A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkavállaló miként összegszerűsítse az elmaradt jövedelmemét a munkaügyi perben? A bruttó vagy a nettó munkabér képezi a számítás alapját?
A jogalkalmazók álláspontja nem egységes arra vonatkozólag, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetéskor az elmaradt jövedelem címen érvényesíthető kártérítést az új Mt. szabályaira tekintettel bruttóban vagy nettóban érvényesítheti-e a munkavállaló. Ahhoz, hogy az eltérő jogértelmezés kiindulópontját megértsük, nézzük meg, hogy milyen rendszerben szabályozta a régi Mt. az elmaradt jövedelem érvényesíthetőségét, és ehhez képest ez a szabályrendszer mennyiben változott az új Mt.-ben.
Elmaradt munkabér, kártérítés és átalány-kártérítés
A régi Mt. arról rendelkezett, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kellett téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét és a felmerült kárát. A munkavállaló tehát két különböző jogcímen érvényesíthette követelését a munkáltatóval szemben, egyrészt elmaradt munkabér címen, mely igény a régi Mt. szerint nem minősült kártérítésnek, másrészt – ha az elmaradt jövedelmen felül egyéb kára is származott – minden további követelést kártérítés címén. Az elmaradt munkabéren és az esetleges kártérítésen felül a bíróság átalány-kártérítést is megítélt a régi Mt. 100. § (4) bekezdése alapján, melynek mértéke 2-12 átlagkeresetnek megfelelő összeg volt.
Kártérítés
Az új Mt. megváltoztatta a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggő igényérvényesítés rendszerét. Az új szabályokat a 2012. július 1-jét követően jogellenesen megszüntetett munkaviszonyok esetében kell a bíróságoknak a munkaügyi perekben alkalmazniuk. E szerint „a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt”. A régi Mt. szerinti 2-12 havi átalány-kártérítést az új szabályozás teljes egészében mellőzi.
A hatályos Mt. a munkaviszony jogellenes megszüntetéséből eredő valamennyi követelést kártérítésként kezeli, ezzel együtt az érvényesíteni kívánt elmaradt jövedelmet is, mely nem lehet több tizenkéthavi távolléti díj összegénél.
Újítás az is, hogy mivel az új Mt. kártérítésre vonatkozó szabályit is alkalmazni kell a jogellenes munkaviszony megszüntetés kapcsán, így a munkavállalónak például kárenyhítési kötelezettsége áll fenn a munkaviszonyt jogellenesen megszüntető munkáltatóval szemben.
Miért kérdés a kérdés és miért éppen most merült fel?
Folyamatosan érnek be vidéken és Budapesten nagyobb számban első fokon azok a munkajogi perek, amelyekben a bíróságok már az új Mt. alapján ítélnek meg elmaradt jövedelem címén kártérítést a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt.
Felmerültek olyan értelmezési lehetőségek, mely szerint a bíróságoknak azért kell az elmaradt jövedelem címen követelt kártérítést nettóban megítélni, mert a régi Mt. 100. § (4) bekezdés szerinti átalány-kártérítés után sem kellett a feleknek az adókat és járulékokat megfizetni. A kártérítés bruttósítása mellett érvelők szerint nyilvánvaló, hogy bérszámfejtői tapasztalat és megfelelő számítógépes bérprogram nélkül lehetetlen a kártérítés összegének nettó értékét hajszálpontosan meghatározni. A kártérítés összegszerűsítése a keresetben pedig a polgári perrendtartásról szóló törvény szerint a keresetet előterjesztő munkavállaló kötelezettsége, és nem a munkáltatóé. Hallottunk olyan érvelést is, mely szerint nem volna méltányos a munkavállalóval szemben az sem, ha az elmaradt jövedelmét nettóban kellene számolnia és így szembeállítania a máshonnan megtérült bruttó jövedelmével.
A válasz az adójogban keresendő
A „bruttó vagy nettó” kérdést azonban nem a fenti érvek alapján kell eldönteni, és nem is az Mt.-ben keresendő a válasz. Az Mt. rendelkezik ugyan alapbérről, távolléti díjról, pótlékokról és kártérítésről, viszont azt már nem az Mt. szabályi határozzák meg, hogy ezeket a díjazásokat milyen formában, azaz nettóban vagy bruttóban kellene megfizetni.
Arról, hogy egy adott díjazást – legyen az akár alapbér, távolléti díj vagy kártérítés – adójogi szempontból miként kell kezelni, elsősorban a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény („Szja tv.”) határozza meg.
Az Szja tv. 1.§ (3) bekezdése alapján főszabály, hogy „a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében – e törvény alapelveinek figyelembevételével – csak törvény állapíthat meg. Az adó alapja az adóköteles bevételből megállapított, e törvény rendelkezései szerinti levonásokkal csökkentett jövedelem és az adóalap-növelő tételek összege.”
A főszabály alóli kivételeket az Szja tv. adómentes bevételekről szóló 1. számú melléklete határozza meg, mely szerint „adómentes az a juttatás, amelyet a magánszemély kap kártalanításként (…), kárpótlásként, kártérítésként, kivéve a jövedelmet pótló kártalanítást, kárpótlást és kártérítést.”
Az Szja tv. 1. § (9) bekezdésének a) pontja szerint „az adókötelezettség jogcímét, valamint az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) elmaradt jövedelemre tekintettel kifizetett, juttatott kártérítés, kártalanítás, kárpótlás címén megszerzett bevétel esetén az elmaradt jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell meghatározni”.
Nyilvánvaló, hogy az elmaradt jövedelem címen kifizetett kártérítéssel a munkáltató jövedelmet pótol a munkavállaló felé, melyből kifolyólag az Szja tv. fent hivatkozott rendelkezései és melléklete alapján az elmaradt jövedelem címen megtérített kártérítés nem lehet adómentes, azaz annak nettóban történő érvényesítésére bírósági úton nincs lehetőség.
Az adójogi megítéléstől eltérő kérdés viszont az, hogy az elmaradt jövedelmet pótló kártérítés után milyen járulékok fizetendők. Ennek kapcsán figyelemmel kell lenni a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 21. § c) pontjára, mely szerint „nem képezi a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapját a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék)”.
Összegzés
Az Mt. és az Szja tv. rendelkezéseit értelmezve megállapítható, hogy az elmaradt jövedelem címen érvényesíthető kártérítés – annak jövedelmet pótló jellegére tekintettel – adóköteles díjazásnak kezelendő. Ebből eredően az ilyen jellegű kártérítést bruttó összegben kell megítélni.
A fenti kérdés természetesen nem érinti azokat az eseteket, amikor a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkavállaló – az elmaradt jövedelmén felül – például a személyhez fűződő jogainak megsértése miatt nem vagyoni kártérítést is kíván érvényesíteni a munkáltatóval szemben. A nem vagyoni kártérítés nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, ezért továbbra is adómentes juttatás az Szja tv. szabályai szerint.
Dr. Goda Mark
Ügyvéd és munkajogi szakjogász
***