2013. májusban zárult le a Kúrián egy közalkalmazott és munkáltatója között zajló munkaügyi jogvita. A közalkalmazott érvényesíteni kívánta az illetmény felvételével kapcsolatos költségeket, valamint a számára szintén költségként megjelenő számlavezetési díjat és a bankkártya éves díját is. A Kúria ítéletében döntött a munkáltató költségtérítési kötelezettségéről és annak mértékéről.
A közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes az alperes munkáltatónál pedagógus munkakört töltött be. A munkáltató a felperes illetményét átutalással fizette meg minden hónapban. A felperes a bankszámla vezetésével és bankkártya használatával kapcsolatos költségek megtérítése iránt kereset terjesztett elő a munkáltatóval szemben. Cikkünkben bemutatjuk a felperes kereseti kérelmét, az alperes védekezésként előadott ellenkérelmét, valamint az elsőfokú, másodfokú bíróságok és a Kúria döntéseit.
A felperes kereseti kérelme
A felperes a kereseti kérelmében 5.462,- Ft költség megtérítésére kérte kötelezni a munkáltatót a közalkalmazottak jogállásról szóló 1992. évi XXXIII. törvény („Kjt.”). 79/A. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva, mely szerint
„A közalkalmazottat az (….) illetmény kifizetése a közalkalmazott által meghatározott fizetési számlára történő átutalással, fizetési számla hiányában pénzforgalmi számláról történő készpénzkifizetés kézbesítése útján történik. Az illetmény fizetési számlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve az illetménykifizetés a közalkalmazott részére költségtöbbletet nem okozhat.”
Perköltségigényt nem terjesztett elő.
A felperes a keresetében előadta, hogy a 2010. február, március és április havi béreinek felvételével kapcsolatban többletköltsége merült fel. Okirattal igazolta, hogy a bankszámla számlavezetési díja erre a három hónapra 897,- Ft, a bankkártya éves díja 1.800,- Ft, és a tranzakciós díj 2.765,- Ft volt. Így összesen 5.462,- Ft költsége merült fel a három hónap tekintetében az illetmény felvételével kapcsolatban.
Az alperes ellenkérelme
Az alperes az érdemi ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a postai utalásnak sem lett volna akadálya az illetmény kifizetésével összefüggésben. Az alperes ugyanakkor ezzel kapcsolatban nem bizonyította, hogy ebben a felek megállapodtak volna előzetesen és a jogszabály is úgy rendelkezik e tekintetben, hogy a bankszámlára történő utalás az illetmény kifizetésének a módja. Amennyiben a felek ettől eltérően állapodtak volna meg, akkor ezt az alperesnek bizonyítania kellett volna. Az alperes azonban ilyen bizonyítási indítvánnyal az eljárás során nem élt. Az alperes ugyanakkor nem vitatta a felperes által csatolt kimutatást, mely szerint a postai kifizetések esetén havi 100.000,- Ft feletti kifizetés esetén 800,-/900,- Ft összegű költség merült volna fel.
Az alperes nem vitatta a felperesi azon állítását sem, mely szerint az illetmény bankkártyával történő felvétele kevesebb költséggel jár, mint az illetmény közvetlen felvétele az adott pénzintézetnél.
Az alperes ellenkérelmében hivatkozott továbbá a pénzintézet által becsatolt nyilatkozatra, mely szerint a felperes részéről igénybe vett számlacsomagnál kedvezőbb konstrukció is létezett. Ezzel szemben a felperes azzal érvelt, hogy az egyes számlacsomagok esetében különböző feltételeket szab a pénzintézet azok igénybevételével kapcsolatban és több együttes feltétel elbírálása során derül ki, hogy kinek melyik konstrukció, illetve számlacsomag a kedvezőbb.
Az elsőfokú ítélet
Az ügyben eljáró munkaügyi bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a folyószámla-költségtérítés a közalkalmazott részére a Kjt. alapján járó juttatás, azaz a jogszabály erejénél fogva járó költségtérítés. A munkáltató – előzetes megállapodás hiányában – nem kifogásolhatta, hogy a közalkalmazott az adott pénzintézetnél miért nem egy kedvezőbb konstrukciót, illetve kedvezőbb számlacsomagot választott. A felperes a perben hiteltérdemlően igazolta a felmerült költségeket, ezért azokat az alperesnek utóbb köteles megtéríteni.
A munkaügyi bíróság folyószámla-költségtérítés címen 5.462,- Ft összeg megtérítésére kötelezte az alperest.
A másodfokú ítélet
Az alperes fellebbezése folytán eljáró törvényszék ítéletével az első fokon eljárt munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes marasztalását 3.440,- forintra leszállította. A keresetet ezen felül elutasította. A törvényszék az ítéletében kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság a többletköltségként jelentkező kiadások körét helyesen állapította meg a tranzakciós díjban, a számlavezetési díjban és a kártyadíjban. A törvényszék nem értett egyet azonban azzal az állásponttal, hogy a felperes által kimutatott banki költségek teljes egészében a munkáltató által megtérítendő többletköltségként jelentkeztek az illetmény bankszámlára történő átutalásával és egyszeri felvételével kapcsolatban. Mivel a felperes három hónapra érvényesítette a költségtérítés iránti igényét, erre az időszakra a bankkártya éves díjának csak az ¼ része illette volna meg a felperest. A törvényszék az ítéletében kifejtette továbbá, hogy a bankkártyával kapcsolatos költség és a háromhavi számlavezetési díj teljes egészében nem tekinthető olyan többletköltségnek, amely megtérítésére a munkáltató köteles, figyelemmel arra, hogy a felperes nem csak az illetmény felvételére használta a bankkártyát, hanem vásárolt is azzal. Erre tekintettel a számlavezetés és a bankkártyaköltség nem egészben, hanem csak részben tekinthető az illetmény számlára utalással és onnan történő felvétellel okozott többletköltségnek, amit a másodfokú bíróság mérlegeléssel 50%-ban állapított meg. A felperes többletköltsége tehát a perbeli időszakban 2.765,- Ft tranzakciós díj, 450,- Ft számlavezetési díj, és a bankkártya éves díjának időarányos része, azaz 225,- Ft. Ez összesen 3.440,- Ft.
A törvényszék nem találta megalapozottnak az alperes hivatkozását, mely szerint a felperesnek módja lett volna olyan pénzintézeti számlát választani, amely külön térítés nélkül biztosítja a számlavezetést, az illetmény egyszeri felvételét és a bankkártyát is. A törvényszék ítélete szerint a felmerülő többletköltségek megtérítése nem függhet attól, hogy a felperes által elérhető bankok milyen ajánlatokat tesznek közzé, mivel nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a közalkalmazott költségviselését írná elő, ha nem a munkáltató elvárásainak megfelelő bankszámlaszerződést köt.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A Kúria ítélete
A Kjt. hatálya alá tartozó szerveknél az illetmény kifizetése átutalással vagy bankszámla hiányában postai úton történhet. A Kjt. 79/A. § (2) bekezdése az átutalás költségeinek viselése tekintetében rögzíti, hogy az illetményhez való egy összegben történő hozzájutás nem jelenthet többletköltséget a közalkalmazottnak. Ennek megfelelően helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az illetmény bankszámlára történő utalásához és annak egyszeri felvételéhez a felperes részéről bankszámla- és bankkártyaszerződés kötése volt szükséges, amely alapján számlavezetési díj és kártyadíj terhelte őt, a pénzfelvételért pedig úgynevezett tranzakciós díjat volt köteles fizetni.
Míg a jogalap vonatkozásában helytállóan döntöttek az eljárt bíróságok, az összegszerűség tekintetében tévedett a másodfokú bíróság, amikor a bankkártya díjának és a számlavezetés díjának csak egy részét találta megalapozott kereseti követelésnek, tekintettel arra, hogy a felperes csak három hónapra igényelte az ezzel kapcsolatos költségeket, illetve hogy bankszámláját és bankkártyáját egyéb tranzakciókra is használta.
A Kúria szerint helytállóan hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az illetménye felvételével kapcsolatos éves bankkártyadíj és számlavezetési díj attól függetlenül merült fel a kereseti követelésben megjelölt mértékben, hogy kártyáját, illetve számláját az illetmény felvételén kívül egyéb tranzakciókra is használta-e, vagy sem. Mivel nincs mód negyedéves, vagy havi bankkártya kiváltására és a számlavezetési díjat akár egyszeri alkalommal történő illetményfelvétel esetén is meg kell fizetni, ezen összeg csökkentése a Kjt. 79/A. § (2) bekezdésébe ütközne.
Osztotta a Kúria a jogerős ítélet azon álláspontját, hogy az illetmény kifizetésével felmerülő többletköltségek megtérítése nem függhet attól, hogy a bankok milyen ajánlatokat tesznek közzé, illetve milyen számlacsomagokat kínálnak. Nincs olyan jogszabályi kötelezés, amely a közalkalmazott költségviselését írná elő, ha nem a munkáltató elvárásainak megfelelő bankszámlaszerződést köt.
A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Munkajogportal.hu
***