Gyakran előfordul, hogy a perben született jogerős ítéletben vagy végzésben marasztalt fél nem tesz eleget önként a kötelezésnek, azaz nem fizeti meg a bíróság által elmaradt munkabér, kártérítés, perköltség vagy egyéb jogcímeken megítélt összegeket. Ebben az esetben a fél végrehajtási eljárás keretében érvényesítheti igényeit.
A bírósági végrehajtás szabályait a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendezi. A végrehajtás általános feltételei a jogerős vagy előzetesen végrehajtható, marasztalást tartalmazó határozat, melyben meghatározott teljesítési határidő eltelt. Ezek a végrehajtás konjunktív feltételei, azaz bármelyik hiánya esetén a végrehajtási kérelem megtagadásának van helye.
A jogosult a végrehajtás iránti kérelmét az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál, az erre rendszeresített formanyomtatványokon terjesztheti elő, melyek a www.birosag.hu internetes oldalon az ügyfélkapcsolati információk/nyomtatványok – űrlapok menüpont alatt találhatók.
A bíróság a végrehajtási kérelem előterjesztését követően elsődlegesen vizsgálja, hogy az adós gazdasági társaság nem áll-e felszámolás alatt. A Csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 38. § (3) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést ugyanis csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ha az adós cég felszámolás alatt áll, a bíróság a végrehajtási kérelmet elutasítja, egyúttal tájékoztatja a végrehajtást kérőt, hogy a felszámolás alatt álló adóssal szembeni igényét a felszámolási eljárásban, mint hitelezői igényt a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja alapján a kijelölt felszámolónak történt bejelentés útján érvényesítheti a felszámolás közzétételétől számított 40 napon belül.
A bíróság hivatalból vizsgálja a követelés elévülését is. A munkaviszonyból származó követelések esetén figyelemmel kell lenni arra, hogy ezen igényt a jogosult a teljesítési határidő lejártától számítottan nem 5, hanem 3 éven belül érvényesítheti. A teljesítési határidő általában a jogerős határozat adós részére történő kézbesítéstől számított 15. napján jár le. Természetesen a munkaügyi perben megítélt perköltségre vonatkozóan az általános, 5 éves elévülési idő az irányadó.
Gyakorlati kérdést vet fel, hogy mi a teendő abban az esetben, ha lejárt a teljesítési határidő, a jogosult végrehajtási eljárást kezdeményez, és ezzel egyidejűleg az adós részletfizetés iránti kérelmet terjeszt elő a bíróságon. Álláspontom szerint a részletfizetés iránti kérelem előterjesztése nincs halasztó hatállyal a végrehajtás elrendelésére. Ha nincs jogerős részletfizetést engedélyező végzés, a végrehajtás elrendelhető. Ellenkező esetben visszaélésre adna okot, ha az adós azzal akadályozná a végrehajtást, hogy többször is részletfizetést kér. Ha a végrehajtás elrendelését követően az adós részére részletekben történő teljesítést engedélyezett a bíróság, akkor a Vht. szerint a végrehajtási eljárás szünetel. Megjegyzendő, hogy a részletfizetést engedélyező végzésre hivatkozással a végrehajtási lap visszavonására sincs lehetőség.
A bíróság által leggyakrabban kiállított végrehajtható okirat a végrehajtási lap, melyben fel kell tüntetni a végrehajtást kérő, valamint az adós adatait, pontosan meg kell határozni a végrehajtani kívánt követelés összegét – amennyiben a kérelmezőnek kamatkövetelése van, annak kezdő időpontját és mértékét is – meg kell jelölni a határozatot hozó bíróságot, a határozat számát, a jogerőre emelkedés dátumát, a követelés jogcímét, és a teljesítési határidőt. Nyilatkozni kell, hogy az adós mely vagyontárgyaira kéri a végrehajtást. A bíróság a végrehajtási lapot az elrendelést követően, foganatosítás végett az adós lakóhelye szerint illetékes végrehajtónak küldi meg. A végrehajtó költségeit a végrehajtást kérőnek kell előlegeznie, kivéve, ha az alapeljárásban munkavállalói költségkedvezményben részesült, mely alapján teljes költségmentesség illeti meg.
A végrehajtás gyorsabb és kevésbé költséges formája az átutalási végzés. Ezen végrehajtható okirat hasonló adatokat tartalmaz, mint a végrehajtási lap, azonban kötelező elem az adós számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatójának és számlaszámának megjelölése. A bíróság az átutalási végzést a pénzforgalmi szolgáltatónak azzal a rendelkezéssel küldi meg, hogy a végzésben feltüntetett követelés összegét tartsa vissza, és – ha a végzés kézbesítésétől számított 45 napon belül a bíróságtól nem kap más értesítést – azt a végrehajtást kérőnek utalja ki, vagy utalja át.
Az átutalási végzés kibocsátásakor a bíróság a pénzkövetelés behajtása céljából elrendeli a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegre a végrehajtást, tehát a végrehajtás foganatosítása a végrehajtó mellőzésével történik. A felek az átutalási végzés ellen fellebbezést terjeszthetnek elő. Ebben az esetben a fellebbezésről a bíróságnak haladéktalanul értesítenie kell a pénzforgalmi szolgáltatót, akit egyúttal felhív arra, hogy az összeg visszatartását folytassa, de kiutalást, átutalást újabb értesítésig ne teljesítsen. A bíróság az átutalási végzés jogerőre emelkedéséről a pénzforgalmi szolgáltatót ugyancsak haladéktalanul és azzal a rendelkezéssel értesíti, hogy a visszatartott összeget – az átutalási végzésben foglalt felhívásnak megfelelően – utalja ki, vagy utalja át a végrehajtást kérőnek.
Amennyiben a végrehajtást kérő az adós ugyanannál a pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett több számláját is megjelölte az átutalási végzésen, és az elsőként megjelölt fizetési számlán kezelt összeg nem, vagy csak részben fedezi a követelés összegét, a teljesítést a további számlán lévő összegekre is kiterjeszti.
A végrehajtást kérők a nyomtatványon gyakran több pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt számlaszámokat is megjelölnek. Ebben az esetben az elsőként megjelölt pénzforgalmi szolgáltatóhoz küldi meg a bíróság a végzést. Amennyiben fedezethiány miatt nem, vagy csak részben vezetett eredményre az átutalási végzés, a végrehajtást kérő újabb kérelmet terjeszthet elő a bírságnál a másik pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt számla megjelölésével azzal, hogy egyúttal igazolnia kell, hogy a korábbi kérelem alapján a pénzforgalmi szolgáltató milyen összeget vont le.
Ha az átutalási végzés egyáltalán nem vezetett eredményre, a jogosult végrehajtási lap kiállítása iránti kérelemmel élhet.
Az átutalási végzéshez hasonló nyomtatvány a bírósági letiltó végzés, mely során a végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság közvetlenül letiltó végzést hoz, ha kizárólag az adós munkabéréből kell behajtani a követelést. A letiltó végzésben a bíróság az adós munkáltatóját, illetőleg az adós számára járandóságot, illetményt, munkából eredő díjazást, juttatást, egyéb összeget rendszeresen, időszakonként visszatérően folyósító szervet vagy személyt (a továbbiakban: munkáltató) arra hívja fel, hogy – a letiltó végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül – az adós munkabéréből a végzésben feltüntetett összeget vonja le, és haladéktalanul fizesse ki a végrehajtást kérőnek.
A végrehajtható okirat tartalmával kapcsolatosan fontosnak tartom kiemelni, hogy a bíróságnak a végrehajtás elrendelése során nem kell vizsgálnia, illetve bizonyítást lefolytatni annak megállapítása végett, hogy az adós teljesített-e, illetve a megfelelő összeget teljesítette a végrehajtandó határozat alapján. A következetes ítélkezési gyakorlat alapján a végrehajtás elrendeléséről intézkedő bíróságnak nem feladata a teljesítések és azok elszámolása helyességének vizsgálata.
A munkaügyi perekben a bíróság a munkavállaló javára megítélt elmaradt munkabért bruttó összegben határozza meg. Felmerül a kérdés, hogy ki fizeti meg ezen összeg után a különböző járulékokat. Amennyiben kifizetésre kerül az összeg és önkéntesen teljesít a munkáltató, a munkabér kifizetése esetén a munkáltató kötelezettsége, hogy a jogszabályban meghatározott adókat, társadalombiztosítási ellátásokat és egyéb járulékokat levonja. Problémás lehet a helyzet akkor, ha önkéntes teljesítés hiányában a munkavállaló végrehajtási eljárást indít, és a végrehajtási lapon, vagy átutalási végzésen teljesen jogszerűen a jogerős ítélet szerinti bruttó munkabért tünteti fel. A végrehajtó, valamint átutalási végzés esetén a bank ezt az összeget hajtja be, illetve vonja le, mely viszont teljes egészében mégsem a munkavállalót illeti meg. A bíróságnak nincs jogosultsága arra vonatkozóan, hogy a bruttó összegben megítélt munkabér vonatkozásában meghatározza az azt terhelő adókat, illetve járulékokat, és így kötelezze a munkáltatót a nettó összeg kifizetésére. Véleményem szerint a munkavállalónak – miután megkapta a bruttó összeget a munkáltatótól – kötelessége lenne abból az összegből befizetni a munkabért terhelő járulékokat, annak ellenére, hogy a jogszabályból adódóan ez teljes mértékben a munkáltatót terhelő kötelezettség.
Összességében elmondható, hogy a perben jogerős határozattal marasztalt fél önkéntes teljesítésével megelőzhető a végrehajtás során felmerült költségek viselése, valamint a munkabér megfizetésénél a jogszabályban meghatározott járulékok problematikája.
Dr. Havasi Tímea
Bírósági Titkár
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
***