Az év vége közeledtével ismét lesz néhány olyan munkaszüneti nap, amikor a munkavállalók többsége pihenhet, nem kell munkát végezniük. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a munkaszüneti napok miatt kieső munkaidőre mely esetekben illeti meg a munkavállalót díjazás.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 146. §-ának (3) bekezdése egyértelműen szabályozza, hogy óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidőre, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő, a munkavállalót távolléti díja illeti meg.
A régi, azaz 1992-es Mt. még általánosságban előírta az átlagkereset fizetését a munkaszüneti nap miatt kiesett munkaidőre, a hatályos szabályok szerint azonban csak az óra- és teljesítménybérben foglalkoztatott munkavállalót illeti meg a távolléti díj, ha a hétköznapra eső munkaszüneti nap miatt adott hónapban kevesebb munkanapot/munkaórát kell dolgoznia, így ezáltal az adott hónapban elérhető jövedelme is csökken.
A havi munkanapok számát minden munkavállaló esetén az általános munkarend szerint úgy kell megállapítani, hogy heti 5 munkanappal kell számolni (hétfőtől-péntekig), és ebből le kell vonni a hétköznapra eső munkaszüneti napokat.
Fentiekhez képest a havi időbérben foglalkoztatott munkavállalót, igaz ő is kevesebbet dolgozik abban a hónapban, amikor az általános munkarend szerinti munkanapra esik egy munkaszüneti nap, de keresetveszteség nem éri, mivel minden hónapban, az adott hónap munkanapjainak számától függetlenül jogosult a havi alapbérére, ha az általános munkarend szerint egész hónapban munkát végez. Az ő esetében például 2021. január hónapban 20 munkanapot kell dolgozni, mivel január 1-je munkaszüneti nap és péntekre esik. Szükségtelen azonban a havi alapbérét úgy számfejteni, hogy a havi bruttó bért a munkáltató 21-el osztva, 20 napra munkabért, 1 napra pedig távolléti díjat számol el, mivel a munkavállalónak nincs kieső jövedelme a munkaszüneti nap miatt, és 20 munkanapra is jogosult a teljes havi alapbérére.
A fenti rendelkezések betartása amiatt is fontos, hogy a havibéres munkavállalót olyan esetekben se érje keresetveszteség az osztószám miatt, amikor a havi általános munkarend szerint a havi időbére alapján egy napi vagy egy órára járó alapbért kell számítani (pl. olyan hónapban való belépés, vagy kilépés esetén, amelyben a munkaviszony időtartama alatt hétköznapra eső munkaszüneti nap is van), mivel ez a havi osztószámot, így a munkavállaló egy napra, illetve órára eső jövedelmét is befolyásolná.
Dr. Czirók Andrea
Munkajogi szakértő