A mediáció, vagy más néven közvetítés egy konfliktuskezelési módszer, melynek folyamán egy pártatlan, semleges fél segíti a feleket abban, hogy egymással megállapodásra jussanak. A mediáció egy peren kívüli, permegelőző, perbefejezést elősegítő eljárás, amely azokban az esetekben alkalmazható hatékonyan, amikor a feleket a jövőben is összeköti valami, ami miatt együtt kell működniük. Általában a felek tartós személyes, hosszú távú kapcsolataiban keletkezett konfliktusok megoldására nyújthat a mediáció segítséget.
Előfordulhat azonban az is, hogy a jövőben a felek már nem állnak kapcsolatban egymással, de valamely más érdeknél fogva mégis a mediáció mellett döntenek. (pl. munkavállalói felmondás esetén a munkáltató jó hírnevének megóvása)
A mediáció alapvetően különbözik a bírósági eljárástól többek között abban, hogy nemcsak a jogvitát, mint a jéghegy csúcsát, hanem a kialakult konfliktus egészét képes kezelni. Míg a bírósági eljárásban az eljáró bíró az anyagi és eljárásjogi jogszabályok alapján eldönti a jogvitát, melynek során az egyik vagy a másik félnek kedvező ítéletet hoz, addig a mediációban lehetőség van a jogvita mögött megbúvó érdekek, szükségletek, érzések, észlelések átbeszélésére, átkeretezésére és egy mindkét fél megelégedésére szolgáló megállapodás megkötésére. Alapvető különbség továbbá, hogy a döntést nem a bíró, hanem a mediátor segítségével a felek hozzák meg.
A bírósági mediációt meg kell különböztetnünk a civil, nem bírósági mediációtól. Bírósági közvetítésről akkor beszélünk, amikor már van egy alapper a felek között folyamatban, de kérik a halasztást vagy a szünetelést és közösen vagy az egyik fél kérelmére bírósági közvetítőhöz fordulnak. A bírósági közvetítést minden esetben jogászok; bírák, bírósági titkárok, esetenként rendelkezési állományba helyezett bírák (nyugállományba helyezett bírák) végzik. Nem követelmény, hogy az eljáró bírósági közvetítő az adott jogterületnek szakértője legyen. A bírósági közvetítő nem vehet részt a bírósági alapügy intézésében és szigorú titoktartás köti az eljárás során tudomására jutott tények, adatok és vélemények vonatkozásában is. A megkötött megállapodást a közvetítő zárt szekrényben őrzi, rajta kívül más nem nézhet bele a felek kölcsönös hozzájárulása nélkül. Jegyzőkönyv nem készül, az alapügyben eljáró bíró tudomására nem jutnak a közvetítői eljárásban elhangzottak. Amennyiben a mediációban egyezség születik, az bevihető a perbe. A bíróság az egyezség kereseti kérelemhez kötött részét végzéssel jóváhagyja, így az a továbbiakban mint egy ítélet funkcionál, végrehajthatóvá válik. Az egyezség további részei polgári jogi szerződésként élnek tovább a felek között.
Fontos megemlíteni, hogy a bírósági közvetítés díj és illetékmentes.
A bírósági közvetítés folyamata
A bírósági közvetítő – mint minden mediátor -, pártatlan, semleges, egyik fél érdekeit sem képviseli. Az eljárás elején, a köszöntést és a bemutatkozást követően tájékoztatja a feleket a mediációs eljárásról. A felek az eljárásban önkéntesen vesznek részt. A mediátor a tájékoztatást követően lehetőséget ad a számukra, hogy úgynevezett „megszakítás nélküli időben” mindkét fél előadja a saját álláspontját.
Gyakran előfordul, hogy a vita felmerülését követően a felek a mediációs eljárás alkalmával találkoznak először, és itt adódik először lehetőség arra, hogy kifejthessék egymásnak a konfliktusra vonatkozó nézőpontjukat. Különösképpen igaz ez akkor, ha már nem is állnak szóba egymással, nincsen közöttük kommunikáció.
Ez a „megszakítás nélküli idő” a mediátor számára az információgyűjtés szakasza.
Az információgyűjtést követően a mediátor és a felek meghatározzák közösen azokat a témaköröket, amelyek átbeszélése szükséges, a konfliktusforrásokat, amelyek megoldásra várnak. Ezek a felek által leglényegesebbnek tartott kérdések, melyeket számbavesznek és egyenként, tetszőleges sorrendben megtárgyalnak.
A mediációban a fókusz a mediációs folyamat levezénylésén van. A mediátor a konfliktus kezelésére koncentrál, elsődleges feladata az atmoszféra megteremtése, a tárgyalási stratégiák kialakítása, a tárgyalás vezetése, irányítása, a beszélgetés kereteinek a kialakítása, fenntartása, az indulatok kezelése, semlegesbe fordítása. A bírósági közvetítő sem tanácsot, sem megoldási javaslatokat nem ad. Eljárása során segít a feleknek, hogy érdekeik közös pontjait feltérképezzék, majd ezek alapján létrejöhessen a megállapodás. Az eljárás akkor sikeres, ha a megállapodás mind két fél számára megelégedéssel szolgál, azaz létrejön a nyertes-nyertes, más néven win-win helyzet.
A közvetítő eljárása során a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. tv (Kvtv.) rendelkezései szerint jár el.
A Kvtv. 35. § (1) bekezdése szerint a közvetítői eljárás befejeződik a) a megállapodás aláírásának napjával, b) azon a napon, amelyen az egyik fél közli a másik féllel és a közvetítővel, hogy a közvetítői eljárást befejezettnek tekinti, c) azon a napon, amelyen a felek egybehangzóan kijelentik a közvetítő előtt, hogy kérik a közvetítői eljárás befejezését, vagy d) a felek eltérő megállapodása hiányában a nyilatkozat aláírásának napjától számított négy hónap elteltével.
A mediációs szervezetek tapasztalatai itthon és külföldön is azt mutatják, hogy a tárgyalással való elégedettség mértéke összefügg a megállapodások betartásának arányával is. Minél elégedettebbek egy tárgyalás résztvevői magával a tárgyalással és annak eredményével, annál valószínűbb, hogy hajlandóak lesznek betartani az ott született megállapodásokat.*
A bírósági közvetítés és a munkajog
A munkajogban előforduló konfliktusok lehetnek egyéni és kollektív jogviták, valamint jog- és érdekviták. A közvetítés eseteit is eképpen különböztethetjük meg. Ehelyütt az egyéni jogviták esetén előforduló lehetőségekről ejtek szót.
A közigazgatási jogvitákban is kérhető 2018. január 1-jétől bírósági közvetítés. Jelen cikkben a munkaügyi kollégium által tárgyalt, a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó, valamint a Közalkalmazotti tv. hatálya alá tartozó per mediációs lehetőségeit mutatom be.
A mediáció tehát az eddigiek alapján a munkajogi egyéni jogvitákban is alkalmazható. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a munkáltató erőfölényével mindenképpen számolni kell, ezért maga az alapállás a munkaügyi jogviták esetén speciális annak okán, hogy a felek nem egyenrangúak.
Két egyéni munkajogi jogvita mediációs esetét ismertetem. Az ügyek egyedi sajátosságait az anonimitás céljából megváltoztattam:
I. eset:
A pert a munkavállaló indította, aki egy fuvarozó cég alkalmazottja volt. Munkaszerződése szerint tehergépkocsi vezető munkakört töltött be 4 órás munkarendben. Európa szerte teljesített fuvarokat. Elmondása szerint minden hónap 20 -án az alapbérén felül 180.000-200.000,- Ft fizetést kapott a 4 órát meghaladó munkájáért, bérjegyzék nélkül. Állítása szerint a munkáltató tudatában volt annak, hogy a rábízott napi fuvarfeladatokat nem lehet 4 óra alatt teljesíteni. Azt, hogy ő ténylegesen többet dolgozott, menetlevéllel tudta igazolni. Kereseti kérelmében 500.000,- Ft elmaradt munkabért, munkabér-különbözetet kért.
A felperes még a perfelvételi szakban bejelentette a bíróságnak, hogy az alperes és közte közvetítői eljárás van folyamatban, erre tekintettel kérte az eljárás szünetelését.
A bíróság végzésével tájékoztatta a felperest arról, hogy az eljárás szünetelésének a felek közös kérelme alapján lehet helye, egyben felhívta a felperest, hogy a közvetítői eljárás esetleges befejezését haladéktalanul jelentse be a bíróságnak és nyilatkozzon arról, hogy a keresetét fenntartja-e, vagy attól eláll. A közvetítői eljárásban született megállapodás a következő pontokból állt:
A felek megállapodtak abban, hogy a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntetik.
A munkáltató a munkaviszony megszűnésekor esedékes, jogszabályban meghatározott igazolásokat és okiratokat 15 napon belül köteles a munkavállaló jelen megállapodásban feltüntetett lakcímére könyvelt (tértivevényes) postai küldeményként feladni.
A munkavállaló a jelen megállapodás megkötésére tekintettel vállalja, hogy mindent megtesz az alapper mielőbbi jogerős lezárása érdekében. A felek vállalják, hogy az alapper leggyorsabb és leghatékonyabb lezárása érdekében egymással együttműködnek.
A munkáltató a munkaviszony megszűnésekor esedékes elszámolás érdekében az alapper jogerős lezárását követő 5 munkanapon belül köteles 300.000,- Ft -ot elmaradt munkabér címén megfizetni. A munkáltató e kötelezettségét – az utalvány költségeinek viselése mellett – a munkavállaló jelen megállapodásban feltüntetett lakcímére feladott postai utalványon köteles teljesíteni.
A munkavállaló kijelenti, hogy a 2. és 4. pontban foglaltak teljesülése esetén a munkáltatóval szemben követelése nincs és a munkáltatóval szemben további igényt nem fog érvényesíteni.
A munkavállaló kijelenti, hogy a munkáltatóval szemben – az alapperen kívül – bírósági vagy hatósági eljárást nem kezdeményezett és a jelen megállapodás teljesülése esetén nem is kezdeményez.
A felek tudomásul vették, hogy a saját meggyőződésükön alapuló és szabad elhatározásukat rögzítő, továbbá saját érdeküket szolgáló jelen megállapodásuk végrehajtása polgári jogi egyezségként az ő kötelességük. A megállapodás kikényszerítéséhez -bírósági jóváhagyás nélkül – állami segítséget nem kapnak.
Ezt követően a felperes és az alperes közösen bejelentették a perben, hogy bírósági közvetítői eljárás keretében megállapodást kötöttek egymással, erre tekintettel a felperes elállt a keresetétől, kérte az eljárás megszüntetését.
II. eset:
A felperes közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése miatt fordult a bírósághoz. A felperes nővérként dolgozott egy kerületi egészségügyi szakszolgálatnál. Keresetében felmentési időre járó bért kért 1.200.000,- Ft összegben és 4 havi végkielégítést 1.000.000.,- Ft összegben. Előadása szerint a felmentésben felhozott felmentési indokok nem valósak, munkáját mindig szakszerűen, a belső szabályzatot és a hivatali utat betartva végezte.
Állítását korábbi pszichológiai szakvéleményekkel, minősítési lapokkal, tanúkkal kívánta igazolni. Véleménye szerint ő mindig az elvárható gondossággal, a munkakörének megfelelő bizalomnak megfelelően látta el a munkaköri feladatait, munkatársaival barátságos hangnemben kommunikált.
Az alperes ellenkérelmében vitatta a felperes által a magatartására vonatkozóan előadottakat. Alperes okirati bizonyítékokat csatolt annak alátámasztására, hogy a felperes nem volt együttműködő, munkatársaival nem megfelelő hangnemben kommunikált, felettesei elégedetlenek voltak a munkájával.
Tanács elnöke az első perfelvételi tárgyaláson tájékoztatást nyújtott a közvetítés igénybevételének lehetőségéről, annak módjáról, előnyeiről, az esetleges megállapodás, bírósági egyezségbe foglalásának lehetőségeiről, valamint a szünetelés szabályairól.
A bírósági egyeztetést követően a felek akként nyilatkoztak, hogy szeretnék közvetítői eljárás útjára terelni a vitájukat és ennek érdekében a felek közösen kérték, hogy az eljárás a tárgyalási naptól szüneteljen.
A mediációra az egészségügyi szolgálat alperestől a jogi képviselő érkezett és a felperes munkavállaló közvetlen felettese, a felperesi részről a felperes nővér és a jogi képviselője.
Az eljárás első szakaszában, a megszakítás nélküli időben a felperes (nővér, szakasszisztens) beszélt, alperesi oldalról pedig a főnővér, a felperes közvetlen felettese.
Mindketten elmondták, hogy milyen körülmények, események történtek a felmentést megelőző időszakban (kb. ez másfél évet ölelt át) és ezt miként élték meg, hogyan látják.
A felperes közel volt a sértegetéshez, munkaügyi ügyekben is lehetnek indulatok, főleg egy jogtalannak vélt felmentés kapcsán.
Merőben másképp látták a felek a helyzetet; a nővér azt mondta ez egy bosszú, azért, mert ő kiáll magáért, és személyes ellentétek és nem a munkáltató által állított együttműködési kötelezettség hiánya és összeférhetetlenség az, amely a felmentéshez vezetett. A főnővér számtalan esetet említett, mely a nővér szabályoktól való eltérésére, akadékoskodására, problémázására, összeférhetetlenségére utalt.
Másfél óra elteltével, az eljáró mediátor megkérdezte a felperest, hogy jelen helyzetben milyen megoldással lenne elégedett, aki azt mondta, hogy a kereseti követelésével. A munkáltatói oldal a felmentést jogszerűnek tartotta, a követelés megfizetésétől elzárkózott. Előadta a munkáltatói oldalon az ügyvédnő, hogy a közvetítői eljárásba azért egyeztek bele, mert azt remélték, hogy a nővér, hallva a másik fél előadását, eláll a keresettől.
Ekkor megkezdődött az egyezkedés, a nővér ügyvédje megkérdezte, hogy milyen összeget tartana az alperes mégis elfogadhatónak, ők a maguk részéről a a 2.200.000,- Ft -os követelés feléről lemondva 1.100.000,- Ft -ban meg tudnának egyezni. A munkáltatói oldal jogi képviselője, tekintettel arra, hogy az intézmény igazgatójától nem volt felhatalmazása pénzösszeg felajánlására, kért 5 napot arra, hogy az intézményvezetővel egyeztessen.
Szóbeli megállapodás született abban, hogy a két ügyvéd egymással konzultál 5 napon belül és eredményes tárgyalás esetén esetlegesen jelentkeznek egy következő ülés kitűzése iránt.
Az ügyben nem került sor következő közvetítői ülés kitűzésére, a felek azonban peren kívül megegyeztek.
Megállapodásukban rögzítésre került, hogy a munkáltató nem a munkaviszony jogellenes megszüntetése körében megállapítható felelősségének elismerése, hanem a hosszadalmas pereskedés, illetve a munkavállalók tanúskodása miatti munkából való kiesésének elkerülése miatt kötötte meg a megállapodást a munkavállalóval, melynek során a részére 1.000.000,- Ft kifizetésre került.
Konklúzió
El kell ismernünk, hogy a bírósági közvetítés egy nehezített pálya, hiszen a felek között már van egy per folyamatban, ami sokszor távolítja és nem közelíti a felek álláspontjait. Mégis vannak olyan esetek, amikor hatékonyan alkalmazható mindezek ellenére is. Történhet ez akár úgy is, hogy nem magában a közvetítői eljárásban, de annak hatására később a perben vagy peren kívül a felek között egyezség születik.
(* Kertész Tibor: Mediáció a gyakorlatban Bíbor kiadó Miskolc 2010 52. oldal)
Jancseczné dr. Kuczik Vera
Bírósági titkár
Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégium