Bizonyára már többen találkoztak a sajtóban, médiában olyan hírekkel, hogy bizonyos országokban ún. menstruációs szabadságot vezettek be az ezen periódusban fájdalommal küzdő nők segítése és tehermentesítése céljából. Jelen írásomban tisztázom, hogy mi az alapja a szabadság e formájának, milyen célt szolgál és vajon milyen aggályok foglalkoztatják az ellenzőket.
Az intézkedést Európában elsőként Spanyolországban hozták meg, de hazánkban is van már olyan munkáltató, mint pl. a Terézvárosi Önkormányzat, amely ezen típusú, törvény által nem szabályozott szabadságot vezetett be könnyítve azon nőkön, akiknek menstruációja első napjaiban olyan fájdalmakkal kell megküzdenie, hogy az már jelentősen megnehezíti vagy akár teljesen ellehetetleníti a megfelelő szintű munkavégzést. A menstruációs szabadság igénybevételének feltétele, hogy az érintett munkavállalónak igazolnia kell egészségi panaszát.
A nem mindenkit megillető szabadság ezen formájának nem csak támogatója van, hanem akad számos ellenzője is. Megosztja a munkáltatókat és munkaügyi szakértőket egyaránt. Az Unió több országában, így Magyarországon is például azzal érvelnek az intézkedés ellenzői, hogy jogszabályi alap hiányában a munkáltatók által önkéntesen biztosított menstruációs szabadság diszkriminatív, hiszen hátrányosan megkülönbözteti a férfi munkavállalókat a női munkavállalóktól. De hallottunk olyan felvetést is, mely szerint menstruációs szabadság helyett elegendő volna „home office-t” engedélyezni a nehéz napokon, illetve miért nem jár extraszabadság azoknak a munkavállalóknak is, akik más jellegű egészségi problémával küzdenek? Vajon megalapozott az ellenzők aggodalma és érvelése?
Tény, hogy az egyenlő bánásmód megtartását és az esélyegyenlőség előmozdítását biztosítani hivatott jogszabályunk egyfelől tiltja többek között a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést, másfelől viszont lehetővé teszi a differenciálást olyan személyek között, akik nincsenek összehasonlítható helyzetben. Ez alapján úgy ítélem meg, hogy a menstruációs szabadság nem sértheti az egyenlő bánásmód megtartását, mivel az intézkedést bevezető munkáltatók alapvetően nem a nemek között tesznek különbséget, nem férfi és női munkavállalók között differenciálnak, hanem azon munkavállalóknak engedélyezik a plusz szabadságot, akik orvosilag alátámasztott és igazolt menstruációs fájdalmaikból eredően lényegében homogén csoportot alkotnak és ezáltal nincsenek összehasonlítható helyzetben más férfi és női munkatársukkal.
Láttunk már olyan álláspontot is, hogy ezeken a napokon az otthoni munkavégzés biztosítása a fájdalmakkal küzdő nők számára lehet megoldás, tehát nincs szükség további szabadság kiadására. Ha abból indulunk ki, hogy a menstruációs szabadságot abból a megfontolásból adják a munkáltatók, hogy segítsenek a fájdalommal küzdő nőknek, akik szenvedésük mellett rendkívül korlátozottan vagy egyáltalán nem képesek munkát végezni, úgy minden bizonnyal kijelenthetjük, hogy az otthoni munkavégzés nem jelent valós megoldást a problémára. Megúszhatják ugyan a napi kétszeres dugóban araszolást és ez ezzel együtt járó stresszt, de attól még a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségük fennáll, vagyis a home office pont ott nem jelent könnyítést, ahol kellene és ezáltal segítő intézkedésnek abszolút alkalmatlan.
Találkoztunk olyan kérdéssel is, hogy egyéb, akár rendszeresen visszatérő egészségi probléma (pl. migrén) esetén a munkáltatónak kell-e a menstruációs szabadsághoz hasonló könnyítést adni. Megítélésem szerint a munkáltató akár más egészségi gonddal küzdő és ezáltal homogén csoportot alkotó munkavállalók számára is könnyíthet a munkakörülményeken plusz szabadság kiadásával, viszont ez semmiképpen nem jelent kötelezettséget, még akkor sem, ha korábban már döntött a menstruációs szabadság biztosítása mellett.
A menstruációs szabadság kérdésköre a jövőben is aktuális marad, egy esetleges törvényi szabályozás megalkotásáig megosztja a munka világának szereplőit, munkáltatókat, munkavállalókat és munkaügyi szakértőket egyaránt. Jelenleg nincs tudomásunk arról, hogy a jogalkotó Magyarországon törvényi szinten szabályozná a menstruációs szabadság intézményét, így minden bizonnyal sokáig még a munkáltatók mérlegelési körébe tartozik a kérdés eldöntése.
Dr. Csondor Cecília
Ügyvéd
GODA LEGAL