A felmondást elektronikus úton, így e-mailben vagy akár SMS-ben is el lehet küldeni, azonban továbbra sem világos minden esetben, hogy az elektronikus úton elküldött felmondás vajon mikor tekinthető közöltnek a másik féllel.
A munkatörvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény („Mt.”) hatályba lépése (2012. július 01.) óta a munkaviszonnyal kapcsolatos bármely jognyilatkozat, tehát a felmondás is megfelel az írásbeliség követelményének, akkor is, ha az elektronikus dokumentum formájában készül el. Ráadásul a jogszabály nem követeli meg az érvényességéhez az elektronikus aláírást sem, ezért az infó-kommunikációs szektor robbanásszerű fejlődésének köszönhetően a lehetőségek óriási tárháza nyílik meg, kezdve az SMS-től az e-mailen át egészen a közösségi oldalakig.
A jognyilatkozatok, azonban csak akkor képesek joghatást kiváltani, ha azok a másik féllel közöltnek minősülnek. Az elektronikus dokumentum formájában készült jognyilatkozat az Mt. 24. § (1) bekezdése szerint akkor tekinthető közöltnek, ha a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek hozzáférhetővé válik.
Első olvasatra ez a megoldás egyszerűnek és praktikusnak tűnhet, mind a munkáltatók, mind a munkavállalók részére, azonban mégsem olyan üdvözítő a helyzet, ha hozzátesszük, hogy a küldőt terheli annak bizonyítása, hogy a dokumentum az illetékes (címzett vagy arra jogosult más személy) részre hozzáférhetővé vált és a törvény nem tartalmaz hozzáférhetőséget magyarázó szabályt. Ezzel a jogalkotó a gyakorlatra bízza annak kialakítását, hogy az egyes elektronikus közlési formák tekintetében mit tekint közöltnek és mit nem.
Az alábbiakban megvizsgáljuk az e-mail és az SMS útján közölt felmondás esetén felmerülő buktatókat, megoldást keresve arra, hogy azokat elkerülje a munkáltató és munkavállaló.
Mikor tekinthető közöltnek egy felmondás e-mailben? Amikor a levél megérkezik a postafiókba, amikor a felhasználó először belép megnézni a leveleit, vagy amikor a címzett rákattint a levélre, hogy elolvassa azt?
Álláspontom szerint a hozzáférhetőség fogalma semmiképpen nem hordozza magában azt, hogy a címzett a dokumentum tartalmát is meg kell, hogy ismerje. Amennyiben a jogalkotó szándéka erre is kiterjedt volna, akkor nyilvánvalóan más szövegezést, például a címzett általi elolvasást, megismerést használta volna. Gondoljunk csak bele, hogy a postai úton érkezett levélküldemény esetében is szabályszerű a kézbesítés és ezáltal a közlés is, ha a címzett azt átveszi, de nem bontja ki, nem olvassa el.
Véleményem szerint annak sincs jelentősége, hogy a címzett belépett-e a levelezésébe vagy sem. Ha ezt az esetet akarom összehasonlítani a postai úton való kézbesítéssel, akkor azt mondom, hogy az, amikor belép a címzett, tudomására jut, hogy kapott egy levelet a munkáltatójától, de nem olvassa el, a „nem kereste” postai jelzés esetéhez hasonló, vagyis ahhoz, amikor kétszeri értesítést kap a címzett a küldemény érkezéséről, de nem veszi azt át a postán. Ha be sem lép, az pedig olyan, mint aki hetekig nem üríti a postaládáját, ezért még a postai értesítőt sem kapja meg. Mindkét esetben életbe lép a kézbesítési vélelem, amely szerint a második értesítéstől számított 5. munkanapon a küldemény kézbesítettnek tekintendő. Nézetem szerint a hozzáférhetőség azt jelenti, hogy a címzett postafiókjában megjelenik az adott email.
Amennyiben a szolgáltató hibájából nem válik hozzáférhető az e-mail az semmiképpen nem értékelhető közöltnek.
Szintén nem tekinthető közöltnek az az e-mail, amelyet a címzett megkapott, még rá is klikkel, hogy elolvassa, de utóbb kiderült, hogy hibás a dokumentum, vagy technikai okokból (például nincs olyan program, alkalmazás az adott eszközön, amely azt kezelni tudja) nem tudja olvasható formában megnyitni. Azonban ilyen esetben csak akkor nem tekinthető közöltnek az e-mail, ha az olvashatatlanságot, vagy azt, hogy nem tudja megnyitni, közli is a címzett a feladóval.
A munkahelyi e-mail címre küldött e-mail, csak a címzett által munkában töltött napon válhat közöltté. Beleértve ebbe a több jogász által felvetett hosszú szabadság alatt céges okostelefonra, céges e-mail címre küldött felmondás esetét. A munkavállalónak nem kötelessége szabadsága alatt magánál tartani a céges okostelefonját, ha igen, akkor sem lehet kötelessége az arra érkező e-mail üzenetek olvasása. (Itt megjegyzem, hogy ez az eset a rendeltetésellenesség megállapításának lehetőségét is magában foglalja. A munkáltató ezekben az esetekben pontosan tisztában van azzal, hogy a munkavállalója hosszabb szabadságon van, esetleg külföldön, és mégis elküldi számára e-mail útján a felmondást. Ezáltal eleve lecsökken a munkavállaló részére nyitva álló 30 napos keresetindítási határidő, hiszen külföldről nem igen tud hathatósan fellépni a munkavállaló és keresetet indítani).
Szintén több jogász által felvetett kérdés a betelt postafiók miatti kézbesíthetetlenség. Véleményem szerint ez a küldő terhére semmiképpen nem értékelhető, és nem tekinthető objektív a feleken kívülálló körülménynek sem, hiszen a postafiók „gazdájának”, vagyis a címzettnek meg van rá a lehetősége, hogy ezt kiküszöbölje. Ugyanis az üzemeltető közli, hogy az adott postafiókhoz mekkora tárhelyet biztosít és figyelmeztet annak túllépésére is, ebből következően, ha a postafiók tulajdonosa időnként belép és töröl bizonyos leveleket, akkor az új levelek be tudnak érkezni. Ebből következően a közlés megtörtént a kérdés, hogy mikor, én itt az elküldés időpontját tartanám helyesnek.
Végül kérdéses lehet, hogy milyen e-mail címre küldhető ez a felmondás, ugyanis különböző fórumokon a felhasználók megadják e-mail elérhetőségüket is. Szerintem az tekinthető aggálytalannak, ha a munkavállaló által a munkáltató részére hivatalosan (az elérhetőségi és egyéb adatokat rögzíti a munkáltató a munkaviszony kezdetén) megadott e-mail címre vagy a céges e-mail címre történik a küldés. Egyéb esetben (ha tételezzük fel a munkavállaló eltűnt és semmilyen módon nem elérhető), akkor egyéb forrásból megismert e-mail cím is megfelelő lehet, ha az utóbb esetleges vita esetén kétséget kizáróan bizonyítható, hogy az adott munkavállaló által létrehozott és használt e-mail cím.
Az SMS-ben küldött felmondás esetén a közlésre alkalmas telefonszám kiválasztásával kapcsolatosan ugyanaz igaz, mint amit az előzőekben e-mail cím kapcsán kifejtettem (hivatalosan megadott telefonszám, céges telefonszám, illetve kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a címzett használja az adott telefonszámot).
Az SMS-ben küldött felmondás esetén is szükséges indokolni a felmondást, tehát a közlés módja (rövid szöveges üzenet) nem mentesít az egyéb törvényi feltételek alól, vagyis a „Holnap már nem kell bejönnöd! Aláírás: a Főnököd” üzenet nem elegendő.
Az SMS esetében sikeres címzetti kimentés lehet a vizes lett a telefonom, ellopták, elvesztettem még korábban. Ilyen esetekben a munkáltató elküldi SMS-ben (az egyébként indokolt) felmondását a munkavállaló részére, kap egy visszajelentést a szolgáltatójától, miszerint az SMS-t elküldték, azonban utólag kiderül, hogy az adott SIM kártya nincs a munkavállaló birtokában, vagy az éppen nincs a készülékbe helyezve, mert a készülék meghibásodott. A probléma ott van, hogy ennek ellenkezőjét (a közlést megelőző napon a telefon nem veszett el, nem tört szét, nem ázott el, nem lopták el, stb.) a küldőnek kell bizonyítania, ami igen nehéz, vagy akár mondhatom azt, hogy lehetetlen.
Fontosnak tartom még ebben a témakörben megemlíteni, hogy az elektronikus dokumentumra vonatkozó szabályoktól érvényesen eltérni nem lehet. Vagyis a munkavállaló/munkáltató akkor is jogosult e-mailben felmondani, ha egyébként a kollektív szerződés, vagy munkaszerződés kizárná.
A jognyilatkozatok, tehát 2012. július 01. napján a munkajogban is megtehetőek elektronikus dokumentum formájában, azonban a közlésben rejlő buktatók miatt mindenképpen kellő körültekintést igényel az azt alkalmazni szándékozóktól. A fentiekben említett problémák egy része védhető, ha a felek csak ismert és bevált, általuk egyébként is használt kommunikációs csatornát választanak. Célszerű a munkaszerződésben rögzíteni, hogy a felek milyen e-mail címről küldött és érkezett nyilatkozatokat tekintenek érvényesnek, valamint célszerű a munkavállaló adatainak rögzítésekor rögzíteni az e-mail címét, a telefonszámát, azzal hogy ezen adatok változásának bejelentése a munkavállaló kötelessége. Ennek következtében, ha a munkavállaló elmulasztja a változás bejelentését, akkor már nem védekezhet azzal sikerrel, hogy az adott e-mail címet nem is ő hozta létre, a telefonszám nem az övé, hanem valamelyik rokonáé, stb.
Mint azt az esszém elején jeleztem, ebben a kérdésben jogszabályi szintű értelmezés vagy vélelem nincsen, a gyakorlat fogja kialakítani az értelmezési sarokpontokat. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság gyakorlata általánosságban vélhetően a fentiekben kifejtettek mentén fog alakulni, azonban természetesen az élet mindig tud olyan helyzetet hozni, amelyre nézve még nem lesz korábbi példa és elméleti állásfoglalás sem.
Hegedüsné dr. Szabó Ildikó
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírósági titkára
***