Egy munkavállalónk a felmondást közlését követő 30 napon belül keresetet terjesztett elő a munkáltatóval szemben a munkaügyi bíróságon. Úgy tudjuk, hogy az új munka törvénykönyve szerint a felmondást, illetve minden egyéb jognyilatkozatot 30 napon belül először a munkáltató előtt kell megtámadnia a munkavállalónak és csak ezt követően – sikertelen megtámadás esetén – fordulhat bírósághoz.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. („Mt.”) valóban tartalmaz olyan rendelkezést, mely bizonyos esetekben megkívánja a munkavállalótól azt, hogy a keresetindítást megelőzően a munkáltató felé jelezze kifogásait.
Az Mt. 28. §-a rendelkezik a megállapodások és jognyilatkozatok megtámadhatóságáról. Eszerint a megállapodás vagy a jognyilatkozat tévedés, megtévesztés és jogellenes fenyegetés esetén támadható meg. A megtámadás határideje 30 nap, amely a tévedés felismerésétől vagy a jogellenes fenyegetés megszűnésétől kezdődik. 6 hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható. Az Mt. 28. § írja elő azt is, hogy a megtámadásra irányuló jognyilatkozatot a másik féllel kell közölni írásban.
Megtámadni nem csak munkaviszony közös megszüntetésére irányuló megállapodást lehet, hanem egyéb megállapodásokat is, így például munkaszerződés módosítást vagy tanulmányi szerződést. Úgyszintén megtámadhatóak egyoldalú jognyilatkozatok is, így például egy munkabérből történő levonáshoz való hozzájáruló nyilatkozat.
A megtámadáshoz kapcsolódóan rendezi az Mt. 287. §-a a keresetindítás határidejét azokban az esetekben, mikor a megtámadott megállapodás vagy jognyilatkozat a munkaviszony megszüntetésére irányul. Még pedig úgy, hogy előírja, hogy a keresetlevelet a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás vagy jognyilatkozat megtámadása esetén a megtámadás eredménytelenségének megállapításától számított 30 napon belül lehet előterjeszteni a bíróságnál. A megtámadás pedig akkor minősül eredménytelennek, ha a másik fél annak közlésétől számított 15 napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el.
Ez az a pont, ahol a félreértések kezdődnek. Ugyanis megtámadni a megállapodás mellett az egyoldalú jognyilatkozatot – így a felmondást – is meg lehet, viszont mindenki csak a saját jognyilatkozatát tudja megtámadni jogi értelemben. Ez következik a megtámadhatóság eseteinek szabályaiból is, amelyek egyértelműen rögzítik, hogy ki támadhatja meg a megállapodást vagy jognyilatkozatot. Eszerint az támadhatja meg a jognyilatkozatot, aki annak közlésekor tévedésben volt, akit a másik fél megtévesztett, illetve akit jogellenes fenyegetéssel vettek rá a jognyilatkozat megtételére. Így például a munkavállaló megtámadhatja a saját felmondását arra hivatkozással, hogy ő nem is akart felmondani, hanem a felettese vette rá őt jogellenes fenyegetéssel arra, hogy felmondással éljen.
A fentiekből következően a munkavállaló a munkáltató felmondását nem tudja megtámadni. Azzal szemben jogellenességre hivatkozással keresetlevelet lehet előterjeszteni az intézkedés közlésétől számított 30 napon belül.
A köznyelvben a felmondással szembeni bírósághoz fordulást a felmondás „megtámadásának” is szokták hívni, ez is hozzájárulhat a fenti szabályok félreértelmezéséhez. Megtámadásnak jogi értelemben viszont csak azok az esetek számítanak, amikor tévedésre, megtévesztésre vagy jogellenes fenyegetésre hivatkozással kéri a jognyilatkozatot közlő vagy a megállapodás aláíró fél a jognyilatkozat vagy megállapodás érvénytelenségének megállapítását.
Röviden összefoglalva: a munkáltató felmondását nemhogy nem kell, hanem nem is lehet megtámadnia a munkavállalónak, hanem közvetlenül a bírósághoz kell fordulnia jogellenességre hivatkozással.
Dr. Mihovics Lívia
Ügyvéd és munkajogi szakjogász
Oppenheim Ügyvédi Iroda
***