Napok óta egyre több és hangosabb kritika éri a Munka Törvénykönyve várhatóan 2023. január 1-jén hatályba lépő módosításait. Különösen szakszervezeti oldalról érkeznek vészjósló elemzések, melyek szerint a jogalkotó nem megfelelően emeli át a Munka Törvénykönyvébe az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló 2019/1152 EU irányelvben, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló 2019/1158 EU irányelvben előirányzott újításokat.

Az érdekképviseletek felróják a jogalkotónak azt is, hogy a jogharmonizációs kötelezettség leple mögé bújva megpróbál a Munka Törvénykönyvébe becsempészni olyan szabályokat is, melyeknek közük sincs a törvénymódosítás alapját képező irányelvek céljaihoz, azonban jelentősen csorbítják a munkavállalók jogait és szűkítik az érdekérvényesítő képességüket. Utánajártunk annak, hogy vajon aggodalomra megalapozottan lehet-e ok, jogosak-e a módosítási javaslatokat ért bírálatok. Beszélgetőpartnerünk dr. Mayer M. Balázs ügyvéd és munkajogi szakjogász, valamint dr. Goda Mark ügyvéd és munkajogi szakjogász.  

Munkajog Portál: A Magyar Szakszervezeti Szövetségtől a Vasas Szakszervezeten át több munkavállalói érdeképviselet is erősen hangot adott az elmúlt napokban a Munka Törvénykönyve módosításait érintő lesújtó véleményének. Kritika éri többek között a szülői szabadság, az apákat megillető szabadság és a szabadság kiadásának tervezett szabályait.

Dr. Mayer M. Balázs: A kritikák középpontjában az a tervezett szabály áll, amely szerint a munkáltató bizonyos esetekben – fontos gazdasági érdek, a munkáltató működését súlyosan és közvetlenül érintő ok esetén – megtagadhatja a szülői szabadság és a munkavállaló rendelkezése alatt álló hét nap szabadság kiadásának időpontját érintő munkavállalói kérést.

Véleményem szerint ugyanakkor a félreértések eredője egy közkeletű tévedés, és talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy ennek még köznyelvi okai is vannak. Gyakran halljuk ugyanis, hogy a munkavállaló „kiveszi” a szabadságát, vagy még plasztikusabban: szabadságra „megy”. Ezzel szemben a valóság az, hogy a szabadságot a munkáltató adja ki és nem kivétel ez alól sem a szülői szabadság, sem pedig az a hét nap, amelyről a munkavállaló rendelkezhet. Ez azonban a jelenlegi jogszabályi környezetben sem korlátok nélküli, hiszen egyrészt már a mostani szabályok is egyeztetési kötelezettséget írnak elő a felek között, másrészt a munkáltató kivételes esetben – fontos gazdasági érdek/működését súlyosan és közvetlenül érintő ok – már jelenleg is megváltoztathatja a szabadság kiadásának időpontját. A kritikák tehát valójában egy már jelenleg is fennálló helyzetnek szólnak, lényegi újdonságot a tervezett módosítás nem hoz. Sőt, azt gondolom, hogy a méltányos mérlegelés elve és a joggal való visszaélés tilalma eleve megfelelő garanciát nyújt a munkavállalói oldalnak a kritikákban megfogalmazott félelmek ellen. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a szülői szabadság munkáltató általi megszakítására nem is lesz lehetőség, beláthatjuk, hogy a módosítás egyáltalán nem olyan egyoldalú, mint amilyennek első ránézésre tűnik.  

Munkajog Portál: A szakszervezetek visszaélésektől tartanak, melyekre szerintük azért van lehetőség, mert a kivételesen fontos gazdasági érdek, a munkáltató működését súlyosan és közvetlenül érintő ok nem került kellően definiálásra a jogszabályban.

Dr. Goda Mark: A kivételesen fontos gazdasági érdekre és a munkáltató működését súlyosan és közvetlenül érintő okra való hivatkozás a hatályos törvényszövegben is megtalálható, tehát nem új keletű. A fontos gazdasági érdek, illetve a munkáltató működését súlyosan és közvetlenül érintő ok esetei annyira szerteágazók, hogy azok taxatív felsorolása, az esetkörök meghatározása, illetve szűkítése a törvényben nem lehetséges, de nem is célszerű. Minden esetet egyénileg kell elbírálni és ez alapján eldönteni, hogy történt-e visszaélés vagy sem.

Munkajog Portál: Az „apaszabadság” tervezett szabályozása szintén kapott hideget-meleget. A szakszervezetek sérelmezik az apákat megillető szabadság díjazásának mértékét és módját, valamint azt, hogy ikergyermekek születése esetén is csak annyi szabadság jár az apáknak, mint ha egy gyermekük született volna. A tervezett szabályozással ellentétben a hatályos törvényi rendelkezés differenciál oly módon, hogy ikergyermekek születése esetén két nappal több szabadság jár az apáknak.

Dr. Mayer M. Balázs: Fentiekhez hasonlóan rossz megközelítésnek tartom az „apaszabadság” új szabályozását érő kritikákat, amelyek lényege, hogy a tervezetben 10 nap szerepel ezen a jogcímen, melynek első öt napjára a távolléti díj 100%-a, a második öt napjára pedig a távolléti díj 40%-a jár. A kritikák egyedül a távolléti díj összegét érintően tűnnek – legalábbis első ránézésre – némileg megalapozottnak, de azt valószínűleg kevesen tudják, hogy még ez is összhangban áll azzal az irányelvvel, amely eleve szükségessé teszi a törvénymódosítást. Ennek vonatkozó rendelkezése ugyanis pusztán annyit ír elő, hogy a díjazás nem lehet kevesebb annál az összegnél, mint ami a munkavállalót keresőképtelenség esetén megilletné.  Mivel ennek első 15 munkanapja nem más, mint betegszabadság, – amelynek időtartamára a munkavállaló a távolléti díj 70%-ára jogosult – egy egyszerű matematikai számítás segítségével könnyű belátni, hogy az apaszabadság teljes 10 napjára vetítve teljesül ez a követelmény is. Idetartozik az is, hogy a jogalkotó az apaszabadsághoz való jogot nem köti a gyermek születését megelőző legfeljebb hat hónapos foglalkoztatási jogviszonyhoz, holott erre az irányelv lehetőséget adna.         

Munkajog Portál: A munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv négyhónapos szülői szabadság biztosítását írja elő, ehelyett a Munka Törvénykönyvébe csak 44 munkanap szülői szabadság kerülne. Kell-e tartania Magyarországnak attól, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít emiatt? 

Dr. Goda Mark: Az Európai Bizottság nem csak Magyarországgal, hanem tudomásunk szerint az Unió 18 másik tagállamával, mint pl. Németországgal szemben is vizsgálja a kötelezettségszegési eljárás megindításának szükségességét az irányelv nem megfelelő adaptációja kapcsán.

Munkajog Portál: Ez azt jelenti, hogy Magyarországon kívül ennyi tagállamnak nem sikerült megalkotnia azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyeket az irányelv alapján kellett volna?

Dr. Goda Mark: Nem ezt jelenti. Egyelőre kötelezettségszegést az Európai Bizottság sem Magyarországgal, sem más tagállammal szemben nem állapított meg. Csupán arról van szó, hogy az irányelvekben foglalt rendelkezésekkel összefüggésben eltérő lehet az Európai Bizottság és az egyes tagállamok jogértelmezése, ezért még messze nem biztos, hogy egy ilyen eljárás eredményeként – feltéve, hogy megindítják – kötelezettségszegést állapítanak meg.

Munkajog Portál: A szülői szabadság kapcsán mit értelmez másként a magyar jogalkotó? Az irányelv szerinti négy hónap és a törvényjavaslatban rögzített 44 munkanap között láthatóan van némi különbség.

Dr. Goda Mark: A szülői szabadság célja a munka és a magánélet közötti egyensúly erősítése azzal, hogy mindkét szülő külön-külön igénybe vehessen legalább négy hónap szabadságot – melyből két hónap átruházható a másik szülőre – annak érdekében, hogy ebben az időszakban elláthassa a ráháruló szülői feladatokat. Nem az az elvárás az egyes tagállamokkal szemben, hogy az irányelv szerinti elnevezésén ültessék át a saját jogrendjükbe az adott jogintézményt, hanem az az elvárás, hogy az irányelvben foglaltak tartalmilag teljesüljenek.

Ha tehát az irányelv szerinti szülői szabadság célját és funkcióját nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarország ezeket a célokat már nagyon régóta elősegíti és az ezirányú elvárásokat teljesíti. Sőt, az irányelv alapján előírt négyhónapos időszakot bőven túlszárnyaljuk azzal, hogy a szülői feladatok ellátására a magyar munkajogi szabályok ennél jelentősen hosszabb időt biztosítanak egyfelől az anyák számára nyitva álló szülési szabadság, másfelől pedig a gyermek gondozása céljából mindkét szülő által a gyermek hároméves koráig igénybe vehető fizetés nélküli szabadság kiadásával.

Munkajog Portál: A hatályos szabályok alapján a munkavállaló gyermeke harmadik életéve betöltéséig jogosult a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot igénybe venni. Ez mennyiben áll összhangban az irányelv azon rendelkezésivel, amelyek alapján a szülői szabadság akár a gyermek nyolcéves koráig vehető igénybe? Illetve az sem utolsó szempont, hogy az irányelv szerinti szülői szabadság alatt a munkavállaló jogosult díjazásra, miközben a fizetés nélküli szabadság alatt nem.

Dr. Goda Mark: Az irányelv azt mondja, hogy a szülői szabadságot, vagyis a mi jogértelmezésünk szerint azt a szabadságot, amely lényegében a szülői szabadság funkcióját tölti be és a szülői szabadság irányelv szerinti célját tartalmilag kitölti, legfeljebb a gyermek nyolcadik életévének betöltéséig kell biztosítani, de ettől az egyes tagállamok eltérő, azaz rövidebb időtartamot is megállapíthatnak. A hatályos szabályozásunk abszolút összhangban van az irányelv elvárásaival. A díjazást illetően tudni kell, hogy az irányelv nem a szülői szabadság teljes időtartamára írja elő a munkavállaló díjazását, hanem csak két hónapos időtartamra. Utóbbi pedig Magyarországon teljesülne azzal, hogy a törvényjavaslat értelmében nem csak az anya, hanem mindkét szülő külön-külön 44 nap fizetett szülői szabadságra lesz jogosult.

Munkajog Portál: Vagyis az irányelv szerinti négyhónapos szülői szabadságot, melyből két hónapra díjazás jár, a magyar jogalkotó úgy oldaná meg, hogy szülői szabadság címen biztosít 44 munkanap fizetett szabadságot és a fennmaradó időtartamot lefedné az anyáknak járó szülési szabadsággal, melyre szintén díjazás jár, valamint a gyermek gondozása céljából igénybe vehető fizetés nélküli szabadsággal, melyet mindkét szülő igénybe vehet?

Dr. Goda Mark: Pontosan.

Munkajog Portál: A munkavállalók hátrányára változnak a munkaidő beosztásának szabályai?

Dr. Mayer M Balázs: A hatályos szabályozás szerint a munkáltató a munkaidő-beosztást legalább egy hétre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább 168 órával korábban írásban közli. A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább 96 órával korábban módosíthatja. Ettől viszont kollektív szerződésben el lehet térni, azaz jelenleg még fennáll az a lehetőség, hogy a munkáltató és a szakszervezet úgy állapodjanak meg, hogy a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően akár 24 órával korábban módosíthatja. Ezt kívánja némileg szigorítani a jogalkotó azzal, hogy kollektív szerződésben is csak úgy állapodhassanak meg a felek, hogy a munkaidő-beosztás legfeljebb 48 órával korábban legyen módosítható, ha a munkáltató gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel.

Furcsa tehát, hogy ezt a tervezett rendelkezést éppen a szakszervezetek oldaláról éri kritika, miután láthatóan a munkavállalók javára történő szigorítást vezetne be a jogalkotó. Másrészt kizárólag akkor kerülhetne sor a 48 órás szabály alkalmazására, ha ebben a munkáltató a szakszervezettel meg tud állapodni, egyéb esetben nem.

Munkajog Portál: A szakszervezetek erősen elítélik a munkakörük betöltésére egészségi okból alkalmatlanná vált munkavállalót érintő új szabályt, mely törvényi szinten rendelkezne arról, hogy egészségi okból való alkalmatlanság esetén a munkavállaló mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól úgy, hogy a mentesülés idejére díjazásra nem jogosult. Ez a szakszervezetek szerint könnyen vezethet ahhoz, hogy az anyagilag ellehetetlenülő munkavállaló kénytelen felmondással megszüntetni a munkaviszonyát és új munkát keresni. Ez különösen azért is hátrányos a munkavállalóra nézve, mert felmondása esetén a végkielégítésre való jogosultságát elveszíti.

Dr. Goda Mark: Az elmúlt napokban a sajtóban és különböző online hírportálokon olvastam több szakszervezeti képviselő és tisztségviselő megnyilvánulását arról, hogy a hatályos munkajogi szabályozás szerint a munkáltatónak – a munkavállaló egészségi alkalmatlansága esetén – jelenleg két opciója van: megpróbálhat a munkavállalónak egy másik, egészségi állapotának megfelelő munkakört felajánlani, illetve ha erre nincs lehetőség, akkor a munkaviszonyt felmondással meg kell szüntetnie és a munkavállalónak járó végkielégítést meg kell fizetnie. Ezzel szemben azt kell mondanom, hogy ilyen szabályt a hatályos törvényünk nem tartalmaz.

Munkajog Portál: És mit mond erről a kérdésről a joggyakorlat?

Dr. Goda Mark: Az elmúlt 10-15 évben több olyan ítélet született a Kúrián ebben a kérdéskörben, például az Mfv.II.10.620/1998/2. és Mfv.I.10.850/2010/3. számú ítélet, mely kimondta, hogy a munkáltatót a munkavállaló egészségi alkalmatlansága esetén nem terheli felmondási kötelezettség, még akkor sem, ha esetleg a munkavállalónak más, egészségi állapotának megfelelő munkakört felajánlani nem tud.

Kétségtelenül ily módon kialakulhat egy patthelyzet a felek között, mely egyik fél számára sem szerencsés, de anyagi szempontból elsődlegesen a munkavállaló számára jelent jelentős hátrányt. E patthelyzet következtében a munkavállaló anyagi megfontolásból valóban kénytelen lehet előbb vagy utóbb a munkaviszonyát felmondással megszüntetni. Amúgy már hosszú évek óta zajlik arról szakmai vita, hogy vajon rá lehet-e terhelni ennek a helyzetnek az anyagi következményeit a munkáltatóra csupán azért, mert „neki úgy is van pénze”? Komplex kérdés, melynek megválaszolása nem szűkíthető le nemes egyszerűséggel a munkáltató anyagi helyzetére és fölényére.

Munkajog Portál: A hatályos Munka Törvénykönyve tartalmaz-e olyan rendelkezést, mely szerint az egészségi okból a munkakör betöltésére alkalmatlanná vált munkavállalónak a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alóli mentesülés idejére jár-e díjazás? Honnan ered az érdekképviseletek ezirányú követelése?

Dr. Goda Mark: A szakszervezeteknek nyilván az a dolguk, hogy a munkavállalók érdekeit képviseljék és érvényesítsék. A díjazásra való jogosultság felvetése onnan eredhet, hogy a Kúria egy döntésében (Mfv.II.10.214/2016.) valóban még azt az álláspontot képviselte, hogy az egészségi okból alkalmatlanná vált munkavállalónak a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alóli mentesülés ideje állásidőnek minősül és ezért jár neki a díjazás. Ezt az álláspontot arra alapozta a Kúria, hogy a munkavállaló munkavégzéssel összefüggő képességei nem lehetnek függetlenek a munkaviszonytól, a munkáltató működésétől és ezért nem is értékelhetők a munkáltató működési körén kívül eső okként.

A Kúria e korábbi gyakorlatával először az Mfv.I.10.438/2018/4. számú ítéletében ment szembe, melyben kimondta, hogy az egészségi alkalmatlanságot nem általánosságban, hanem konkrétan a munkavállaló által betöltött munkakör tekintetében kell vizsgálni, azaz nem releváns, hogy a munkavállaló esetleg más munkakörben foglalkoztatható-e. Kizárólag annak van jelentősége, hogy a munkavállaló a munkaszerződés szerinti munkakörét nem tudja ellátni egészségi alkalmatlansága miatt, mert így e tekintetben lényegében keresőképtelen. A munkavállaló egészségi alkalmatlansága, azaz lényegében keresőképtelensége miatt pedig nem áll fenn a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége. Foglalkoztatási kötelezettség hiányában az állásidő és az erre járó díjazás fogalmilag kizárt. Megjegyzem továbbá, hogy a Kúria egy 2021-es ítéletében megerősítette ezt az álláspontját, a bíróságok ennek tükrében ezt a gyakorlatot követik.

Mindenesetre az üdvözölendő, hogy a joggyakorlat jogszabályi szintre emelésével egyértelműsítésre kerül e helyzetek jogi megítélése.

Az adott kérdés törvényi szabályozásának további előnye, hogy az egészségi alkalmatlanság miatti mentesülés időtartama garantáltan munkában töltött időnek minősülne ezentúl, mely időtartamra a munkavállalónak jár szabadság. A hatályos szabályozás ezt a garanciát nem nyújtja, vagyis jelenleg annak a munkavállalónak, aki egészségi alkalmatlansága miatt mentesül a munkavégzés kötelezettsége alól, erre az időtartamra szabadság nem jár.

Munkajog Portál: Összeségében milyen képet kapunk a módosítások kapcsán?

Dr. Mayer M. Balázs: Véleményem szerint, ha prekoncepcióktól mentesen, szakmai tárgyilagossággal szemléljük a tervezetet, nem juthatunk másra, mint arra, hogy összességében nem romlik a munkavállalók helyzete. Sőt, ha pl. azt a leendő szabályt tekintjük, hogy bizonyos keretek között és feltételek fennállása esetén a jövőben a munkavállaló kérésére a munkáltatónak indokolnia kell a munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatát, így különösen a próbaidő alatt közölt azonnali hatályú felmondást vagy a nyugdíjasnak minősülő munkavállalóval vagy vezető állású munkavállalóval közölt felmondást, akkor látható, hogy éppen a leglényegesebb témakörben, a munkaviszony megszüntetése kapcsán erősödik a munkavállalói oldal. Egyúttal egyébként a munkavállalók jogvitát is jobb eséllyel kezdeményezhetnek ezekben az esetekben.

Mindezzel együtt természetesen nem vitatható a szakszervezetek joga a kritikához és törekvéseik a munkavállalói érdekek előmozdítására.. Ettől lesz teljes a kép és így lehet egyre hatékonyabb a két oldal együttműködése, amely végső soron mindannyiunk érdeke.

Dr. Goda Mark: Én is úgy látom, hogy többek között a munkaviszony megszüntetésére irányuló munkáltatói jognyilatkozatokkal összefüggő indokolási kötelezettség kiterjesztésével, a joggal való visszaéléssel kapcsolatos bizonyítási teher megfordításával több olyan szabály kerülhet a Munka Törvénykönyvébe, amely a munkavállalók munkáltatókkal szembeni érdekérvényesítő erejét erősíti.

Munkajog Portál: Köszönjük a beszélgetést.

 

***

A szerzői jog jogosultja fenntart minden másolással, terjesztéssel, többszörözéssel kapcsolatos jogot. Tilos a cikkek, egyéb tartalmak teljes vagy rövidített formában történő másolása, nyilvánossághoz közvetítése, újraközlése. Tilos továbbá a honlap tartalmát adatbázisba lementeni. A honlapon található tartalom bármely eleme csak a szerzői jog jogosultjának előzetes engedélyével használható fel.

Photo: Bacho / Shutterstock