Milyen ügyekben járhat el a munkaügyi bíróság, mi minősül munkaviszonynak és mi megbízási vagy vállalkozási jogviszonynak? Járulékok kifizetése, illetve munkaviszonnyal összefüggő egyéb igény hol és hogyan érvényesíthető? Mit jelent a munkaügyi bíróságok kizárólagos illetékessége és hogyan változnak a szabályok a 2018. január 1-jétől benyújtott keresetlevelek vonatkozásában?
Munkaviszony vagy megbízási/vállalkozási jogviszony?
A munkaügyi bíróság egy keresetlevél beérkezésekor elsőként megvizsgálja, hogy a kereseti tényelőadás szerint az ügy elbírálására rendelkezik-e hatáskörrel. A hatásköri problémák egy része abból adódik, hogy az adott jogviszony munkajogviszony vagy más, polgári jogi jogviszonynak minősül-e. Munkát végezni ugyanis nem csak munkaviszonyban, hanem más, munkavégzésre irányuló jogviszonyban is lehet, például vállalkozási vagy megbízási szerződés alapján. A jogviszony elhatárolásakor tehát a keresetlevél tényelőadásaiból kell kiindulni és ha az nem elegendő, célzott hiánypótlásra kell felhívni a felperest. A jogviszony minősítése során a szakirodalom és a 7001/2005. FMM-PM együttes irányelv különbséget tesz elsődleges és másodlagos minősítő jegyek között. Az elsődleges minősítő jegyek a következők: alá-fölé rendeltségi viszony a felek között (azaz önállótlan, függő munkavégzés), a munkáltató foglalkoztatási, a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettsége, a munkakörként történő feladatmeghatározás, személyes munkavégzési kötelezettség és munkabér fizetése. A másodlagos minősítő jegyek nem meghatározóak, de azok az elsődleges jegyek mellett alátámaszthatják egy jogviszony munkaviszony jellegét. A másodlagos jegyek a munkaidő meghatározása, a munkavégzés helye, a munkáltató munkaeszközeinek és nyersanyagainak használata, valamint a biztonságos, egészséges munkavégzés feltételeinek biztosítása. Ha az elsődleges minősítő jegyek közül több megállapítható az adott jogviszonyra, akkor a jogviszony munkaviszonynak minősül.[1]
Ha a felperes az alperesnél, mint szomszédjánál végzett fa fűrészelési munka közben szenved balesetet, ebből eredő kárai megtérítésére irányuló igényét nem a munkaügyi, hanem az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti. E jogviszony ugyanis megbízási jellegű jogviszony, ugyanis az adott esetben a peres iratok alapján megállapítható volt, hogy a felperes az alperes aznapi felszólítására, 1500 Ft ellenében vállalta a gallyazási munkák elvégzését.[2] A munkaviszony elsődleges minősítő jegyei, és a jogviszony tartóssága sem engedett arra következtetni, hogy a felek között munkaviszony lett volna.
Ha a felperes egy szóbeli megállapodásban vállalja, hogy az alperes örökségét képező házból a limlomot eltakarítja, azt a szemétbe kihordja, és az alperes ennek ellenértékeként 200.000,- Ft megfizetését vállalta, a jogviszony nem munkaviszony, hanem megbízási jogviszony.[3]
A személyes munkavégzés, mint elsődleges ismérv jelenik meg egy másik eseti döntésben, ahol a kártérítés címén indított eljárásban az iratok alapján megállapítható volt, hogy az alperes nem a felperes, hanem az utóbbi részére fuvarozást végző vállalat alkalmazottja volt. Így, ha a felperes gazdasági társasággal az alperes nem állt munkaviszonyban, a kártérítés elbírálása az általános hatáskörű bírósághoz tartozik.[4]
Járulékok kifizetése
Következetes a munkaügyi bírói gyakorlat abban, hogy a bruttó munkabérhez kapcsolódó járulékok fizetésével kapcsolatos jogvita nem a munkaügyi bíróság, hanem az általános hatáskörű bíróság hatáskörbe tartozik.[5] Éppen ezért ha a felperes keresetlevelében arra kéri kötelezni az alperest, hogy munkabéréből az azt terhelő nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékokat nem vonták le, a munkaügyi bíróság a keresetlevelet köteles áttenni az alperes lakóhelye szerinti általános hatáskörű bírósághoz.
Társasház takarítása
A jogviszonyt kellett minősíteni egy olyan keresetlevélben, amelyet az általános hatáskörű bíróság tett át a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz. Az ügyben a felperes alperesként egy társasházat jelölt meg és kérte elmaradt munkabére megfizetését. A kereseti tényelőadás szerint a felperes házmesterként dolgozott az alperesi társasháznál, takarítási munkákat végzett. Hiánypótlási felhívásra a felperes úgy nyilatkozott, hogy munkaszerződést nem tud csatolni, az alperesnek havonta kiállított számlákat csatolta és ezzel igazolta az elvégzett munkáját. Csatolt továbbá egy megbízási szerződés megnevezésű szerződést. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a hiánypótlási felszólításra tett felperesi nyilatkozatok és benyújtott okiratok alapján megállapította hatáskörének hiányát és a keresetlevelet felterjesztette a Fővárosi Ítélőtáblához az eljáró bíróság kijelölése végett. Hivatkozott arra, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a szerződéseket nem az azokban használt kifejezések, hanem valóságos tartalmuk szerint kell minősíteni. Így a felek között létrejött és „megbízás”-nak nevezett szerződés vonatkozásában sem lehet egyedül irányadó az, hogy a felek a díjazást munkabérnek tüntették fel, hanem a megállapodás érdemi tartalmából kell kiindulni a szerződés minősítésénél.[6]. A munkaviszony és egyéb – munkavégzésre irányuló –polgári jogi jogviszonyok elhatárolásánál a munkaviszony minősítő ismérveit kell megvizsgálni. A munkaviszony jellegzetes ismérvei: az alárendeltség, függősség, személyi lekötöttség, széles körű utasítási jog, a tevékenység folyamatos és rendszeres végzése, a tevékenységgel összhangban munkabér folyósítása és a fegyelmi jogkör gyakorlásának a lehetősége.[7] A felperes nyilatkozataiból és a csatolt okiratokból a munkaviszony létére egyedül a fix összegű havonta átutalt pénzösszeg utalt, a felperes tényelőadása és a csatolt iratok cáfolták ezt. Nem volt az sem megállapítható, hogy az alperes irányította, ellenőrizte volna a felperes munkáját, és az sem, hogy fegyelmi jogkör gyakorlására jogosult lett volna a felperessel szemben. A felperes továbbá nem az alperes által meghatározott időpontban, hanem saját belátása szerinti időben végezte munkáját. Az ügyben végül – a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság helyes indokaira hivatkozással – az ítélőtábla az általános hatáskörű bíróságot jelölte ki.
Adhéziós perek
A munkajogi igénnyel közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény elbírálása kapcsán hatásköri kérdések merülnek fel, ezek az ún. adhéziós perek. Így ha a munkáltató vagyoni kárát és nem vagyoni kárát együttesen érvényesíti a munkavállalóval szemben, és a kára azért következett be, mert a munkáltató külföldi megbízójánál történt – a munkavállaló által megkísérelt – lopás miatt az üzleti bizalom helyreállítása érdekében a munkáltató a megbízónak a munkavállaló cselekménye okán vagyoni kártérítést fizet a megbízónak, és a munkavállalóval szemben jogos gazdasági érdekének veszélyeztetése miatt nem vagyoni kárigényt is érvényesít, erre nem a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi II. törvény (Pp.) 23. § (1) bekezdés g) pontja szerinti törvényszéknek, hanem a Pp. 349. § (3) bekezdése alapján a munkaügyi bíróságnak van hatásköre. Ezen túlmenően némileg más tényállás mellett a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a Pp. 23. § (1) bekezdésében meghatározott hatáskör kizárólagos, a munkaügyi bíróság a megyei bíróság hatáskörébe tartozó perekben még a Pp. 349. § (3) bekezdése alapján sem járhat el. Az érvényesített követelés kapcsolt igényként történő elbírálására csak a munkaügyi bírósággal azonos szintű, helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben van lehetőség, ellenkező értelmezés sértené az irányadó hatásköri szabályokat.[8]
Ugyancsak a munkaügyi bíróság hatáskörében érvényesítheti a felperes azon követelését, hogy a munkaviszony megszűntét követően a volt munkáltató által kilátásba helyezett egyéb jogviszony létesítésének elmaradás a miatt kára keletkezett.[9]
Egymillió forint alatti követelések
A hatásköri kérdéseknél szükséges megemlíteni, hogy abban az esetben, ha a munkaügyi bíróság hatáskörének hiányát állapítja meg és a perben érvényesíteni kívánt követelés egymillió forint alatt van, akkor nem a keresetlevél általános hatáskörű bírósághoz való áttételének, hanem a per megszüntetésének van helye. Ennek oka, hogy az Fmhtv. és a Pp. alapján az egymillió forint alatti lejárt pénzkövetelés csak fizetési meghagyás útján érvényesíthető.
Az illetékesség vizsgálata: a munkáltató székhelye, illetve telephelye
A hatáskör megvizsgálását követően a második lépés az illetékesség vizsgálata. Munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti közigazgatási és munkaügyi illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, vagy végzett.[10]
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 157. számú állásfoglalása szerint a munkáltató székhelye szerinti munkaügyi bíróság az eljárásra csak akkor illetékes, ha a munkáltatónak nincs olyan, más munkaügyi bíróság illetékességét megalapozó telephelye, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez. E tekintetben telephely az olyan munkáltatói egység, ahol bizonyos tartóssággal a munkáltató tevékenységet folytat, ennek megállapíthatósága szempontjából közömbös, hogy azt a cégjegyzékbe bejegyezték-e vagy sem, és azt telephelyként, vagy fióktelepként nyilvántartják-e.[11] A munkaügyi bíróságnak ez az illetékessége kizárólagos, ezért helyette a felperes a Pp. 31. §-a alapján sem választhat más bíróságot, és a perben más elsőfokú bíróság eljárásának még a felek egyező nyilatkozata alapján sem lehet helye. A kizárólagos illetékesség alapján tehát csak egy meghatározott bíróság járhat el, ez pedig elsődlegesen a munkáltató munkavégzés szerinti telephelye, és csak másodlagosan a munkáltató székhelye szerinti bíróság.
Budapesti székhelyű, de Pest megye egész területén működő munkáltató
Az 1/2005. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat szerint, ha a jogi személy székhelye Budapesten van, de működési területe egész Pest megyére kiterjed, a Pest megye területére illetékes bíróság jár el. Ezen szabályt munkaügyi perekben a bíróságok gyakorlata nem alkalmazza, ugyanis munkaügyi perekben a fentebb említett illetékességi szabály kizárólagos.
A Fővárosi Törvényszék egy eseti döntésében kimondta, hogy ezekben az esetekben nem a munkáltató, eljáró szerv székhelye ad illetékességi okot, hanem a munkaszerződés munkavégzési hely szerinti munkáltatói telephely alapítja meg a munkaügyi bíróság kizárólagos illetékességét.
A telephely fogalma
A telephely fogalma gyakran okoz problémákat a fenti meghatározás ellenére is. Két bíróság között felmerült illetékességi összeütközést követően a Legfelsőbb Bíróság azon munkaügyi bíróságot jelölte ki, amelynek illetékességi területén a munkavállaló munkát végzett. A munkavégzés helyszíne egy nagyáruház építkezésének helyszíne volt, ahol a munkavállaló írásbeli munkaszerződés nélkül végzett munkát.[12]
Elvi éllel mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy munkaügyi perekben akkor, ha a kizárólagos illetékesség megállapításának feltételei nem állnak fenn, az általános illetékesség szabályait kell alkalmazni. A konkrét ügyben a csak luxembourgi székhellyel rendelkező munkáltató teherautó-vezetőként foglalkoztatta az alperest. A munkaszerződésben a luxembourgi munkaügyi bíróság illetékességét kötötték ki a felek. A 2002-ben alkalmazandó Nmjtvr. kimondta, hogy munkaszerződésből eredő joghatósági kikötés nem eredményezheti azt, hogy a munkavállalót a saját lakóhelye szerinti állam bíróságaitól eltérő, más bíróság előtt pereljék. Mivel az adott ügyben a munkáltató felperesnek magyarországi székhelye, telephelye nem is volt, ezért a fentiek alapján a Pp. 29. §-a szerinti általános illetékesség szabályait kellett alkalmazni.[13]
Egy kártérítési perben mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a munkáltató és a tehergépkocsi-vezető közötti munkaügyi jogvita elbírálása nem a munkáltató székhelye, hanem az alperesek tartós munkavégzési helye (adott esetben az egri gazdasági társaság) szerinti bíróság elé tartozik.[14]
Változó munkavégzési hely
A mindennapi gyakorlatban a legtöbb illetékességi probléma a változó munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalók, köztük is azok kapcsán merül fel, akik munkájukat külföldön végzik. Tipikus esete ennek a magyarországi székhellyel, vagy telephellyel rendelkező munkáltatóval munkaviszonyban álló, Európa egész területén kamionsofőrként dolgozó munkavállaló. Esetükben a bíróság illetékességét nem a munkáltató székhelye, illetve telephelye határozza meg, hanem az, hogy a munkaeszközül szolgáló kamiont hol vették át, illetve, hogy honnan (mely városból) kapják a munkáltatótól az utasításokat a munkavégzésre. A Pp. 349/B. § (2) bekezdése – alapvetően a munkavállaló érdekeit szem előtt tartva – a munkavégzés helyéből indul ki az illetékesség meghatározása során. A kialakult munkaügyi bírói gyakorlat is következetes abban, hogy a munkavégzés helyét rendeli az illetékesség vizsgálatánál elsősorban figyelembe venni, a munkáltató székhelye ehhez képest csak másodlagosan vehető figyelembe. A munkáltató székhelye nem alapozza meg automatikusan a bíróság illetékességét abban az esetben, ha a tényleges munkavégzési hely nem Magyarországon van, változó, vagy nem állapítható meg. A bíróságnak – abban az esetben, ha a munkavégzés helye nem állapítható meg – azt kell vizsgálnia, hogy a munkavégzés az alperes székhelyéhez, vagy esetlegesen egy telephelyéhez köthető-e. Így ha a felperes nyilatkozatából megállapítható, hogy a munkavégzéshez szükséges utasításokat Egerből kapta, a fuvarleveleket itt adták le – bár az alperes budapesti székhelyű – az eljárásra az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság rendelkezik illetékességgel.
A vagyonőrként, illetve biztonsági őrként dolgozó munkavállalók esetében sem az a döntő jelentőségű, hogy a munkáltatónak hol van a székhelye, hanem az, hogy munkájukat hol (általában például élelmiszerboltokban) végzik. Ha munkavégzési helyük változó (a munkáltató utasítása alapján hol az egyik, hol a másik helyen végeznek munkát), akkor azon város alapozza meg az illetékességet, ahonnan a munkavállaló az utasításokat kapja. Ez lehet a munkáltató székhelye, vagy telephelye szerinti város.
Ezen illetékességi problémákat könnyen meg lehet oldani a munkaszerződés egy példányának csatolásával. Amennyiben ezt a felperes nem teszi meg, a bíróság hiánypótlás keretében kéri be a felperestől a munkaszerződést, vagy nyilatkozattételre hívja fel, hogy munkáját hol végezte, illetve az utasításokat honnan kapta a munkáltatótól. A gyakorlatban problémákat jelenthet, hogy az Mt. – a régi szabályozással ellentétben – nem teszi a munkaszerződés kötelező elemévé a munkavégzés helyének megjelölését. Érthető ugyan a jogalkotói szándék, ami a szabályozást ezáltal rugalmasabbá kívánta tenni és a felek szabadságát bővíteni, ez a szabályozás azonban azt jelenti, hogy a bíróság kénytelen lesz hiánypótlásban megnyilatkoztatni a felperest a munkavégzésének helyéről akkor is, ha az egyébként kitűzhető keresetlevélhez csatolja a munkaszerződést illetékességének megállapíthatósága végett.
Változások a 2018. január 1. napjától
A 2016. évi CXXX. törvény (új Pp.) a munkajogi igények érvényesítése kapcsán a hatásköri szabályokat alapjaiban nem[15], azonban az illetékességi szabályokat megváltoztatja és megszünteti a munkáltató székhelye/telephelye szerinti kizárólagos illetékességet. Az új Pp. 513. § -a az alábbiak szerint rendelkezik:
(1) Ha valamelyik pertársra, illetve kereseti kérelem elbírálására a munkaügyi perben eljáró bíróságnak, míg a többi pertársra, illetve kereseti kérelemre a járásbíróságnak vagy törvényszéknek van hatásköre, a per a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a pertársaság vagy a keresethalmazat törvény által megengedett.
(2) Munkaügyi perben a munkavállaló felperes a pert az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt is megindíthatja.
(3) Munkaügyi perben a munkavállaló felperes a pert az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett megindíthatja azon közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt is, amelynek illetékességi területén huzamos ideig munkát végez vagy végzett.
A miniszteri indokolás szerint a kizárólagos illetékességi szabályozás megváltozásának indoka a munkáltatói és a munkavállalói mobilitás változása. A hatályos szabályozás – mely szerint munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, vagy végzett – 1992-ben, a döntőbizottságok megszűnését követően került a Pp. munkaügyi perekre vonatkozó fejezetébe, alapvetően célszerűségi okokból. A jogvita tárgyát képező jogviszonyokra vonatkozó bizonyítékok, szabályzatok, munkáltatói utasítások általában a munkáltató birtokában vannak, a munkavállaló pedig a munkavégzés helye szerinti településen tartózkodik huzamosabb ideig, így a bizonyítást – elvileg – megkönnyítette a munkavégzési helyhez kötött kizárólagos illetékességi szabály. A jelenlegi munkapiaci szerkezetben, amikor a munkáltató székhelye, a tényleges munkavégzés helye, és – egyes esetekben – a munkaerő áramlásában résztvevő foglalkoztatók székhelye területileg is differenciált, a kizárólagos illetékességi szabály fenntartása nem indokolt.
Az új illetékességi szabályok az általános rendelkezésekhez képest két csoportba sorolhatóak. Ezek figyelemmel vannak az európai jogfejlődés irányaira, továbbá a munkavállaló és a munkáltató közötti aszimmetrikus viszonyra. A törvény az illetékességi szabályokban kedvezményeket nyújt a „gyengébb” félnek, így megengedi, hogy a munkaügyi perben a pert az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett, a munkavállaló felperes a belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthassa. A saját lakóhelyének illetékessége szerinti bírósági eljárás kifejezetten kedvező a munkavállaló felperesnek. Nemcsak a bíróság előtti megjelenésének költségei csökkennek, hanem közvetlenebb a kapcsolódási pont közte és az ügyében eljáró bíróság között. A törvény szerint a munkaügyi perben a munkavállaló felperes a pert az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett megindíthatja azon bíróság előtt is, amelynek illetékességi területén huzamosan munkát végez, vagy végzett. Az új szabály a perelméleti kritériumoknak való megfelelés mellett gyakorlati szempontokból is rendkívüli jelentőséggel bír. Amennyiben ugyanis a munkavégzés, a munkáltatói székhely, a felperes munkavállaló lakóhelye (tartózkodási helye) különböző, a munkavállaló perelhet az előtt a bíróság előtt is, ahol a perindításkor munkát végez, vagy ahol korábban munkát végzett. Egy feltételnek azonban meg kell felelnie, munkavégzésének jellemzője a huzamosság kell, legyen, tehát nem az egyszeri, esetleges munkavégzés.
A törvény így összhangban áll az általános rendelkezések között megtalálható vagylagos illetékességi okok csoportjában található feltételrendszerrel is, ahol a huzamosság (huzamos tartózkodásra utaló körülmények a munkavállaló oldalán) a választhatóság kritériuma. Mindkét esetben az általános illetékességgel szemben lehetséges a bírói fórum választása, és a kedvezmény csak a munkavállaló felperest illeti meg.
Dr. Bóta Zsuzsanna
Bírósági Titkár
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
***
A szerzői jog jogosultja fenntart minden másolással, terjesztéssel, többszörözéssel kapcsolatos jogot. Tilos a cikkek, egyéb tartalmak teljes vagy rövidített formában történő másolása, nyilvánossághoz közvetítése, újraközlése. Tilos továbbá a honlap tartalmát adatbázisba lementeni. A honlapon található tartalom bármely eleme csak a szerzői jog jogosultjának előzetes engedélyével használható fel.