A Munkajogportál 2013. október 7-én megjelent cikkében felvetődött az új Mt. 82. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések problematikája, vagyis az, hogy hogyan számoljuk a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén járó kártérítést, bruttóban vagy nettóban.
A cikk szerzője rávilágított a bevezetőjében, hogy a jogalkalmazók eltérő álláspontokra helyezkedtek a kérdést illetően. A bíróságok, illetve az eljáró munkaügyi bírák, mint kiemelkedő jogalkalmazók – jogvitákat eldöntő szervek és személyek – között sem egységes az álláspont ebben a témakörben.
A probléma gyökere abban húzódik, hogy az új Mt. 82. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt, amelybe beleértendő az elmaradt jövedelem, amely bérkövetelés, ezért mindig bruttóban terjesztendő elő. A kártérítés ezzel szemben az Szja tv. főszabálya szerint adómentes, kivéve a jövedelempótló kártalanítást, kárpótlást és kártérítést, vagyis a munkavállalónak (felperesnek) keresetében egy összegben kell előterjesztenie kártérítés iránti igényét, amelynek egy része mindenképpen bruttóban egy másik része, pedig esetlegesen nettóban értendő és teljesítendő a marasztalt munkáltató (alperes) részéről.
Némiképp tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nem képezi a nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapját a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék).
Fontos még megemlíteni ebben a körben, hogy az új Mt. 82. § (2) bekezdése maximalizálja az elmaradt munkabér címén előterjesztett kártérítési igényt 12 havi távolléti díjban.
A bírák már rögtön a keresetlevél beérkezésekor szembesülnek a problémával, ugyanis a kereseti kérelmeket összegszerűségüket tekintve pontosan megjelölve és a számítást kimunkálva (a felperesnek meg kell jelölnie számszerűen, hogy mekkora összeg megfizetésére kéri kötelezni alperest, milyen alapon és az összeget hogyan számította ki) kell előterjeszteni. Ennek hiányában a jogi képviselővel eljáró felperes keresetét a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja, a jogi képviselő nélkül eljáró személyeket, pedig a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása terhével felhívja arra, hogy keresetüket összegszerűen munkálják ki. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon (a továbbiakban: „FKMB”) e tekintetben kialakult eddigi gyakorlat szerint, az ilyen összegszerűségbeli hiányok pótlása miatt kiadott hiánypótló végzésben a bíró felhívta a felet, hogy keresetét összegszerűen közölje és egyúttal (mintegy segítve a jogi képviselő nélkül eljáró felet) tájékoztatta, hogy munkabér jellegű követelést csak bruttó összegben lehet előterjeszteni.
Ez a felhívás és figyelmeztetés továbbra is mindenképpen helytálló lehet az elmaradt munkabér és az egyéb bérjellegű (pl.: szabadságmegváltás, végkielégítés) követelések tekintetében, azonban az új Mt. 82. § (1) bekezdésében szabályozott kártérítés esetén azonban nem feltétlenül.
A probléma ezután végighúzódik az egész eljáráson, mivel az új Mt. kártérítésre vonatkozó szabályait is alkalmazni kell a jogellenes munkaviszony megszüntetés kapcsán. Így a munkavállalónak például kárenyhítési kötelezettsége áll fenn a munkaviszonyt jogellenesen megszüntető munkáltatóval szemben, illetve nem kell megfizetnie a károkozónak a kárnak azon részét, ami máshonnan megtérült, vagyis a munkavállaló későbbi munkaviszonyából származó megtérült jövedelmét be kell számítani a megítélendő kártérítési összegbe vagyis azzal azt csökkenteni kell. Ez a megtérült jövedelem viszont mindenképpen bruttóban közlendő, tekintettel arra, hogy munkabérről beszélünk.
Az FKMB bírái között sem volt ebben a kérdésben egységes az álláspont – illetve ismeretes előttünk az, hogy az egyes vidéki bíróságok is eltérő álláspontokra helyezkedtek.
Az FKMB egyes bírái a nettóban való előterjesztés mellett érveltek, tekintettel arra, hogy ez egy kártérítés, amely nettóban értendő, továbbá a kártérítés teljességének elve következtében minden a munkáltató által a munkaviszony jogellenes megszüntetésével okozott kárt kell, hogy fedezzen és nem csak az elmaradt munkabér megfizetésére kell, hogy irányuljon, ezért nettóban kell előterjeszteni az igényt és azt nettóban kell megítélni.
A bírák másik csoportja arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel ezekben az esetekben a munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatosan keletkezett károkról beszélünk ezen károk között minden munkavállaló esetén kiemelkedően és elsődlegesen a munkabér elmaradása, kiesése jelenti a kárt, ezért ez egy jövedelempótló kártérítés, ezért Szja köteles, tehát a kereseti kérelem előterjesztésekor arra kell figyelemmel lennie a munkavállalónak, hogy a részére kártérítésként követelt és a bíróság által megítélt összeg után Szja bevallási és esetlegesen fizetési kötelezettsége is keletkezik, ugyanakkor, mivel nem képez a jövedelempótló kártérítés járulékalapot azt nem kell figyelembe venni a bruttó munkabérből, tehát gyakorlatilag a munkavállalónak nettó + Szja összeget kell praktikusan megjelölnie. (Megjegyzem, ez azért nehézkes, mert az Szja-t nem lehet ilyen egyszerűen rászámítani az alapösszegre, ugyanis az, hogy ténylegesen kell-e majd Szja-t fizetni az a teljes éves jövedelem alapján dől el, amit számos egyéni feltételi is befolyásol, pl.: gyermekek száma, ki veszi igénybe a családi kedvezményt, adott-e el ingatlant az adott évben a személy, stb.)
A bírák harmadik csoportja úgy véli, hogy ezt az igényt bruttóban szükséges előterjeszteni. Azzal érveltek, hogy tekintettel arra, hogy az új Mt. szerint is meg van a munkavállaló lehetősége arra, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén nem vagyoni kártérítést is érvényesítsen (pl.: személyiségi jogainak megsértése miatt), ezért az új Mt. 82. § (1) bekezdése tulajdonképpen a jogellenes munkaviszony megszüntetése következtében a munkavállaló oldalán ténylegesen jelentkező vagyoni hátrányt jelent, ami gyakorlatilag az elmaradt munkabérben manifesztálódik, az igényt továbbra is bruttóban kell előterjeszteni. Hivatkoztak továbbá arra is, hogy az általánosan alkalmazandó kárenyhítés körében elsősorban a munkavállaló részéről az aktív munkakeresést kell igazolni, ami, ha eredményre vezetett, akkor megtérült jövedelmet generál, amit be kell számítani a kártérítés összegébe és ez is nyilvánvalóan bruttó összegben megadandó.
A nézőpontok különbözősége miatt az FKMB bírái a Fővárosi Törvényszéki Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégium elé terjesztették döntésre a kérdést. A kollégium tagjai az FKMB valamennyi bírája és a Fővárosi Törvényszék másodfokú munkaügyi és közigazgatási tanácsainak tanácselnökei és bírái. A kollégium a napokban tartott munkaügyi ügyszakot érintő részülésén napi rendjére tűzte a kérdést, amely részülésen a bírák elfogadták azt a többségi álláspontot, amely szerint a jogellenes munkaviszony megszüntetése esetén járó kártérítés iránti igényt a munkavállalónak bruttóban kell előterjesztenie és a bíróság által megítélt összegeket is bruttóban kell megítélni, a fentiekben harmadikként említett bírák érvelése alapján.
Ugyanakkor a kollégium tekintettel arra, hogy a döntés nem volt egyöntetű, csupán többségi, valamint arra, hogy a kollégium tudomása szerint a vidéki bíróságok álláspontja sem egységes úgy döntött, hogy valamilyen formában a Kúria elé szükséges terjeszteni a kérdést. A Kúriának jelenleg nincs kialakított véleménye a problémát illetően.
Az mindenesetre bizonyos, hogy a Munkaügyi Bírák Egyesülete novemberben tartandó ülésének napi rendjére tűzte a kérdést annak érdekében, hogy sikerüljön egységes álláspontot kialakítani, ami azt követően valamennyi bíróságon alkalmazásra kerülhet majd országosan.
Hegedüsné dr. Szabó Ildikó
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírósági titkára
***