Milyen jogvédelmi célt szolgálnak az ideiglenes intézkedések, mikor terjeszthető elő az ideiglenes intézkedések iránti kérelem és milyen eseteken rendelheti a bíróság? Dr. Bóta Zsuzsanna, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság titkára ismerteti az ideiglenes intézkedés célját és az elrendelésének törvényi feltételeit.
A munkaügyi ideiglenes intézkedésre vonatkozó alapvető perjogi szabályok
A jelenleg hatályos Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban régi Pp.) szerint a bíróság kérelemre ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a kereseti kérelemben (viszontkeresetben), illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítését, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. A bíróság az ideiglenes intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti. A kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell.[1] A régi Pp. 357. §-a szerint munkaügyi perben a munkabér megfizetése, továbbá a munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelem a 156. § alkalmazásában különös méltánylást érdemlő jogvédelmi igénynek minősül.[2]
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) 103. § (1) bekezdése e szabályokat alapjaiban nem változtatja meg, a kérelem előterjesztésének feltételeit példálózó jelleggel sorolja fel:
- § (1) bekezdése értelmében a bíróság kérelemre ideiglenes intézkedést rendelhet el
- a) a fennálló állapot megváltozásának megakadályozása érdekében, ha az eredeti állapot utóbb helyreállíthatatlan lenne,
- b) a kérelmező későbbi joggyakorlása meghiúsulásának megakadályozása érdekében,
- c) a kérelmezőt közvetlenül fenyegető hátrány bekövetkezésének elhárítása érdekében, vagy
- d) egyéb, különös méltánylást érdemlő okból.
A régi Pp. 357. §-a az új Pp.-ben sem változik.[3] A miniszteri indokolás szerint a munkaügyi perek speciális rendelkezése kifejezetten az ideiglenes intézkedéshez kapcsolódik. E rendelkezés különös méltánylást érdemlő oknak minősíti a munkabér megfizetése iránti, illetve munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelmet, mellyel vélelmet állít fel arra nézve, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelésének egyik, a törvényben meghatározott feltétele fennáll. Az értelmezés célszerű oka az, hogy a munkavállaló bizonytalan joghelyzet esetén is hozzájusson az esetlegesen napi megélhetéséhez szükséges követeléséhez, illetőleg, hogy munkavállalási szabadságát ne gátolhassa volt munkáltatója. Természetesen – noha a munkaügyi perben a munkabér megfizetése, illetve a munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelem eleve különös méltánylást érdemlő oknak minősül – az ideiglenes intézkedés elrendelésének további feltételei a munkaügyi perben is vizsgálandók.
Mikor terjeszthető elő az ideiglenes intézkedés iránti kérelem?
A régi Pp. szerint ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél benyújtását megelőzően nem terjeszthető elő. Ez azt jelenti, hogy vagy a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg, vagy azt követően kérhető a kereseti kérelemben foglaltak előzetes elrendelése.
Az új Pp. ezt a szabályt megváltoztatja és a 108. § (1) bekezdésében előírja, hogy ilyen kérelem a keresetlevél benyújtása előtt is előterjeszthető, ha a 103. § (1) bekezdésében megállapított valamely feltétel fennáll, és a kérelmező valószínűsíti, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelésével elérni kívánt célt a kérelem perindítást követő előterjesztése az időmúlásra tekintettel meghiúsítaná.
A munkaviszonnyal összefüggő igazolások kiadása
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) szerint a munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a munkavállaló részére ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.[4]
Sok esetben előfordul, hogy a munkavállalók a szükséges igazolás hiányában nem tudnak a megszűnt munkaviszonyt követően sem más munkáltatónál munkába állni, sem álláskeresési járadék folyósítását igényelni. Általában ezt az igényt a munkaviszony jogellenes megszüntetésével együtt terjesztik elő a bíróságon.
Az igazolások kiadásához a munkavállalónak érthetően kiemelkedő érdeke fűződik. A munkaviszony megszűnését követően ugyanis ezen igazolások nélkül újabb munkaviszonyt nem tud létesíteni, az állami foglalkoztatási szervhez álláskeresési járadék igénylése céljából nem tud bejelentkezni. Lényegében ezek nélkül a munkáltató attól fosztja meg a munkavállalót, hogy megélhetését biztosítani tudja, olyan helyzetbe hozza, mintha nem fizetne a részére munkabért. Ez nyilvánvalóan súlyos érdeksérelem.
Ilyen tárgyú ideiglenes intézkedés iránti kérelemnél a keresetlevélben – illetve a kérelemben – pontosan meg kell jelölni, fel kell sorolni és meg kell nevezni azon igazolásokat, melyek kiadását a felperes kéri, a bíróság ugyanis csak a felperes (kereseti) kérelmének adhat helyt, helyette nem „találhatja ki” a kereseti kérelemben foglaltakat (azaz így lesz határozott a kereseti kérelem). Ha a felperes pontosan megjelöli ezen igazolásokat, a bíróság nem mérlegel, ilyen esetekben végzéssel elrendeli a felperes kérelmére az ideiglenes intézkedésben foglaltak teljesítését.
Az Mt. 80. § (2) bekezdése szerinti, a munkaviszony megszüntetésekor kiadandó igazolások a következők:
- munkáltatói igazolás (az Mt. szerint nem kötelező, de a tartozásokról igazolás kell)[5]
- az Mt. 81. § (1) bekezdése szerinti értékelés (1 éven belül kérhető)
- igazolvány a társadalombiztosítási ellátásokról (az ún. SZTK „kiskönyv”)[6]
- adatlap a munkáltatótól származó jövedelemről és az adóelőlegek levonásáról[7]
- jövedelemigazolás egészségbiztosítási ellátás megállapításához[8]
- álláskeresési járadék igazolólap.[9]
Az igazolások kiadására irányuló kereseti kérelem esetén tehát a tényelőadásban meg kell jelölni, hogy a munkavállaló mely igazolásokat kéri pontosan kiadni. A felsoroláson túl szükség esetén az igazolások tartalmát is a felperesnek kell megjelölnie, aminek tartalmazni kell legalább azt, hogy a felperes mely munkáltatóval állt munkaviszonyban, mikor létesítette a munkaviszonyt, milyen munkakörben, milyen bruttó személyi alapbérrel és mely egyéb juttatásokkal állt alkalmazásban, a munkaviszony mikor és milyen módon szűnt meg.
Okiratként itt is szükséges csatolni a munkaszerződést, a munkaviszonyt megszüntető okiratot és esetlegesen rendelkezésre álló egyéb okirati bizonyítékokat (például azt, hogy a felperes próbált bejelentkezni az állami foglalkoztatási szervhez, azonban ez a fenti igazolások nélkül nem lehetséges, a foglalkoztatási szerv e tényről kiállított tájékoztatását).
A gyakorlat azt mutatja, hogy a felperes ekkor sem jut hozzá a szükséges igazolásokhoz, ugyanis a közigazgatási szervek végzés alapján nem kötelezik a munkáltatót az igazolások kiadására. Minden esetben ítélet alapján járnak el. Ez a gyakorlat megváltozhatna, ha a közigazgatási szervek az ideiglenes intézkedésről szóló végzés alapján is eljárnának, hiszen az ideiglenes intézkedésről szóló végzésnek éppen az a lényege, hogy a kereseti kérelemben foglaltak teljesítését a bíróság előzetesen elrendeli.
Ingóságok kiadása iránti kérelem
Előfordulhat, hogy a munkaviszonyban a munkavállaló saját eszközeivel – például szakácsként a saját késével, kötényével, sapkájával – végzi munkáját, a munkaviszony megszüntetésekor azonban a munkáltató elmulasztja az elszámolás során ezen ingóságokat kiadni a munkavállaló részére. Ekkor a munkavállaló ezen ingóságai kiadása iránt pert indíthat és kérheti a volt munkáltató kötelezését ezen ingóságok kiadására az Mt. 80. § (1) bekezdése alapján. Akkor ugyanis, ha a munkáltató ezen eszközöket nem adja ki a munkaviszony megszűnésekor, a munkavállaló felé fennálló elszámolási kötelezettségét sérti meg.
Az erre irányuló kereseti kérelemben, illetve ideiglenes intézkedés iránti kérelemben pontosan meg kell jelölni, hogy mely ingóságok kiadását kéri a munkavállaló. A munkáltatónál maradt ingóságok kiadása iránti kérelem is minősülhet különös méltánylást érdemlő jogvédelmi helyzetnek akkor, ha a volt munkáltató birtokában maradt ingóságok a munkavállaló felperest akadályozzák egy esetleges új munkáltatónál történő munkába álláshoz.
Elmaradt munkabér előzetes kifizetése
A munkajogi igények érvényesítése során gyakori, hogy a munkavállalók az elmaradt munkabér kifizetését, mint különös méltánylást érdemlő jogvédelmi érdeket jelölik meg ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmükben. Természetesen nem fér kétség ahhoz, hogy a munkavállalónak az elvégzett munkáért munkabér jár, ennek kifizetése a munkáltatónak az Mt. szerinti kötelezettsége.[10]
Az ideiglenes intézkedés célja azonnali jogvédelem biztosítása az időmúlás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzésére. A kérelem tartalmi követelménye, hogy az abban előadott és megfelelően valószínűsített körülmények megfeleljenek az azonnali jogvédelmet kívánó helyzetek valamelyikének. A kérelmezőt a törvény értelmében nem terheli az általa előadottak valóságának kétséget kizáró módon történő bizonyítása, csak annak valószínűsítése. E körben azonban az állandó munkaügyi bírói gyakorlat szerint önmagában a fél előadása a hivatkozottak valóságának vélelmezésére nem alkalmas. Ezért tehát ha a munkajogi igény érvényesítése során a felperes munkabér követelése vonatkozásában kéri ideiglenes intézkedésként az alperes kötelezését bizonyos összeg megfizetésére, az ennek alapjául szolgáló – a régi Pp. 156. § (1) bekezdésében foglalt – indokait valószínűsítenie kell, nem elegendő a tények puszta előadása (ugyanakkor nem szükséges az indok valóságának bizonyítása).
A régi Pp. 357. §-ában foglaltak azonban nem jelentik azt, hogy a bíróság minden esetben helyt ad a felperes ilyen irányú kérelmének. Ilyen esetben is vizsgálni kell azokat a szempontokat, amit az ideiglenes intézkedések elrendelésénél általában vizsgál a bíróság. Ez azt jelenti, hogy mindkét fél érdekeit mérlegelni kell és vizsgálni kell az intézkedéssel elért előnyöket és hátrányokat is. Ez alól álláspontunk szerint kivételt jelent az igazolások kiadása, ez esetben ugyanis irreleváns a felek érdekeinek vizsgálata, mert az igazolás kiadása a munkáltató érdekeit objektíve nem sérti.
Kivételes helyzetektől eltekintve nincs helye ideiglenes intézkedés meghozatalának olyan esetekben sem, amikor a kérelem tárgyában egyébként a perbeli vita kapcsán ítélettel kell rendelkezni.
Az ideiglenes intézkedés, mint jogintézmény célja tehát a munkaügyi perben sem az, hogy a felperes részére az elmaradt munkabért előzetesen megfizesse a munkáltató akkor, amikor a perben még a bizonyítási eljárás sem került lefolytatásra. Azon törvényi rendelkezést, hogy a munkaügyi perben a munkabér meg nem fizetése különös méltánylást érdemlő jogvédelmi érdeknek tekintendő, nem lehet úgy értelmezni, hogy olyan perekben, ahol a per tárgya munkabér meg nem fizetése, a bíróság – egyéb feltételek fennállása nélkül – az ideiglenes intézkedést el kell, hogy rendelje. Ilyen esetekben is vizsgálni kell az egyéb feltételek fennállását.
(Megjelent: 2017. augusztus 16.)
Dr. Bóta Zsuzsanna
Bírósági Titkár
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
Photo1: banderlog / Shutterstock
Photo2: Fotolia.de