A munkáltatójukkal szemben pert indító munkavállalók számára sok esetben még mindig nem teljesen világos, hogy milyen jogcímen és milyen mértékben érvényesíthetik a kártérítési igényüket egy munkaügyi perben.
A 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82-84.§-aiban szabályozza a munkáltató általi jogellenes felmondás jogkövetkezményeit, vagyis ezek a szakaszok rendelkeznek arról, hogy milyen kereseti követelésekkel léphet fel a munkavállaló, ha a munkáltató jogellenesen szüntette meg az ő munkaviszonyát.
A Portálon több cikkben értelmeztük munkajogászokkal együtt ezeket a törvényi rendelkezéseket, de a Kúria is elkészített egy véleményt, amely igen részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel.
A Kúria véleménye
A Kúria az állásfoglalásának kiindulási pontjaként rögzíti, hogy a munkaviszony a munkáltató általi jogellenes megszüntetés esetén a jogkövetkezmények tekintetében megfelelően alkalmazni kell a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó szabályokat (Mt. XIII. fejezet). Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott, ezért ilyen igény érvényesítése esetén az elmaradt jövedelem kárelemeinek vizsgálata előtt a tizenkét havi távolléti díj, mint limitösszeg meghatározása lehet indokolt. A vélemény értelmében az elmaradt jövedelemnek az Mt. 169. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott elemei tételenként érvényesíthetők az egyes jogcímek és azok összegszerűsége megjelölésével. Az elmaradt jövedelem tételeit a kereset szerinti jogcímenként kell vizsgálni. A vélemény részletezi, hogy az egyes jövedelmeket milyen módon szükséges vizsgálni, attól függően, hogy azok az Szja. törvény értelmében személyi jövedelemadóval terheltek-e vagy sem.
A vélemény szerint a munkavállaló választhat, hogy az Mt. 82. § (1)-(2) bekezdéseiben szabályozott tételes kártérítési igényeket érvényesíti, vagy a kár bizonyítása nélkül a 82. § (4) bekezdésében meghatározott, a munkavállaló felmondása esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget, mint a jogellenes megszüntetés kompenzációs átalányát igényli. Végezetül kimondja, hogy a munkavállaló mind a tételes kártérítési igényén felül, mind a kompenzációs átalány iránti igényén felül jogosult a végkielégítés összegére az Mt. 82. § (3) bekezdésében előírt feltételek fennállása mellett.
A Kúria a fentiekben röviden összefoglalt véleményében állást foglalt a korábban általunk is fejtegetett „bruttó vagy nettó” kérdésében, a számítási módokban, abban, hogy mit és hogyan helyezünk vagy nem helyezünk levonásba az elmaradt jövedelem érvényesítése esetén. Mint ahogyan abban is állást foglalt, hogy jogcímenként kell érvényesíteni az elmaradt jövedelem iránti követelést, és mivel kártérítésről szól a törvény, ezért a ténylégesen felmerült kárt lehet érvényesíteni és azt bizonyítani szükséges.
Az új Mt. rendszere nem különbözik a régitől abban, hogy elmaradt jövedelem jogcímén egy különbözeti összeget lehet érvényesíteni, vagyis amennyiben a munkavállaló egy új munkahelyen elhelyezkedik vagy esetlegesen regisztrál munkanélküliként és járadékban részesül, akkor ezt abból a jövedelemből, amelyet a korábbi munkáltatónál (amely jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát) elérhetett volna, levonásba kell helyezni.
Amikor a megtérült jövedelem összege meghaladja az elmaradt munkabért
A gond, akkor van, ha a megtérült jövedelem (pl. az új munkáltatónál elért jövedelem) összességében eléri a 12 havi távolléti díjra limitált kárösszeget. Ekkor ugyanis az a helyzet áll elő, hogy az a munkavállaló, akinek a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg a munkáltató, nem kap egy forint kártérítést sem elmaradt munkabér jogcímen. Gyakorlatilag ilyenkor ott tartunk, hogy van egy jogsérelmünk, amely „törvényes megtorlás” nélkül maradhat.
Lehetnek ilyen esetek, nem is kis számban. A könnyebb érthetőség kedvéért vegyünk erre egy nagyon egyszerű példát.
A munkavállaló keres bruttó 100.000,- Ft-ot havonta. A munkáltató megszünteti a munkaviszonyát (amelyről a munkavállaló úgy véli, hogy jogellenesen), ezért keresetet nyújt be a bíróságon. A munkavállaló csak elmaradt munkabért kíván érvényesíteni. A munkavállaló természetesen mindig csak a már felmerült kárt érvényesítheti, de amíg zajlik a per ez az összeg minden hónapban emelkedhet egészen 12 hónapig, azaz 1.200.000,- Ft-ig. A per megindul, és nem zárul le 12 hónap alatt. A munkavállaló menet közben a 6. hónapban elhelyezkedik egy új munkahelyen, ahol 200.000,- Ft-ot keres havonta. Mindebből következően a 7-12 hónapig terjedő időszakban összesen megkeres 1.200.000,- Ft-ot (ez az ún. megtérült jövedelem) vagyis éppen annyit, mint amennyit összesen érvényesíthetne. A munkavállaló megtérült jövedelme, tehát a beszámítás folytán nullára csökkenti az elmaradt munkabérét.
Mit tehet a munkavalló a perben?
Mivel elmaradt jövedelmet már nem követelhet, ezért attól a kereseti követeléstől eláll, de kéri annak megállapítását, hogy a munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg. Mindezt azért, hogy legalább így pernyertes lehessen.
A munkavállaló jogcímet vált. Nem elmaradt munkabért kíván érvényesíteni, hanem vagyoni kárt X,- Ft összegben és nem vagyoni kárt (pl. lakáskölcsön, közjegyzői díj, stb.) Y,- Ft összegben. De érvényesítheti ezeket a tételeket akár az elmaradt jövedelem vagy az Mt. 82. § (4) bekezdés szerinti távolléti díj mellett is.
Végezetül módosíthatja a keresetét oly módon, hogy a perben kizárólag az első hat hónapot kívánja peresíteni, vagyis azt az időszakot, amely alatt 600.000,- Ft összegű elmaradt jövedelme keletkezett. Ez esetben a 7. hónaptól megtérült jövedelmet nem kell szembe állítani az első hat hónapban keletkezett elmaradt munkabérrel.
A felperest (munkavállalót) terheli a felmerült vagyoni, illetve nem vagyoni kár összegének, a kár bekövetkezésének és a munkáltató jogellenes magatartása közötti összefüggésnek a bizonyítása is. Ez komoly bizonyítási terhet jelent, ellenben az elmaradt munkabér iránti követeléssel, amelyben a tulajdonképpeni munkabér összegét kell csak a munkavállalónak bizonyítania, ami egy bérjegyzékkel vagy egy munkáltatói igazolással megoldható.
Hegedüsné dr. Szabó Ildikó
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság titkára
***