Közeleg az év vége: Kivehetem-e az idei szabadságomat a jövő évben?

Hogyan vihetem át megmaradt szabadságomat 2019-re? Cégünk létszámhiánnyal küzd, a szakmámban egyre nagyobb az elvándorlás. Az elmúlt időszak a szokásosnál erősebb volt, sajnos nem tudtam nyáron szabadságot kivenni. Így elég sok szabadságom megmaradt, a cég azonban arról tájékoztatott, nem tudják kifizetni a fennmaradó szabadnapjaimat, mert az jogilag nem lehetséges. Lehetséges, hogy a jövő évben vegyem ki az idei szabadságot?

A Munka Törvénykönyve alapján a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Ez azt jelenti, hogy főszabály szerint abban az évben kell szabadságra menni, amelyik évre vonatkozóan Önt a szabadságnapok megilletik.

A törvény azt is egyértelműen kimondja, hogy a szabadságot a munkáltató adja ki. Erre vonatkozóan a munkavállalót ugyan előzetesen meg kell hallgatnia, de ez nem jelent többet előzetes egyeztetésnél. A szabadság kiadása során a munkáltató – évi hét munkanap kivételével – nem köteles tehát a munkavállalói igényeknek eleget tenni. Évente hét munkanapot – legfeljebb két részletben – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, ezzel a munkavállaló maga rendelkezhet. A közvélekedésben ennek ellenére általánosan elterjedt az a nézet, hogy a szabadságot a munkavállaló veszi ki. Jóllehet, a gyakorlatban legtöbbször valóban a munkavállaló rendelkezik a szabadságnapjaival, ennek ellenére fontos tudni, hogy a törvény ezt a jogot alapvetően a munkáltató számára tartja fenn. Szűk körben van csak kivétel ez alól:

  • A munkavállaló és a munkáltató erre vonatkozó megállapodása alapján az életkor alapján járó pótszabadságot ki lehet adni az esedékesség évét követő év végéig.
  • Emellett 5 munkanap erejéig „átcsúszhat” a megelőző évben ki nem adott szabadság kiadása a következő évre, feltéve, hogy Ön még ebben az évben megkezdi a szabadságát, és azt folyamatosan tölti az év első napjaiban. Erre egy törvényi fikció teremt lehetőséget, az esedékesség évében kiadottnak kell ugyanis tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
  • A munkáltató működésében felmerülő kivételes helyzetek orvoslására, illetve áthidalására egy további lehetőséget is nevesít a törvény. Abban az esetben ugyanis, ha – a törvénnyel összhangban – a munkáltató kollektív szerződése lehetővé teszi, úgy a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig is kiadhatja.

Sajátos, a tipikustól eltérő helyzetek kezelésére szintén találunk rendelkezéseket a törvényben. Az év utolsó negyedében létesült munkaviszony esetében (vagyis ha október elsején vagy azt követően kezdődött) a következő év március végéig kiadható a szabadság. Ha pedig a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az esedékesség évében kiadni a szabadságot, akkor az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni.

A szabadságok kiadása a munkáltató egyoldalú utasítási jogából ered. Fontos azonban tudni, hogy ez egyúttal kötelezettséget is jelent. A munkáltató ugyanis nemcsak jogosult, hanem köteles is kiadni a szabadságnapokat az esedékesség évében. Ez a kötelezettség tehát abban az esetben is terheli a munkáltatót, ha egyébként a munkavállalóval fennálló gyakorlat alapján ezt a jogot átengedi a dolgozóinak. Nyilvánvalóan jogszerű – és életszerű – ha a munkáltató engedi rendelkezni a munkavállalót a szabadságnapjaival, vagyis azt praktikusan a munkavállaló veszi ki. Ez azonban nem járhat azzal, hogy – a tudatos tervezés elmulasztása miatt – végül a munkavállaló az őt megillető rendes szabadságát nem tudja letölteni. Úgyszintén tilos az is, hogy a szabadság kiadása helyett annak ellenértékét fizesse meg a munkáltató, hiszen a szabadságot – a munkaviszony év közbeni megszűnésének esetét kivéve – pénzben megváltani nem lehet.

Az éves szabadság célja ugyanis a munkavállaló pihenése, hosszabb tartamú regenerálódása, a pihenés – alkotmányos alapjogként – megillet minden munkavállalót. Az Alaptörvény rendelkezése alapján ugyanis minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz. Így tehát a munkáltatónak nem csupán jogában áll a dolgozóit szabadságra küldeni, hanem köteles is számon tartani év közben is munkavállalókat még megillető szabadságnapokat, és megfelelő időben azt ki is adni.

 

Dr. Nyerges Éva
Munkajogi senior specialista, egyetemi tanársegéd

***
A szerzői jog jogosultja fenntart minden másolással, terjesztéssel, többszörözéssel kapcsolatos jogot. Tilos a cikkek, egyéb tartalmak teljes vagy rövidített formában történő másolása, nyilvánossághoz közvetítése, újraközlése. Tilos továbbá a honlap tartalmát adatbázisba lementeni. A honlapon található tartalom bármely eleme csak a szerzői jog jogosultjának előzetes engedélyével használható fel. Tájékoztatjuk továbbá, hogy a jelen írás nem minősül jogi tanácsnak!