Többször találkozhatunk azzal a téves elképzeléssel, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyból eredő tartozását a kifizetendő munkabérből egyoldalú intézkedésével levonhatja. A munkabérből történő levonásra azonban csak törvényben meghatározott szabályok szerint van jogszerű lehetőség. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 161. §-a szabályozza azokat az eseteket, amikor a munkáltató a munkavállaló munkabéréből levonást teljesíthet.
A munkáltató tehát csak a törvényben meghatározott esetekben intézkedhet a munkabérből történő levonás iránt. Egyébként, a jogszabályi feltételek teljesülése hiányában, levonást nem érvényesíthet abban az esetben sem, ha a munkavállalóval szemben jogos követelése (pl. kártérítési igénye) áll fenn.
Az Mt. rendelkezései szerint a munkabérből való levonás:
- jogszabály alapján, ide értve az Mt-ben szabályozott előlegnyújtásból eredő követelést is,
- végrehajtható határozat alapján, a levonásmentes munkabérrészig, vagy
- a munkavállaló hozzájárulása alapján, szintén a levonásmentes munkabérrészig történhet.
Jogszabály alapján a munkáltató köteles a munkavállaló bruttó munkabéréből havonta a személyi jövedelemadó és az egyéni járulékok összegét levonni.
Az Mt. külön rendelkezik arról, hogy a munkáltató az előlegnyújtásból eredő követelését is egyoldalúan levonhatja. Ha a munkavállaló munkabér előleget kér és a munkáltató a kérésnek megfelelően az előleget kifizeti a munkavállalónak, akkor az előleg összegét a következő hónaptól, esetleg több havi részletben, a munkabérből levonja. Ugyanez a szabály alkalmazható, ha a munkáltató teljesítményösztönző juttatásként prémium, vagy jutalék előleget fizet, majd a teljesítmény értékelésekor az előleg figyelembe vételével számol el a munkavállalóval.
Végrehajtható határozat pl. bírósági letiltás vagy közigazgatási határozat alapján, a nettó munkabérből levonható a bíróság által megállapított gyermektartásdíj havi összege, vagy a szabálysértési bírság. Ez esetben a levonás a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával történhet.
Figyelembe kell venni, többek között, a levonás maximális mértékére vonatkozó szabályokat. A levonás a nettó munkabér 33%-áig, külön nevesített esetekben, pl. tartásdíj levonása esetén az 50%-áig is terjedhet. Mentes a végrehajtás alól az öregségi nyugdíjminimumnak (2019-ben 28 500 Ft) megfelelő összeg, tehát ez a levonásmentes munkabérrész.
A munkáltató a végrehajtható határozatban, bírósági végzésben foglaltak szerint köteles eljárni, köteles a meghatározott összeget levonni és kifizetni a végrehajtást kérőnek. Pl. egy bíróság által megállapított tartásdíj esetén a munkáltatónak pontosan követnie kell a bíróság végzésében foglaltakat. Azoktól nem térhet el, így a munkavállaló kérésére sem módosíthatja vagy szüntetheti meg idő előtt a tartásdíj havi összegének levonását és a végrehajtás kérő részére történő átutalását. A munkavállalónak a tartásdíj módosítása iránti igényét nem a munkáltató felé kell jeleznie, hanem a bíróságtól kell kérnie a tartásdíj összegének módosítását, vagy a feltételek fennállása esetén, a megszüntetését.
Fentieken túl a munkáltatónak a munkavállaló hozzájárulása alapján van lehetősége a munkavállaló nettó munkabérből levonást teljesíteni, a levonásmentes munkabérrész erejéig.
A munkavállaló kérelme, megbízása alapján a munkáltató vállalhatja a munkavállaló munkaviszonnyal össze nem függő tartozásainak a levonását is, de a legtöbb esetben ezek teljesítése nem kötelessége, a munkavállaló ilyen irányú kérését jogosult megtagadni.
Vannak azonban kivételek: a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény rendelkezése alapján a szakszervezeti tagdíjat a munkáltató a munkavállaló írásbeli kérelmére köteles levonni és a munkavállaló által megjelölt szervezet számára a munkavállaló által meghatározott összegben átutalni.
A gyakorlatban a legtöbb kérdés azzal kapcsolatban merül fel, hogy a munkáltató a munkavállalóval szembeni anyagi igényét – kártérítési igényét, munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb tartozásból eredő követelését – hogyan érvényesítheti.
Az igényérvényesítés hatékony és legegyszerűbb módja, ha a munkáltató egy nyilatkozatot irat alá a munkavállalóval, vagy egy megállapodásba foglalja, hogy a munkavállaló a kártérítési felelősségét, illetve egyéb tartozását elismeri, és hozzájárul ahhoz, hogy a munkáltató azt a munkabéréből egy összegben, vagy az összeg nagyságától függően, részletekben levonja.
Ha a munkavállaló a felelősségét, illetve a tartozását nem ismeri el, a munkáltató a minimálbér (2019-ben bruttó 149.000,- Ft) háromszorosát meg nem haladó követelését írásbeli fizetési felszólítással érvényesítheti az Mt. 285. §-ának (2) bekezdése alapján. Ha a munkavállaló a fizetési felszólítást megtámadja, akkor a bíróság dönt a munkáltatói igény jogosságáról. Ellenkező esetben, megtámadás hiányában, a fizetési felszólítás végrehajtható válik.
A munkavállaló a fentieket meghaladó összegű anyagi igényét bíróság előtt érvényesítheti a munkavállalóval szemben.
További nem megfelelő gyakorlatot eredményezhet, ha a munkáltató a tévesen kifizetett munkabért az Mt. 164. §-ára alapozva, amely a visszakövetelés lehetőségéről és határidejéről rendelkezik, esetleg a munkavállaló egyidejű tájékoztatása mellett, közvetlenül le akarja vonni a munkavállaló munkabéréből. Ennek érvényesítése azonban szintén a fent ismertetett szabályok szerint történhet.
Czirók Andrea
munkajogi szakértő