A nem vagyoni kárigényekkel foglalkozó sorozatunk 3. részében a jó hírnévhez való jog sérelmével kapcsolatos esetekből válogatunk.
Minden embernek alapvető érdeke, hogy társadalmi értéke, megbecsülése pozitív legyen, épp ezért a jó hírnév védelme a munkaviszonyban sem nélkülözhető. E körben a munkaügyi bíróságok olyan magatartást, eljárást kompenzálnak nem vagyoni kártérítéssel, melyek a munkavállalóról, mint személyről negatív értékítélet kialakulását eredményezik alaptalanul.
Mit jelent a jó hírnévhez való jog?
Az Alkotmány szerint: „A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez való jog.” Törő Károly szerint: „A hírnév általában a személy értékeléséhez alapul szolgáló tényállítások valóságára vonatkozik, ekként a személy társadalomban betöltött szerepének az értékelését befolyásoló ismereteket jelenti. A személy híre csak akkor lehet a társadalmi értékelés reális alapja, ha az alapul szolgáló értesülések, tényállítások az objektív valóságot fejezik ki.” (Törő Károly: A Személyiség jogi védelme. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992.) A hírnév olyan tényállítások összessége tehát, amely a valóságra vonatkozik és a személy értékelésének alapjául szolgál.
Jó hírnévhez való jog megsértése a munkajogban
A Polgári Törvénykönyv alapján: „A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.” E jogot tehát számtalan magatartás sértheti – felróhatóságtól, illetve jó-vagy rosszhiszeműségtől függetlenül. Akár még hallgatással is megvalósítható a hírnévrontás, amennyiben ez alkalmas a valóság meghamisítására. A jó hírnév védelme kiterjed nem csupán a természetes személyekre, hanem a jogi személyekre is. Ebből következően nemcsak a munkavállaló, hanem egy jogi személyiséggel rendelkező munkáltató jó hírnevét is meg lehet sérteni. Ahogy az emberi méltóság, úgy a jó hírnévhez való jog megsértése is számos területen megvalósulhat munkaviszonnyal összefüggésben, leggyakrabban azonban munkáltatói rendes, illetve rendkívüli felmondás esetén sértik meg e jogot, melynek védelme azért is különösen fontos, mert megsértése nem csupán a munkavállaló jövőbeli munkaviszonyára lehet hatással, hanem akár az egész életére is (attól függően, hogy a hírnévrontás milyen körben vált ismertté, mekkora nyilvánosságot kapott).
Munkáltatói felmondások…
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az átszervezésre alapított munkáltatói rendes felmondás közlésével együtt tanúsított, a munkavállaló jó hírnevéhez való jogát sértő magatartás megalapozza a nem vagyoni kártérítés iránti igényt. A 30 évig műszaki vezetőként, igazgatóként dolgozó munkavállalót a munkáltató kitiltotta a telephelyről, melyet írásban is kifüggesztettek. Az átszervezésre alapított rendes felmondás után három személlyel megalázó módon kísértette végig az udvaron, irodájába nem léphetett be, személyes holmija elvitelét is ellenőrizték. A történtekről széles körben sokan tudomást szereztek, és mindez a munkavállaló házastársa cégének külföldi kapcsolataiban is zavart okozott. A felperessel szemben tanúsított bánásmód önmagában bántó és megalázó volt, és kívülállókban alappal alakíthatta ki azt a véleményt, hogy „azonnali hatállyal elbocsátották”, és ennek valamilyen súlyos, a felperes munkájában, személyében, magatartásában rejlő alapos oka lehetett. Mindezek a nem vagyoni kártérítés iránti igényt megalapozzák. A bíróság a kártérítés összegét a 34/1992. (VI.1.) AB határozat szem előtt tartásával állapította meg. Ennek során azt kellett mérlegelni, hogy a felperest ért nem vagyoni hátrány súlya, jellege és következményei folytán milyen másnemű előny alkalmas az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozására. Az összes körülményt értékelve végül a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság által megállapított 1.000000 Ft értéket eltúlzottnak találta, ezért a nem vagyoni kártérítés mértékét 500.000 forintban határozta meg. (EBH 2000.359)
Rendkívüli felmondás azonban éppúgy megalapozhatja e jog megsértését, mint a rendes felmondás. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a bírói gyakorlat értelmében a munkáltató jogellenes felmondása önmagában nem elégséges indok. A munkavállalónak bizonyítania kell a kárnak, tehát a jó hírnévhez való jog megsértésének a jogellenes rendkívüli felmondással való összefüggését. (EBH 2002.786)
A „rászedett” ügyvéd esete – 500.000 Ft
2002-ben egy ügyvéd igen kedvező humánpolitikai területi vezetői állásajánlatot kapott, ami miatt ügyvédi tevékenységével fel kellett hagynia. Folyamatban lévő megbízásait ezért visszaadta. A Pest Megyei Ügyvédi Kamara is rögzítette, hogy tevékenységét határozatlan ideig szünetelteti. Ilyen előzmények után a megbeszélt helyen és időben jelentkezett a munkaszerződés aláírása és a munkába állás végett. Akkor azonban közölték vele, hogy a poszt már betöltött és más vezetői poszt ezen a területen nem áll rendelkezésre. Felmerült alternatív megoldásként, átmeneti időre jogtanácsosi munkakör betöltése, a volt ügyvéd azonban elzárkózott ezelől. A felperes munkába állítva így nem lett. Követelését ezért arra alapozta, hogy a szünetelés lényegesen visszaszorította a már beindult ügyvédi praxisát, az ügyfelek „elszoktak” attól, hogy félfogadási időben bármikor felkereshették. A felperes kínos magyarázkodásra szorult, amikor a szünetelés alatt ügyfelek keresték meg és ügyüket nem tudta elvállalni. Az ügyvédi törvény rendelkezései szerint nem hirdethette a tevékenysége újraindítását, így csak „szájhagyomány” útján tudta magát hirdetni, az ügyfélkörét létrehozni. Ezeken túl, a közösségen belül, ahol a felperes él, korábbi jó híre annak következtében sérült, hogy a felperes az ügyvédi tevékenységét szüneteltette és ennek okával a lakosság nem volt tisztában. A kialakult helyzet alkalmas volt olyan látszatnak a keltésére, hogy a felperes valamely ügyvédi tevékenységével összefüggő cselekménye folytán, e tevékenység végzésében nem a saját elhatározása alapján szünetel. Ezen okok miatt a felperes 500.000 Ft összegű kártérítést kért kamatokkal együtt, amit a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2004-ben alkalmasnak és jelzésértékűnek tartott arra, hogy másokat hasonló magatartástól visszatartson. Az ügy egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott, de helybenhagyó ítéletek születtek (1/7-H-MJ-2004-2 sz. határozat, 1-H-MJ-2006-2 sz. határozat és LB-H-MJ-2007-38 határozat)
Jó hírnév sérelme országos napilapban – 800.000,- Ft
Egy jegyzőként közszolgálati jogviszonyának jogellenes megszüntetése kapcsán terjesztett elő keresetet, melyben – többek között – 14.000.000 Ft nem vagyoni kártérítést követelt. Igénye kapcsán rámutatott arra, hogy jó hírneve sérült azzal, hogy számos sajtóorgánumban, illetve az interneten is megjelent az, hogy szakmailag alkalmatlan és emberileg összeférhetetlen. A bíróság megállapította, hogy mindezek valóban maguk után vonták a felperesi jó hírnév sérelmét, az önbecsülés elvesztését, másrészt egzisztenciális bizonytalanságot is eredményezett. Figyelembe véve azt is, hogy országos terjesztésű napilapban is megjelent a felperes menesztése és annak indokai, a Gyulai Munkaügyi Bíróság 2007-ben 1.500.000 Ft összegű kártérítést ítélt meg. (4/8-H-MJ-2007-10 sz. határozat) A Békés Megyei Bíróság másodfokon még ezt az összeget is eltúlzottnak találta, ezért 800.000 forintra leszállította azt. (4-H-MJ-2007-11 sz. határozat) Ezzel már a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. (LB-H-MJ-2008-314 sz. határozat)
„Gyagyás Józsi” – 0 Ft
Egy vasúti dolgozó keresetét arra alapozta, hogy állomásfőnöke az üzemorvoshoz címzett levelében „teljes körű kivizsgálását” kérte arra hivatkozással, hogy „az elmúlt időszakokban nem tud, és úgy tűnik, hogy nem is akar eleget tenni a szolgálati kötelességeinek, ezzel is akadályozva a MÁV Rt. érdekeit, a munkatársait, valamint feljebb valóit.” A felperes szerint ebben a levélben tett valótlan állítások jó hírnevének sérelmére vezettek, megítélését, szociális, családi helyzetének biztonságát rombolták. Ezt bizonyítja, hogy lakóhelyén számtalan esetben egyszerűen csak „gyagyás Józsinak” titulálják. Az alperes magatartásának eredményeképpen egzisztenciája, munkatársai és életközösségében lévő embertársai előtti tisztelete, megbecsülése teljességgel ellehetetlenült. A bíróság álláspontja, hogy bár az alperes nem bizonyította a levélben tett állítások valósságát, önmagában az a körülmény, hogy az ott tett tényállításokat közölte az üzemorvossal, nem alkalmas a felperes által megjelölt nem vagyoni hátrányok bizonyítására. Arra nézve a felperes bizonyítást nem ajánlott fel, hogy a levélben foglalt állításokat az alperes harmadik személyekkel is közölte. Ráadásul a másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy az időszakos orvosi alkalmassági vizsgálat valóban a felperes táppénzes időszakában járt le, a hosszú ideig tartó betegállomány utáni rendkívüli felülvizsgálat elrendelése tehát jogszerű volt. Mindezeket értékelve első fokon a nem vagyoni igényt, másodfokon pedig már az egész keresetet elutasította a bíróság. (14/13-H-MJ-2006-32 sz. határozat és 14-H-MJ-2008-10 sz. határozat)
Átszervezés miatti felmondás – 0 Ft
A felperes a munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését nem fogadta el, a rendes felmondást pedig nem írta alá. Ezt követően az üzemeltetési igazgató társaságában elhagyta az irodát, közösen lementek a felperes irodájába, ott lezárták a számítógépet az informatikus segítségével, és az étteremvezető új belépési kóddal újraindította. Ezt követően a felperes személyes holmiját egy dobozba összepakolta, majd elhagyta az irodát. A délutáni órákban az informatikusok segítségével a cég tulajdonában álló mobiltelefonról a személyes adatait, telefonszámait lemásolták a részére. Felperes kereseti kérelmében a munkáltató által közölt rendes felmondás jogellenességének megállapítása mellett 2 millió Ft nem vagyoni kár megfizetését is kérte, mivel a felmondás közlése után olyan megalázó módon távolították el a szállodából, hogy azzal megsértették a becsületét és emberi méltóságát, valamint jó hírnévhez való jogát is. Az alperes védekezése során helyesen hivatkozott az Mt. 97.§ (1) bekezdésére, miszerint a munkavállaló a munkaviszony megszűnésekor köteles a munkakörét a munkáltató részére átadni, a munkavállalóval elszámolni. A bíróság álláspontja szerint nem sérti a felperes személyiségi jogait az, hogy a tőle a munkakörét átvevő vezető az irodájába kíséri, ott az alperes tulajdonában álló és dokumentumait tartalmazó számítógépet egy informatikus segítségével átveszi, valamint szintén a cég tulajdonában álló mobiltelefon átadására szólítják fel. A felperes hivatkozott arra, hogy a személyes holmiját egy dobozba csomagolta össze, mely csomagolás alatt mindvégig jelen volt az üzemeltetési igazgató, és ez számára egy megalázó szituációt jelentett. Szerinte személyiségi jogait sértette az is, hogy a dobozzal, – amibe személyes holmijait pakolta – kellett körbe járkálnia, hogy a volt kollégáitól elbúcsúzzon.
A bíróság álláspontja szerint az, hogy a felperes kollégáitól elbúcsúzott, saját döntése volt, amennyiben ezt a szituációt kellemetlennek érezte, a volt kollégáitól egy későbbi időpontban is elbúcsúzhatott volna. Ez a jó hírnévhez fűződő személyiségi jogait nem sérthette. Az alperes segítséget nyújtott abban, hogy az alperes tulajdonában álló mobiltelefonról az informatikusok segítségével a személyes adatait lementhesse. Mivel a munkaviszony megszüntetése átszervezés miatt következett be, így a kollégáitól való elköszönés és a szálloda elhagyása felperesre nézve nem lehetett kellemetlen, arra is figyelemmel, hogy a vendéglátóiparban jellemző a munkavállalók gyors cserélődése a vezető állású munkavállalók körében is. Alaptalan a felperes a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.619/1999. eseti döntésére (legelsőként bemutatott ügy) való hivatkozása is. E körben a bíróság álláspontja az, hogy jelen esetben a felperest nem tiltották ki az épületből. A személyes holmiját szabadon összepakolhatta, azt követően kollégáitól elbúcsúzhatott anélkül, hogy őt bárki az épületben kísérte volna. Így a bíróság álláspontja szerint ezen eseti döntésbe foglalt tényállás nem hasonlítható a jelen ügy tényállásához. Alperes a felperes munkakörének átadás-átvételekor a felperes személyiségi jogait mindvégig tiszteletben tartotta. Mindezekre tekintettel a Kaposvári Munkaügyi Bíróság a felperes kereseti kérelmét elutasította. (15/7-H-MJ-2007-6 sz. határozat)
Konklúzió – néhány tanulság
Ha a jó hírnévhez való jog megsértésével kapcsolatos munkaügyi eseteket vizsgáljuk, először is azt kell leszögezni, hogy nem túl sok bírói döntés születik ez ügyben. Bár e jog kiemelkedő fontossággal bír, a munka világában úgy tűnik, nem jellemző e jog megsértése, vagy legalábbis nem indítanak pert miatta. Ez érthető is, ha belegondolunk a munkavállalók alárendelt pozíciójába. Az előbb bemutatott esetek tanúsága szerint is e jog megsértése miatt túlnyomó többségben csak a munkáltatói felmondásokkal (rendes és rendkívüli felmondás) összefüggésben indítanak keresetet a károsultak. Tehát csak akkor, amikor munkaviszonyuk már egyébként is veszélyben van. A néhány bírói esetet szemügyre véve megállapítható, hogy viszonylag nagyszámú e körben a nem vagyoni kártérítés iránti igény elutasítása. Többnyire csak akkor ítélik meg a bíróságok, amikor más jog sérelmével jár együtt. Ennek oka túlnyomórészt a bizonyítás nehézségében keresendő. A munkavállalónak kell bizonyítania ugyanis, hogy őt kár érte (jó hírnevét megsértették) és azt is, hogy ez munkaviszonyával összefüggésben történt. A megítélt nem vagyoni kártérítési összegek a más jogterületen megítélt összegekhez képest alacsonyaknak tekinthetők. A bemutatott ügyekben kivétel nélkül egymillió forint alatti összegeket állapítottak meg a munkaügyi bíróságok. Ezt szemlélteti a következő táblázat:
|
Összeg megállapításánál
irányadó év |
Megítélt összeg
|
|
2000
|
500.000,- Ft
|
|
2002
|
500.000,- Ft
|
|
2007
|
800.000,- Ft
|
A média útján terjedő hamis tényállítás sokkal nagyobb körben, ráadásul sokkal gyorsabban is terjed el, mint egy munkahelyen történt becsületcsorbítás, éppen ezért az ezért járó nem vagyoni kártérítés összege is nagyobb. A Gyulai Munkaügyi Bíróság is értékelte ítéletében, hogy országos terjesztésű napilapban is megjelent a hírnévrontó közlés. Másrészt a jogsértés jellege is meghatározó jelentőségű. Nem mindegy, hogy megalázó bánásmód következtében csorbult e joga valakinek, vagy például csak egy levélben történt sértő közlés. Ezek mellett a bíróságok azt is figyelembe veszik, hogy e jog megsértése milyen hátrányokat okozott a károsultnak. Ha a jó hírnév megsértésének következményeként az illető egészségi állapota is romlott, magasabb kártérítési összeg jár. Fontos a dolgozó társadalomban betöltött szerepe, társadalomban elfoglalt helye, illetve, hogy milyen közösségben szereztek tudomást a sértő közlésről. Ha egy pilótáról elterjesztik, hogy alkalmatlan a repülőgépek vezetésére, előfordulhat, hogy többé nem lesz állása, mivel nagyon szűk a szakmai közösség. Más a helyzet, ha ezt egy eladóról terjesztik el munkahelyén.
Antal Anett
***