpontja, amikor a felperes életminősége megváltozott, és nem pedig a munkaviszony megszűnésének időpontja.[5] Szabadság kiadása iránti igény esetén az elévülés kezdete a tárgyév utolsó napjától számított elévülési időben követelhető,[6] rendes felmondás alapján járó többlet-végkielégítés iránti követelés elévülése a felmondás közlésével,[7] a kifizetett jutalék visszafizetése iránti igény a szerződés megszüntetése időpontjában,[8] a jogerős ítélet alapján kifizetett összeg, ha ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, ezen időpontban vált tartozássá, ezáltal esedékessé.[9]
2./ A munkabér meg nem fizetése esetén a késedelmes teljesítésért kamat jár,[10] ez esetben a kamatfizetés kezdő időpontját meg kell jelölni.
A kamatfizetés kezdő időpontja az a nap, amikor a munkáltató a munkabér (vagy szabadságmegváltás) kifizetésével késedelembe esett. Ez általában a munkabér munkaszerződés szerinti kifizetésének utolsó napját követő nap. Ezt dátumszerűen kell megjelölni a keresetlevélben. Meg kell jelölni továbbá, hogy a felperes pontosan milyen kamatok megfizetésére kéri kötelezni a munkáltatót, ez általában a Ptk. 6:47. § szerinti késedelmi kamat, de a munkaszerződés vagy a felek megállapodása ettől eltérően is rendelkezhet. Ez utóbbi esetben erre kell hivatkozni.
3./ A munkabér (és szabadságmegváltás) iránti igényt bruttó összegben kell megjelölni. Ez a bruttó összeg mind a nettó munkabéren felüli járulékokat, mind a személyi jövedelemadó hozzáadását jelenti. Nettó munkabérről a bíróság nem rendelkezhet, így a munkabér bruttó összegben történő feltüntetése a keresetlevélben is elengedhetetlen.
Ha a kereset tárgya elmaradt munkabér, vagy szabadságmegváltás meg nem fizetése, a kereseti tényelőadás keretében az elmaradt munkabér kapcsán pontosan havi bontásban meg kell jelölni, hogy a munkáltató mely hónapokra fizetett és mennyi munkabért, a munkabér kifizetése a hónap mely napján volt esedékes. Ehhez általában a táblázatos vagy listaszerű megjelölés a leginkább egyértelmű. Szabadságmegváltás esetén pedig évekre lebontva kell előadni, hogy az adott évben – mely jogszabályhely alapján – hány nap szabadságra volt jogosult a felperes, ebből mikor hány napot vett ki, és ez alapján hány nap illette volna meg, amit a munkáltató a munkaviszony megszűnésekor nem fizetett ki.
A határozott kereseti kérelem előterjesztése körében az egyik általános jellegű probléma, hogy a felperesek a bérjellegű követeléseiket vagy nem jelölik meg összegszerűen, vagy megjelölik, de nettó összegben. Első esetben tipikusan „egy havi munkabérét”, vagy „elmaradt munkabérét” jelöli meg kereseti igényként a felperes. Ha még csatolva is van a munkaszerződés, amelyből megállapítható az egy havi távolléti díj összege, mint mellékelt, a kereseti tényelőadást nem pótolja és kereseti kérelemként sem értékelhető. A bíróság ugyanis nem „találhatja ki” a felperes helyett, hogy mit kér, azt a felperesnek kell egyértelműen megjelölnie, hiszen ő az ügy ura. Ezért az összegszerű kereseti kérelem megjelölése a tárgyalás kitűzéséhez – esetlegesen az első tárgyaláson bírósági meghagyás kibocsátásához – elengedhetetlen. Nem csak az elmaradt munkabér, vagy a szabadságmegváltás iránti igényeknél, hanem a jogellenes munkaviszony megszüntetés következményeként érvényesített igényeknél, és a kártérítési igényeknél, valamint a sérelemdíjnál is ugyanez irányadó.
A másik tipikus probléma, hogy a felperes a követelést ugyan megjelöli összegszerűen, de a csatolt iratokból, vagy a kereseti tényelőadásból egyértelmű, hogy az nettó követelés. A bérjellegű követeléseket minden esetben bruttó összegben kell meghatározni. Az Mt. 82. § (1) bekezdése és a (2) bekezdése szerinti kártérítés, illetve elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés kapcsán a gyakorlatban problémaként merült fel, hogy azt nettó, vagy bruttó összegben kell megjelölni. E körben jelenleg a munkaügyi bíróságokon sincs egységes álláspont, a Kúrián az ítélkezési gyakorlat egységessége érdekében a kérdés eldöntése jelenleg folyamatban van. Több megközelítés ismert a joggyakorlatban. Általában elfogadott, hogy az e jogszabályhely alapján igényelt összeget nem nettó összegben kell megjelölni, azaz nem az Mt. XIII. fejezete szerinti kártérítés. A vitát az okozza, hogy a bruttó összeg az a nettó összeg növelve a személyi jövedelemadóval és a munkabérhez tapadó járulékokkal, vagy abból a járulékokat ki kell hagyni és az igényt a nettó munkabérnek a személyi jövedelemadóval növelt összegével emelten kell megjelölni. A cikk szerzőjének álláspontja szerint az első megoldás a helyes, ugyanis a jogellenes munkaviszony megszüntetés miatt kártérítésként megítélt elmaradt jövedelem célja az, hogy a munkavállalót olyan helyzetbe hozza, mintha a munkaviszonya nem szűnt volna meg. Ehhez pedig a nettó munkabérén túl hozzá kell jutnia azokhoz a járulékokhoz is, amit a munkaviszony fennállása alatt a munkáltató a részére befizetett volna a társadalombiztosítási alrendszerbe, így ugyanis lehetősége nyílik arra, hogy öregségi nyugdíja megállapításakor a jogellenes megszüntetés miatt munkában nem töltött időszakra szolgálati időt vásároljon.
Szokásos munkavégzési hely megállapítása
Az elmaradt munkabérrel kapcsolatos eljárások között kell megemlíteni azt a munkaügyi nemperes eljárást, amely során a bíróság a munkavállalók szokásos munkavégzési helyét állapítja meg. Ha a gazdálkodó szervezet munkáltató felszámolás alatt áll, és a munkabért a munkavállalók részére a felszámoló a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonából a bérfizetés napján nem tudja kielégíteni, köteles a Bérgarancia Alapból megigényelni a munkavállalók felé fennálló munkabér összegét. E kérelmet a Bérgarancia Alap csak akkor teljesíti, ha a munkavállalók szokásos munkavégzési helye Magyarországon volt. Vitás esetben az állami foglalkoztatási szerv, a felszámoló, vagy a munkavállaló kérelmére a közigazgatási és munkaügyi bíróság tizenöt napon belül, nemperes eljárásban dönt arról, hogy a munkavállaló szokásos munkavégzési helye Magyarországon található-e. A nemperes eljárásban a közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékességét az eljáró állami foglalkoztatási szerv székhelye határozza meg, eljáró állami foglalkoztatási szerv hiányában a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az illetékes.[11]
E munkaügyi nemperes eljárásban a bíróság a kérelmező eljárást megindító beadványa, ha szükségesnek látja, a felek személyes meghallgatása[12] alapján végzéssel határoz, azonban tárgyalást nem tart, bizonyítást nem folytat le, erre ugyanis nemperes eljárásban nincs lehetőség. Az MT rendelet[13] 13. § (3) bekezdése alapján ezen eljárásokra is alkalmazni kell a Pp. szabályait.[14] Így az eljárást megindító beadványnak a Pp. 121. §-ában foglalt feltételeknek kell megfelelni és ugyanazon formai és tartalmi követelmények vonatkoznak a beadványra, mint egy keresetlevélre, ekként az is, hogy ha a kérelmező jogi képviselővel jár el, és a jogi képviselő meghatalmazásának csatolását elmulasztja, a beadvány érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye.
Fizetési meghagyásos eljárás
A Pp. 349. § (5) bekezdése arról rendelkezik, hogy a munkajogi igény más, nem bíróság előtti eljárásban is érvényesíthető. A fizetési meghagyásos eljárás ugyan korábban bírósági eljárás volt, de a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 2010. június 1-jén történő hatályba lépésétől kezdve ez az eljárás a közjegyzők hatáskörébe tartozik. Bizonyos típusú munkajogi igények e nemperes eljárás keretében is érvényesíthetők, így akkor, ha a fél lejárt pénzkövetelést érvényesít, és a per tárgya nem a felek közötti jogviszony keletkezése, módosulása vagy megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló általi vétkes megszegése, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.[15] A munkaügyi joggyakorlat számára fontos kérdés, hogy egy fizetési meghagyásból indult eljárásban annak peres eljárássá alakulását követően a felperesnek van-e kereset-kiterjesztési joga. A felperes egy fizetési meghagyásból indult eljárásban – például ha elmaradt munkabérét kívánta érvényesíteni – a bizonyíték-előterjesztési és tényállás előadási kötelezettsége teljesítése során (amely ilyen eljárásban tulajdonképpen a keresetlevél) nemcsak az elmaradt munkabér iránti követelését emelheti fel, hanem joga van bármilyen jogcímen előterjeszteni más kereseti követelést, így például kérhet kártérítést, vagy a másik fél általi jogellenes munkaviszony megszüntetésre is hivatkozhat. Ilyen esetben – ha ezen utóbbi kereseti kérelem vonatkozásában az Mt. szerinti 30 napos keresetindítási határidőn túl terjeszt elő ilyen kereseti kérelmet a felperes, az ügyben a bíróság a tárgyalást kitűzi, és az elmaradt munkabér tárgyában ítélettel dönt, míg a jogellenes munkaviszony megszüntetés tárgyában a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alkalmazásával a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszünteti
Idő előtti követelés
Időelőtti a követelés, ha például a munkavállaló olyan elmaradt bért kér érvényesíteni az Mt. 82. § (2) bekezdése alapján, aminek a kifizetése iránti kötelezettség még nem következett be. Például ha a munkavállaló felmondását januárban kapja kézhez, munkaviszonya a felmondási idő leteltét követően február végén jár le, a bíróság júniusban ítéletet hoz, de a munkavállaló 12 havi elmaradt bérét kéri érvényesíteni, a június után aktuális elmaradt munkabér iránti követelés idő előtti.
Az időelőttiség tipikus esete, amikor a munkavállaló a jogellenes felmondás jogkövetkezményeként kér kártérítést, azonban a bíróság azt megelőzően hoz határozatot, hogy a felmondási idő letelt volna. Így elmaradt munkabér és kár sem keletkezik, mert adott esetben a munkavállaló még mindig a felmondási idejét tölti és távolléti díjban is részesül.
Ugyanígy idő előtti lehet az alperesnek egy éves prémium kifizetésére kötelezését kérni, ha a követelés még nem vált esedékessé, azaz az adott év még nem telt el.
Hasonló eset, hogy a munkavállalót a munkáltató határozott időre alkalmazza, és ezen határozott idő alatt a munkavállaló terhességi gyermekágyi segélyre, illetve gyermekgondozási segélyre lesz jogosult. Ha a munkáltató egy korábbi kötelezettségszegés kivizsgálását ezen időpontban fejezi be és emiatt azonnali hatállyal felmond a munkavállalónak, a munkavállaló kénytelen szintén 30 napon belül keresettel fordulni a bírósághoz a felmondás jogellenessége miatt. Mást azonban nem fog tudni kérni, mint megállapítást, ugyanis a marasztalási kereseti kérelme idő előtti lesz. E részben a per megszüntetésének lesz helye, míg a megállapítási kereseti kérelme tárgyában ítélet hozatalának.
(Megjelent: 2017. szeptember 4.)
Dr. Bóta Zsuzsanna
Bírósági Titkár
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság