Korábban már olvashattuk Dr. Bóta Zsuzsanna munkaügyi bíró írását a munkaviszonyból eredő igény érvényesítéséről fizetési felszólítás útján. Átfogó képet kaptunk arról, hogy a munkavállalóval szembeni fizetési felszólítás milyen feltételekkel bocsátható ki, hogyan hajtható be a követelés a munkavállalóval szemben, illetve miként védekezhet a munkavállaló a fizetési felszólítás ellen.
Újfent felkértük a bírónőt, hogy az igényérvényesítés egyéb lehetőségét, a fizetési meghagyásos eljárást, annak feltételeit, valamint a fizetési meghagyással kapcsolatos eltérő jogértelmezési kérdéseket mutassa be olvasóink számára.
A jelenlegi jogszabályi környezetben kérdésként merülhet fel, hogy munkaviszonyból származó követelés hogyan és mikor érvényesíthető fizetési meghagyás útján. Válaszhat-e a fél, hogy a 3 millió forint alatti – munkaviszonyból származó – pénzkövetelését peres úton, avagy fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíti?
A hatályos jogszabályi környezet
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban Fmhtv.) 3. § (1) bekezdése szerint pénz fizetésére irányuló, lejárt követelés – a (3)-(6) bekezdésben foglalt kivételekkel – fizetési meghagyás útján is érvényesíthető. Ugyanezen § (2) bekezdése b) pontjának első fordulata kimondja, hogy csak fizetési meghagyás útján (…) érvényesíthető a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek a Pp. pertárgy érték meghatározására vonatkozó szabályai szerint számított összege a hárommillió forintot nem haladja meg, feltéve, hogy a pénzkövetelés – az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel – nem a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény alapján létesített jogviszonyból ered.
Az Fmhtv. 3. § (5) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott jogviszonyból származó pénzkövetelés iránti igény fizetési meghagyás útján csak akkor érvényesíthető, ha az ügy tárgya nem a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy a jogviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban „Pp.”) 508. § (6) bekezdése értelmében a fél a pénzkövetelés iránti igényét fizetési meghagyás útján is érvényesítheti, kivéve, ha a per tárgya a jogviszony keletkezése, módosítása, módosulása, megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.
A kérdés az Fmhtv. rendelkezései miatt merül fel, az ugyanis nem egyértelmű. Míg a 3. § (1) bekezdés – összhangban a Pp. 508. § (6) bekezdésének első mondatával – az igény fizetési meghagyásos eljárás útján is érvényesíthető követelést említ, azaz a választás lehetőségét a jogosultra/felperesre hagyja, addig a 3. § (2) bekezdése – a 3. § (5) bekezdésével együtt értelmezve – már azt mondja, hogy csak fizetési meghagyás útján érvényesíthető a 3 millió forint alatti – például – munkabérkövetelés.
Eltérő jogértelmezések a szakirodalomban
Az Fmhtv. és a Pp. kommentárjai is különbözőképpen értelmezik a fenti jogszabályhelyeket. A megengedő álláspontot képviselik Wopera Zsuzsa és Petrik Ferenc által szerkesztett kommentárok:
„Fontos hangsúlyozni, hogy amennyiben a munkaviszonnyal kapcsolatos pénzkövetelés összege nem haladja meg azt az összeghatárt (3 000 000 forintot), mely alatt az Fmhtv. 3. § (2) bekezdése értelmében kötelező a fizetési meghagyásos eljárás igénybevétele, a jogosult választhat a fizetési meghagyásos eljárás vagy a munkaügyi per kezdeményezése között. Erre utal az Fmhtv. 3. § (2) bekezdés b) pontja is.[1]”
„A régi Pp. a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyokból eredő követeléseket kivette a kötelező fizetési meghagyásos igényérvényesítés esetköréből, a Pp. ezt a szabályt a változatlan tartalommal, a különleges eljárásként szabályozott munkaügyi perekre vonatkozó rendelkezések között helyezi el [Pp. 508. § (6) bekezdés], a korábbi szabállyal tartalmában egyezően, alternatív jelleggel mondva ki a pénzkövetelés fizetési meghagyás útján történő érvényesíthetőségét, ha az nem a jogviszony létezésével, illetve az abból fakadó kötelezettségek megszegésével kapcsolatos.”
„Amennyiben a munkaviszonnyal kapcsolatos pénzkövetelés összege nem haladja meg azt az összeghatárt, amely alatt a 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) értelmében kötelező a fizetési meghagyásos eljárás igénybevétele, a jogosult választhat, hogy ezen eljárás lefolytatását kéri-e, vagy munkaügyi pert kezdeményez. Erre utal az Fmhtv. 3. § (2) bekezdés b) pontja.”[2]
Szécsényi-Nagy Kristóf viszont a szigorúbb álláspontot képviseli, és arra jut, hogy 3 millió forint alatt kötelező a fizetési meghagyásos eljárás igénybevétele.
„Nem vezet ezzel ellentétes eredményre a Pp. XXXIX. Fejezetének a szabályozása sem: az 508. § (6) bekezdése a[z 1952-es] Pp. 349. § (5) bekezdéséhez hasonlóan egy megengedő szabályt tartalmaz csak [Pp. 508. § (6) bekezdés: A fél a pénzkövetelés iránti igényét fizetési meghagyás útján is érvényesítheti, kivéve, ha a per tárgya a jogviszony keletkezése, módosítása, módosulása, megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.], míg a kötelező értékhatár alkalmazását nem zárja ki semmi, sem a munkaügyi perek speciális szabályai körében, sem a Pp. 509. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 254. §-ban. Sőt, mivel az új Pp. mellőzte a[z 1952-es] Pp. 314. § (1) bekezdésének azt a megoldását, hogy a kötelező értékhatárra vonatkozóan szóról szóra megismételte az Fmhtv. 3. §-ának releváns részét, ehelyett pedig csak továbbutal rá, a Pp.-ből is az következik, hogy a munkaügyi perek és a közigazgatási perek Fmhtv. 3. § (5) bekezdésében meghatározott csoportjában kötelezően alkalmazandó az értékhatár, és ezáltal kizárt a peres út. Tekintettel arra, hogy erről a Ppé. javaslatának miniszteri indokolása egy szót sem ejt, valószínűleg a jogalkotó részéről nem szándékolt eredménnyel van dolgunk.”
„Ha az eljárásban nem vitatott maga a státusz, de ezzel összefüggésben kerül sor pénzkövetelés iránti igény érvényesítésére, úgy a fizetési meghagyás kibocsátásának nincs akadálya. Ez pedig azt jelenti, hogy 3 000 000 Ft pertárgyértéket meg nem haladó követelés esetén kizárt a közvetlen perindítás.”[3]
„Ezzel szemben az új rendelkezés az új (5) bekezdést alkivétellé teszi, aminek az az eredménye, hogy az Fmhtv. 3. §-a (2) bekezdésének b) pontjában felsorolt esetekben főszabályként nincs kötelező értékhatár – ez ti. a kivétel a (2) bekezdés bevezető szövegéhez, mint lex generalishoz képest -, addig az (5) bekezdésben meghatározott esetekben már alkalmazandó a 3 000 000 Ft-os kötelező értékhatár, tehát ha az ügy tárgya nem a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy a jogviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény, akkor nemcsak, hogy lehet fizetési meghagyásos eljárást indítani a pénzkövetelés tárgyában, de 3 000 000 Ft-ot meg nem haladó követelés tekintetében nem is nagyon van más lehetősége a félnek, perelni ugyanis nem perelhet.”
„A pernek a fenti esetekben történő megszüntetése nem ad alapot az Fmhtv. 3. §-ának (2) bekezdésében és a Pp. 254. §-ának (1) bekezdésében szabályozott 3 000 000 Ft-os kötelező értékhatár alkalmazásának mellőzésére. Ilyen kivételszabály ugyanis sem a Pp. 255. §-ában, sem az Fmhtv. 3. §-ában nem szerepel. Vagyis permegszüntetés esetén a 3 000 000 Ft-ot meg nem haladó pertárgyértékű követelés ismételten nem peresíthető közvetlenül, az igényt fizetési meghagyásos eljárás útján kell érvényesíteni.”[4]
„A törvény változatlanul fenntartja azt a lehetőséget, hogy a munkaügyi jogvitában érdekelt felek bármelyike fizetési meghagyás kibocsátásával érvényesítse igényét. A törvény meghatározza azokat az eseteket, amikor nem kérhető a fizetési meghagyás kibocsátása, azaz a pénzkövetelés esetében az érdekeltnek meg kell indítania a peres eljárást.”[5]
A bírói gyakorlat
Kúriai, illetve ítélőtáblai gyakorlat jelenleg nem áll rendelkezésre a fizetési meghagyás opcionális vagy kötelező volta kapcsán munkaviszonyból származó 3 millió forint alatti pénzkövetelés érvényesítésére. Ebből arra következtethetünk, hogy ez a bírói gyakorlatban nem merül fel olyan elvi kérdésként, amely eljutna eddig a bírósági szintig, mert mind az elsőfokú bíróságok, mind az itt eljáró felek a jogszabályt egyformán értelmezik, vita köztük sem merül fel.
A gyakorlatban munkaviszonyból származó pénzkövetelést, legtöbbször elmaradt (vagy visszatérítendő) munkabért mind fizetési meghagyás, mind peres eljárás útján kezdeményeznek a felek. A keresetlevél visszautasítására ilyen okból (hatáskörhiány) általában nem kerül sor.
Ha a jogalkotói szándékot vizsgáljuk a fenti rendelkezések mögött, a miniszteri indokolásból ugyancsak arra következtethetünk, hogy a jogalkotó az új Pp. esetén is meg kívánta hagyni a jogosultnak a választási lehetőséget a két lehetőség között („A törvény változatlanul fenntartja azt a lehetőséget, hogy a munkaügyi jogvitában érdekelt felek bármelyike fizetési meghagyás kibocsátásával érvényesítse igényét”).
A (lex specialis) jogszabályhelyek grammatikai értelmezése is arra utal, hogy mind peres mind nemperes eljárás útján érvényesíthetővé kívánta tenni a jogalkotó az ilyen jellegű követeléseket („fizetési meghagyás útján is”).
Álláspontom szerint ilyen esetekben a félnek választási lehetősége van, hogy követelését fizetési meghagyásos eljárás vagy peres eljárás útján érvényesíti. Bár más – illetékességi – kérdésben, de a Kúria kimondta, hogy az Fmhtv. 20. § (5) bekezdésével szemben, amely általános szabálynak minősül, elsődlegesen a Pp. 513. § (2) bekezdés különös szabályát kell alkalmazni, ellenkező esetben nem érvényesülne a Pp. „gyengébb fél védelme” céljából meghozott rendelkezése.[6] Ez esetünkben annyiban lehet érdekes, hogy a Kúria ezen döntésében megerősítette, hogy az általános jogszabály helyett a speciális jogszabályi rendelkezés kell figyelembe venni, így az Fmhtv. 3. § (2) bekezdés b) pontja rendelkezéseivel szemben annak 3. § (5) bekezdését és a Pp. mint lex specialis 508. § (6) bekezdését az Fmhtv. mint lex generalissal szemben. Kiolvasható a döntésből az is, hogy a Pp. értelmezése során a félre kedvezőbb értelmezés az alkalmazandó, így párhuzamos jogértelmezéssel ez is a nemperes eljárás opcionális voltára utal.
Összefoglalás
Összességében elmondható, hogy munkaviszonyból származó, 3 millió forint alatti pénzkövetelés érvényesítésekor több jogértelmezés merül fel a fizetési meghagyásos eljárás kötelező vagy választható volta kapcsán. Azonban mind a jogelmélet, mind a jelenlegi bírói gyakorlat alapján inkább arra a következtetésre juthatunk, hogy a fél választhat, hogy követelését fizetési meghagyásos eljárásban közjegyző, vagy közvetlenül munkaügyi bíróság előtt érvényesíti.
(Megjelent először: 2021. október 2.)
Dr. Bóta Zsuzsanna
Bíró
Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma
***
A szerzői jog jogosultja fenntart minden másolással, terjesztéssel, többszörözéssel kapcsolatos jogot. Tilos a cikkek, egyéb tartalmak teljes vagy rövidített formában történő másolása, nyilvánossághoz közvetítése, újraközlése. Tilos továbbá a honlap tartalmát adatbázisba lementeni. A honlapon található tartalom bármely eleme csak a szerzői jog jogosultjának előzetes engedélyével használható fel.
Photo1: banderlog / Shutterstock
Photo2: Fotolia.de