A kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli megszűntetését alkotmányellenesnek mondta ki az Alkotmánybíróság, de csak hónapokkal később helyezte hatályon kívül az ezt szabályozó rendelkezést. A cikk az alkotmányellenes, de hatályos jogszabály alapján történt jogviszony-megszűntetést vizsgálja a rendeltetésellenes joggyakorlás irányából.
Az Alkotmánybíróság (AB) a 8/2011. (II. 18.) számú, 2011. február hó 18. napján közzétett határozatával megállapította, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette. A határozatot februárban közzétette az AB, azt a jogszabály címzettjei ekkortól ismerik, a kérdéses jogszabály azonban május 31-ig hatályban maradt. A bíróságokhoz érkezett keresetek szerint a felperesek arra kérik a bíróságokat, hogy állapítsák meg a jogviszony február 18. és május 31. közötti rendeltetésellenes megszüntetését. A bíróságok eltérő álláspontra helyezkedtek abban a kérdésben, hogy vajon rendeltetésellenes volt-e február 18. és május 31. között a jogviszony indokolás nélküli megszüntetése, hiszen akkor már kimondta az AB a szóban forgó bekezdés alkotmányellenességét.
Február 18. előtt jogszerű volt az indokolás nélküli jogviszony-megszüntetés, május 31. után jogellenessé vált. Felmerül a kérdés, hogy február közepe és május vége között milyen volt? Jogszerű vagy rendeltetésellenes? Minek minősül jogilag a két dátum közötti megszüntetés? Rendeltetésellenes vagy sem? A bíróságok álláspontja nem egységes a kérdésben.
A “jó és igazságos” koncepciója
A római jog egyik alapvető megállapítása: ius est ars boni et aequi, azaz a jog a jó és a méltányos művészete. A bíróságok alapvetően a pozitív jogon (az írott jogi normákon) orientálódnak: a jogszabályok helyes alkalmazása az elsődleges követelmény a bíróságokkal szemben, tehát a döntések feleljenek meg a jogszabályoknak: ez jogos elvárás és fontos követelmény. A pozitív jog szem előtt tartása mellett azonban nem szabad megválaszolatlanul hagyni azt a kérdést: milyen döntés igazságos és méltányos? Egy jogásznak nem szabad figyelmen kívül hagynia ezt a faktort. Egy jogszabályról kimondta az Alkotmánybíróság, hogy alkotmányellenes, azonban hatályban maradt még hónapokig, ez alapján jogviszonyok szűntek meg: ez a helyzet igazságos és méltányos? Álláspontom szerint nem lehet azt mondani, hogy megfelel a fenti két követelménynek az a munkaviszony-megszüntetés, amelynek alapja egy, az AB által alkotmányellenesnek minősített jogszabály. Védekezés nélküli helyzetbe kényszerítette az érintetteket az a szituáció, hogy az AB nem helyezte azonnal hatályon kívül a jogszabályt. Az érintettek tehetetlenül álltak és várták, hogy az alkotmányellenes jogszabály miatt utcára kerülnek-e. Fenyegetettség árnyékában éltek még hónapokig.
A jogviszonyt megszüntető okiratnak indokolást kell tartalmaznia: az indokolásból ki kell derülnie, miért szűnik meg a munkavállaló munkaviszonya. A munkavállaló bírósághoz fordulhat és kérheti annak megállapítását, hogy jogellenes a munkaviszony megszüntetése, mert az indokolásban foglalt ok nem valós vagy valós ugyan az ok, de ezért nem járhat megszüntetés. Ez a logikája a munkavégzésre irányuló jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránti pereknek. Jogállamban. Ha azonban nem tartalmaz indokolást a munkaviszonyt megszüntető okirat, a jogszerű megszűntetés conditio sine qua non-ja hiányzik. Ha a törvény megengedi, hogy ne legyen a jogviszony-megszűntetésben indokolás, akkor nincs mire hivatkozni, nincs mit támadni, nincs mit bizonyítani a bíróság előtt, végső soron kizárt a bírósághoz fordulás lehetősége: formálisan lehet csak támadni a munkáltatói döntést, tartalmilag nem, mert az alábbi helyzet állt elő: lehet formálisan vitatni az indokolást, nézzük meg, mi volt az indokolásban: semmi, mert olyan nem volt. Ezt a helyzetet fenntartani még három hónapig – nem pedig azonnal megszüntetni – igazságtalan helyzetek sokaságát szülte. Meg lehetett volna előzni rengeteg igazságtalan és méltatlan helyzet kialakulását: az, hogy ezeket az igazságtalanságokat mégis hagyták kialakulni, rendeltetésellenes.
Rendeltetésellenes jogviszony-megszüntetés
Ad 1. Az Mt. 7. § a rendeltetésellenes joggyakorlás alapelvét fogalmazza meg: “tilos a rendeltetésellenes joggyakorlás. E törvény alkalmazásában rendeltetésellenes a jog gyakorlása különösen akkor, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet.”
Álláspontom szerint a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítható ebben az esetben, mert jogos érdek csorbítására irányul vagy erre vezet: jogos érdek, hogy egy jogviszony alkotmányos jogszabály alapján szűnjön meg. Jogos érdeke a munkavállalónak, hogy kizárólag olyan jogszabály alapján kerülhessen sor a jogviszonya megszűntetésére, ami megfelel a jogalkotási törvényben megfogalmazott követelményeknek: alkotmányellenes törvényre hivatkozással történő jogviszony-megszüntetés ennek az érdeknek nem felel meg. A hatályon kívül helyezett jogszabály helyébe más rendelkezés lép: elvileg két eset lehet: vagy egy új, időközben elfogadott rendelkezés lép a helyébe, vagy nem lép a helyébe új rendelkezés, és a meglévők közül lehet választani az alkalmazandó jogszabályt. Ha egy jogszabályról kimondták, hogy mától alkotmányellenes, három hónap múlva ezért hatálytalan is lesz, akkor biztos, hogy más jogszabály lép a helyébe: alkotnak egy új rendelkezést, vagy a megmaradó, alkotmányos szabályok egyike jöhet szóba mint a jogviszony-megszűntetés alapja. Alappal várhatja az alkotmányellenes jogszabály címzettje, hogy a jogalkotó másik jogszabályi rendelkezést léptet az alkotmányellenes helyébe. “Ez már alkotmányellenes, tehát fog jönni helyette egy másik, alkotmányos jogszabályi rendelkezés, ami kitölti ezt az űrt.” Jogos érdeke, hogy megvárhassa az új, alkotmányos jogszabályt (és az erre alapított jogviszony-megszűntetést). Ezt a jogos érdeket csorbította a pro futuro megszűntetés által az a tény, hogy hatályban maradt még hónapokig a jogszabály. A jogszabály február közepétől május végéig történő alkalmazása ezt a jogos elvárást (jogos érdeket) csorbította, illetve a jogos érdek csorbítására vezetett.
Ad 2. Az Mt. 7. § akként fogalmaz, hogy “e törvény alkalmazásában rendeltetésellenes a jog gyakorlása különösen akkor, ha…”. A fenti megfogalmazás a “különösen” szót használja, azaz példálózó jellegű felsorolást ad: nem a rendeltetésellenesség teljes rendszerét vázolja fel, hanem abból ad egy példálózó jellegű felsorolást: a “különösen” szó egyértelműen utal a felsorolás nem teljes voltára. A jogalkalmazást lehet fejleszteni, lehet dinamikussá tenni és nem statikusság hagyni: megteremthetik a bíróságok a rendeltetésellenesség fogalmának új alkategóriáját: rendeltetésellenes az alkotmányellenesnek kimondott, de hatályában fenntartott jogszabály alapján megszűntetett jogviszony. Ha nincs más megoldás, ki kell dolgoznia a jogalkalmazóknak azt a bírói gyakorlatot, meg kell fogalmazni, evidencia szintjére kell emelni azt az alapelv szintű szabályt, hogy hatályos, de alkotmányellenes szabály alkalmazása rendeltetésellenes.
Ad 3. Minden jogszabálynak van egy célja, rendeltetése. Ha egy rendelkezés (egy szakasz, egy szó vagy egy bekezdés) alkotmányellenes, akkor az alkotmányellenes rész szükségszerűen magával a jogszabállyal (a jogszabály többi, alkotmánynak megfelelő részével) is ellentétes. Ha egy rész az alkotmányos részekkel ellentétes, tehát az adott jogszabállyal (annak egészével) ellentétes, akkor ebből következően a törvény céljával, szellemiségével, társadalmi rendeltetésével is ellentétes. Ha a törvény rendeltetésével, szellemével (újabb latin kifejezéssel terhelem az olvasót: a ratio legisszel) ellentétes a jogszabályrész, akkor rendeltetésellenes. Rendeltetésellenes annak a jogszabálynak az alkalmazása, amely ellentétes a törvény alkotmány-kompatibilis részeivel, azok társadalmi céljával, szellemével.
Kurucz Ákos Bíró, Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
***