Karácsonyi buli a munkatársakkal? Akár fegyelmi büntetés is lehet a vége!

Év végi rendezvények, csapatépítések alkalmával a szokásos munkahelyi környezetből kiszakadva kötetlen szórakozásra, ünneplésre is sor kerül. Az egész évi feszültség levezetése, az ünneplés nem ritkán együtt jár kisebb-nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztásával.

Amíg mindez észszerű keretek között történik, és csupán oldott hangulathoz segíti a kollégákat, addig természetesen tolerálható, és valóban a csapat épülését segíti. Ilyen helyzetben nem árt azonban vigyázni a mértékkel, hiszen ezek a rendezvények szoros összefüggésben állnak munkaviszonyunkkal! Ez lényegében azt jelenti, hogy egy munkahelyi bulin is terhelnek a munkaviszonyból eredő alapvető kötelezettségeink, annak ellenére, hogy munkaidőn kívül és legtöbbször a munkahelyünktől távol tartózkodunk.

Egyénenként változhat saját alkoholtűrő képességünk, eltérőek a határaink és szokásaink, így a mérték megtartása a munkavállaló saját belátásán múlik. Azon túl, hogy esetleg olyan jelenetekre kerülhet sor, amire következő hétfőn nem szívesen emlékszünk vissza, még komoly munkajogi kockázata is lehet, ha az önfeledt szórakozás féktelen italozásba csap át. Előfordul, hogy az alkohol a munkavállalóból agresszivitást, durva viselkedést vált ki, vagy az italtól felbátorodva a munkáltatót vagy kollégáit bántó módon bírálja, sértegeti. Veszélyes lehet az is, ha hirtelen közlékenységgel üzleti titkokat fecseg ki, vagy szexuális tartalmú, illetve hatalmi helyzettel visszaélő célzásokat tesz kollégái, beosztottjai felé… Az itt felsoroltak mindegyike kimerítheti valamelyik munkaviszonyból származó kötelezettség megsértését, és szükség szerint fegyelmi felelősségre vonást is eredményezhet. Ha ugyanis veszélybe kerül a munkáltató jogos gazdasági érdeke, jó hívneve, üzleti titkai, vagy éppen a munkatársak személyiségi jogai, akkor nincs annak jelentősége, azaz nem mentesít, hogy a vétségre munkahelyen kívül és ittas állapotban került sor.

Nyilvánvalóan munkáltatói mérlegelés kérdése, hogy milyen fokú lazaságot tart megengedettnek egy munkahelyi buli során. Ám ha súlyosabb eset merül fel, főként ha az más vagy mások – munkatársak, külső résztvevők – érdekeinek sérelmével is jár, akkor saját és harmadik személyek védelmében kénytelen a jól sikerült buli után fellépni a munkavállalóval szemben. Ennek eszköze pedig a vétkes kötelezettségszegés esetén alkalmazható fegyelmi eljárás lehet, végső esetben akár a munkaviszony megszüntetésével is járhat.

Fegyelmi eljárás a gyakorlatban, avagy mit tehet a munkáltató a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése esetén?

A fegyelmi eljárás, illetve fegyelmi büntetés kifejezések a munkaügyi gyakorlatban a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése esetén alkalmazható eszközöket takarják. Jóllehet, a Munka Törvénykönyve a fegyelmi felelősség (illetve fegyelmi eljárás, stb.) kifejezéseket konkrétan nem tartalmazza, ám a törvényben vannak arra nézve – korlátozó – szabályok, hogy a munkavállaló vétkes kötelességszegése esetén mely keretek között alkalmazhatók hátrányos jogkövetkezmények.

(Habár a fegyelmi eljárás a közszféra munkajogában alkalmazott fogalom, emellett azonban a gyakorlatban a magán-munkajog is használja a közszolgálat jogától „kölcsönzött” szakkifejezéseket a fegyelmi eljárások lefolytatása és szankciók kiszabása során.)

Fontos megemlíteni, hogy a munkaviszonyban többféle felelősségi alakzat is felmerülhet. A fegyelmi felelősség a vétkes kötelességszegés esetét szabályozza, és kizárólag a munkavállaló vonatkozásában értelmezhető. Emellett azonban nem kizárt, hogy adott esetben kár is keletkezik, akár azonos cselekményből eredően is, amely a kártérítési felelősséget is felveti. Mi több, a munkaviszonyban is előfordulhatnak olyan helyzetek, amik – amellett, hogy kötelességszegésnek minősülnek –, még bűncselekményt is megvalósítanak, azaz a büntetőjogi felelősséget is megalapozzák. A három felsorolt, egymástól különböző felelősségi alakzat egymástól függetlenül, de párhuzamosan is érvényesíthető. Nem kizárt tehát, hogy egyetlen cselekménynek egyidejűleg munkajogi következménye is legyen (pl. felmondás), büntető feljelentést is vonjon maga után, illetve az okozott kár megtérítése is követelhető legyen.

A következőkben kizárólag a fegyelmi felelősség szabályait tekintjük át, vagyis azokat a lehetőségeket, amelyekkel a munkáltató abban az esetben élhet, ha a munkavállaló a kötelezettségeit vétkesen megszegi.

A fegyelmi jogkör gyakorlása és a vétkes kötelességszegés esetén alkalmazható eszközök

A munkáltató alapvető érdeke, hogy működése során a munkafegyelmet fenntartsa, egyrészt a hatékonyság fenntartása, másrészt a többi munkavállaló érdekeinek és adott esetben akár testi épségének megóvása érdekében is. A fegyelmi jogkör gyakorlása – jogi értelemben –  a munkáltató utasítási és ellenőrzési jogából ered, és nyilvánvalóan indokolt is, hogy szükség esetén rendelkezésre álljanak olyan eszközök, amelyek vétkes magatartás esetén alkalmazhatók.

A vétkes kötelezettségszegés esetén alkalmazható eszközök – súlyukat tekintve – meglehetősen széles skálán mozognak, hiszen a szóbeli figyelmeztetéstől a vagyoni szankciókon át egészen a munkaviszony (akár azonnali hatályú) megszüntetéséig terjedhetnek. Bár a jogszabály nem ír elő kötött szankciókat, ám a munkajogban érvényesülő alapelvekből (általános magatartási követelményekből) is következik, hogy a munkáltatónak a fokozatosság és az arányosság elvei szerint kell az ilyen eseteket megítélnie.

Fontos kiemelni, hogy a fokozatosság követelménye elvi kategória. Nincs tehát olyan jogi követelmény, amely pontosan, lépésről lépésre meghatározná az alkalmazható eszközök sorrendjét. Mindez azt jelenti, hogy nincs olyan törvényi előírás érvényben, amely előírná például azt, hogy a felmondást meg kell előznie enyhébb szankciónak. Adott esetben tehát az első ízben elkövetett kötelességszegés is lehet olyan súlyú, amely a legsúlyosabb szankció alkalmazását is megalapozza. Ennek ellenére elképzelhető, hogy a munkáltató saját belső szabályozásában előírjon olyan eljárásrendet, amely sorrendbe állítja a jogkövetkezményeket, de ez önmagában az Mt.-ből vagy más jogszabályból nem vezethető le.

Vétkes kötelezettségszegés esetén alkalmazható eszköz

Jogi szabályozás

1.

Szóbeli figyelmeztetés

Az Mt. nem tartalmaz erre az intézkedésre vonatkozó rendelkezést.

2.

Írásbeli figyelmeztetés

Az Mt. nem tartalmaz erre az intézkedésre vonatkozó rendelkezést.

3.

Vagyoni szankciók (alapbér csökkentése, prémium, mozgóbér, stb. megvonása határozott időre, legfeljebb összesen egy havi alapbér mértékéig

Mt. 56. § szerinti hátrányos jogkövetkezmény

4.

Egyéb, munkafeltételeket érintő módosítás határozott időre (vezetői jogkör átmeneti megvonása, szervezeten belüli átmeneti áthelyezés, stb.)

Mt. 56. § szerinti hátrányos jogkövetkezmény

5.

Felmondás (indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása)

Mt. 65. § (1); 66. § (2)

6.

Azonnali hatályú felmondás

Mt. 78. § (1) a) pont

Szóbeli és írásbeli figyelmeztetés

A munkavállaló csekélyebb súlyú kötelezettségszegése esetén, illetve a vele szembeni elégedetlenség jelzése céljából a munkáltatók gyakran közölnek szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetést. Sok esetben a szóbeli figyelmeztetés is elegendő és megfelelő módja annak, hogy kedvező irányba mozdítsa a munkavállaló teljesítményét vagy viselkedését. Mivel azonban a szóbeli közlést utóbb nehézkes bizonyítani, így nem ritkán az írásbeli figyelmeztetés is szükségessé válik.

Ezeket az eszközöket a törvény nem szabályozza, ám a legtöbb munkáltató az írásbeli figyelmeztetést szabott alakiságokkal rendelkező okirati formában állítja ki. Fontos azonban megjegyezni, hogy egy e-mailen (SMS-ben) érkező jelzés is írásbeli figyelmeztetésnek tekinthető, ha egyébként az elektronikus forma az írásbeli nyilatkozat követelményeit kielégíti [Mt. 22. § (2) bekezdés].

Bár a figyelmeztetés alapvetően csak egy jelzés a munkavállaló számára arról, hogy a munkáltató észlelte a kötelességszegést vagy mulasztást, illetve a jövőbeni elvárásokat tudatosítja a munkavállalóval, annak mégis lehet jogi jelentősége. A figyelmeztetés ugyan önmagában még nem tekinthető jogi értelemben hátrányos jogkövetkezménynek, mégis lehet jogi jelentősége. Adott esetben – ismétlődő vagy folytatódó kötelezettségszegés esetén –, súlyosabb szankció alkalmazásakor a munkáltató a korábbi írásbeli figyelmeztetés(ek)re is hivatkozhat, annak igazolása érdekében, hogy az elégedetlenségét már korábban is jelezte a munkavállaló felé. Ebből következik, hogy az írásbeli figyelmeztetés is jelenthet utóbb hátrányt a munkavállaló számára. Bár az írásbeli figyelmeztetés esetében a törvény nem írja elő, hogy annak kötelezően tartalmaznia kellene a jogorvoslati kioktatást (azaz a bírósághoz fordulás jogát és határidejét), ennek hiányában sem kizárt, hogy bíróságnál keresetben kérje a figyelmeztetés jogellenességének megállapítását, ha az abban foglaltakkal nem ért egyet.

Hátrányos jogkövetkezmény (Mt. 56. §)

Lényeges, hogy az Mt. 56. § a fegyelmi jogkörben alkalmazható következményeknek csak egy részét tartalmazza. A törvény az említett szakaszban azokat a szankciókat szabályozza, amelyek munkajogi értelemben már hátrányos jogkövetkezménynek tekinthetők, de még nem vezetnek a munkaviszony megszüntetéséhez. (Itt érdemes felhívni a figyelmet a kétszeres értékelés tilalmára: e szerint nem lehet megszüntetni olyan vétség miatt a munkaviszonyt, amely miatt már hátrányos jogkövetkezményt alkalmazott a munkáltató).

Fontos leszögezni, hogy az Mt. 56. § szerinti fegyelmi szankció csak abban az esetben alkalmazható, ha az előzetesen megállapodás szintjén szabályozva van a munkáltatónál, ennek hiányában nem alkalmazhatók a hátrányos jogkövetkezmények. Minden esetben megállapodásban kell tehát rögzíteni azt a lehetőséget, hogy a munkáltató jogosult hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására. Ezt a megállapodást a törvény a következő feltételekhez köti:

50. § (1) A munkaviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése esetére kollektív szerződés vagy – ha a munkáltató vagy a munkavállaló nem áll kollektív szerződés hatálya alatt – munkaszerződés a kötelezettségszegés súlyával arányos hátrányos jogkövetkezményeket állapíthat meg.

Ha tehát a munkáltatónál van kollektív szerződés, akkor abban kell szabályozni, ha pedig nincs (vagy a munkavállaló nem tartozik a kollektív szerződés hatálya alá), akkor a munkaszerződés állapíthat meg hátrányos jogkövetkezményeket.

A törvény kifejezetten rögzíti, hogy hátrányos jogkövetkezmény kizárólag írásban, indokolással ellátott határozatban szabható ki, amely tartalmazza a jogorvoslati tájékoztatást is (a bírósághoz fordulás jogát a közléstől számított harminc napon belül).

További garanciális szabályok a következők:

  • az alkalmazott következménynek a kötelezettségszegés súlyával arányosnak kell lennie,
  • a hátrányos következmény csak határozott időre módosíthatja a munkaviszony feltételeit (munkabért, beosztást, munkavégzés helyét, stb.),
  • nem sértheti a munkavállaló személyiségi jogait, valamint
  • a vagyoni szankció nem haladhatja meg a munkavállaló egyhavi alapbérét.

A Munka Törvénykönyve nem határoz meg e körben eljárási szabályokat, vagyis nem szabja meg annak a rendjét, hogy a munkáltató milyen keretek között (pl. fegyelmi tárgyalás tartásával) hozza meg határozatát. Erre vonatkozóan a kollektív szerződés vagy a munkáltató egyéb szabályzata tartamazhat rendelkezéseket, de a törvény nem kötelezi a munkáltatót arra, hogy saját eljárását részleteiben meghatározza.

A hátrányos jogkövetkezmény kiszabásának lehetősége azonban időben korlátozott, hiszen arra ugyanazok a határidők vonatkoznak, amelyek az azonnali hatályú felmondás közlésére. Fegyelmi szankciót az okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül lehet gyakorolni. Fontos azonban, hogy a kötelességszegés elkövetésétől számított egy éven túl már nem lehet fegyelmi intézkedést alkalmazni (bűncselekmény elkövetése esetén azonban ez a lehetőség kitolódik a büntethetőség elévüléséig). Tudomásszerzés időpontjának azt kell tekinteni, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomására jut a kötelességszegés ténye. Ennek értemében, ha a munkáltató szabályozása (pl. SZMSZ) előírja, hogy mely személy jogosult fegyelmi jogkörben döntést hozni, úgy a 15 napos határidő azzal a nappal indul, amikor egy esetleges vizsgálatban megállapított kötelességszegésről tájékoztatást kap.

Dr. Nyerges Éva
Munkajogi senior specialista, egyetemi tanársegéd

***
A szerzői jog jogosultja fenntart minden másolással, terjesztéssel, többszörözéssel kapcsolatos jogot. Tilos a cikkek, egyéb tartalmak teljes vagy rövidített formában történő másolása, nyilvánossághoz közvetítése, újraközlése. Tilos továbbá a honlap tartalmát adatbázisba lementeni. A honlapon található tartalom bármely eleme csak a szerzői jog jogosultjának előzetes engedélyével használható fel. Tájékoztatjuk továbbá, hogy a jelen írás nem minősül jogi tanácsnak!