Munkabér iránti követelés érvényesítése felszámolási eljárásban

Napjainkban sok esetben előfordul, hogy egy gazdálkodó szervezet fizetésképtelenné válik, így – egyéb tartozásai mellett – a munkavállalói felé sem tudja rendezni bértartozását. Békés rendezés hiányában a munkáltató felszámolás alá kerülhet.

A felszámolási eljárást a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) szabályozza. A törvény meghatározása szerint az eljárás célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A Cstv. 27. § (2) bekezdésének a-f) pontja rendelkezik arról, hogy a bíróság mely esetekben állapítja meg az adós fizetésképtelenségét.

Felszámolási eljárás kezdeményezése a (volt) munkavállaló által

Amennyiben a munkáltató ellen nincsen folyamatban lévő felszámolási eljárás, úgy munkaviszonyból származó követelés esetén a munkavállaló, mint az adós munkáltató hitelezője a Cstv. 27. § (2) bekezdésének több alpontja alapján jogosult felszámolási eljárást kezdeményezni.

A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben – mely alapján a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette – maga a munkaszerződés és az abból fakadó munkáltatói – munkabér fizetési – kötelezettség megsértése alapozza meg az eljárás lefolytatásának jogosultságát. A Cstv. ezen rendelkezése alapján benyújtott felszámolási kérelemben a Cstv. 24. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (vagyis a tartozás esedékességének) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst a hitelező miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat – a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is – csatolni kell.

Az adós munkáltatónak küldendő fizetési felszólítás törvényben meghatározott minimális tartalmi követelményei alapján a felszólításban meg kell jelölni a követelés jogcímét, összegét, megfizetésének határidejét (esedékességét). A fizetési felszólításban meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelést. A fizetési felszólítás tekintetében csatolni szükséges továbbá az adós részéről történt átvételére vagy a feladás igazolására szolgáló iratot. A Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjára alapított kérelem esetén a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki.

Ezen esetben a hitelező már valamely jogi úton megkísérelte érvényesíteni követelését, így az ezt igazoló jogerős bírósági határozatot, fizetési meghagyást csatolni szükséges beadványához. Természetesen kérelmében a Cstv. 24. § (1) bekezdésében foglaltakról ezen esetben is nyilatkoznia kell a hitelezőnek. Amennyiben a hitelező már végrehajtási eljárást indított a követelése behajtása érdekében, ennek eredménytelensége esetén a Cstv 27. § (2) bekezdés c) pontjára hivatkozva indíthat felszámolási eljárást, mely esetben a jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozat és az eredménytelen végrehajtást igazoló iratok csatolandók a kérelemhez.

Ha az adós ellen már volt folyamatban csőd- vagy felszámolási eljárás, a Cstv. 27. § (2) bekezdés d) pontja alapján – amennyiben az adós a fizetési kötelezettségét ezen eljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette – felszámolási eljárás kezdeményezhető.

Fontos kiemelni, hogy a Cstv. 22. § (3) bekezdés kimondja, hogy a felszámolási eljárás során a jogi képviselet kötelező. Ez az eljárást kezdeményező hitelező részére ró kötelezettséget. A szociálisan hátrányos helyzetben lévők a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény alapján jogi tanácsot és eljárási jogi képviseletet kaphatnak jogaik érvényesítése és jogvitáik megoldása során, ennek érdekében az állam – egyebek mellett – a kérelmező részére a pártfogó ügyvédi képviseletet biztosítja és annak költségét a fél helyett megelőlegezi vagy viseli.

A felszámolás illetékköteles eljárás, az illeték mértéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 44. § alapján a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek esetében 80.000 forint, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetében pedig 30.000 forint (az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 44. §). Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy az Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontja alapján a munkaviszonyból származó munkabér- és egyéb követelésre tekintettel indított felszámolási eljárásokban a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg, amely az illeték előzetes lerovása alól mentesíti a felszámolási eljárás kezdeményezőjét.

A jogi képviselet díján, valamint az eljárási illetéken túl a felszámolási eljárás kezdeményezésekor igazolni kell, hogy a hitelező 25.000,- Ft közzétételi költségtérítést befizetett, figyelemmel arra, hogy a költségtérítés összegét az eljárás kezdeményezőjének kell előlegeznie.

Mit tehet a munkavállaló, ha munkáltatója felszámolás alá kerül?

Amennyiben a munkáltató felszámolás alá kerül, a (volt) munkavállalónak, mint hitelezőnek a felszámolás közzétételétől (mely a felszámolás kezdő időpontja) 40 nap áll rendelkezésére, hogy a a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált követelését a felszámolónak bejelentse (Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pont). A felszámolás kezdő időpontja után esedékes bérköveteléseket külön bejelenteni nem szükséges, azokat a felszámolónak kell esedékességkor megfizetnie.

A nyilvántartásba vétel feltétele alapesetben – a hitelező tőkekövetelése 1%-ának, de legalább 5.000, legfeljebb 200.000,- forint – regisztrációs díj befizetése, melynek megfizetése alól azonban a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követelések jogosultjai mentesülnek. Így a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján – figyelemmel a felszámolási költségnek minősülő követelésre – az adóst terhelő munkabér és bérjellegű juttatások jogosultjait regisztrációs díj megfizetésének kötelezettsége nem terheli. A munkabér és bérjellegű követelések vonatkozásában további eltérés az általános szabályoktól, hogy azokat Cstv. 58. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint a felszámolónak azok esedékességekor kell kifizetni. Ezen követelések kifizetésének fedezetére elsősorban az adós vagyona szolgál.

Amennyiben az adós vagyona nem elegendő a munkabér megfizetésére, úgy a felszámoló – a Bérgarancia Alapról szóló, 1994. évi LXVI. törvény (Btv.) alapján – a Bérgarancia Alaphoz fordul. A bérgarancia támogatással a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben fennálló kiegyenlíthetetlen bértartozásra előlegezhető meg. Fontos szabályt rögzít a Bvt. 1. § (3) bekezdése, mely kimondja, hogy a támogatás a felszámolás kezdő időpontja előtt megszűnt munkaviszonyból származó bértartozások fedezetéül is szolgál.

A támogatás összege – az esedékes munkabértartozás figyelembevételével – jogosultanként nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző második év – Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – nemzetgazdasági havi bruttó átlagkeresetének ötszörösét (ez jelenleg 1.115.000,- Ft).

A fentieken túl – mérlegelés alapján, a törvényi feltételek fennállása esetén – legfeljebb további kettő havi bruttó átlagkeresetnek megfelelő támogatás nyújtható, azzal, hogy Iskolaszövetkezet és kölcsönbeadó cég esetében mérlegelési jogkörben megállapított támogatás nyújtására nincs lehetőség (Munkaerő-kölcsönzés, illetve iskolaszövetkezeti foglalkoztatás esetén a kölcsönbeadó és az iskolaszövetkezet kérelmére a támogatást meg kell állapítani, ha a kölcsönvevő/szolgáltatást igénybe vevő felszámolás alatt áll, és a felszámoló által elismert és esedékes kölcsönzési/szolgáltatási díjat bevételének hiányában nem tudja kielégíteni).

A támogatás feltétele, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet az esedékes vagy a társaság megszűnésével esedékessé váló bértartozását bevételek hiányában ne tudja kielégíteni.

Az illetékes bíróság a felszámolás körébe tartozó pénzkövetelés érvényesítése során – figyelemmel a bírói gyakorlatra

A felszámoló, mint az adós gazdálkodó szervezet képviselője a Cstv-ben biztosított jogkörénél fogva a munkáltatói jogok gyakorlójaként jogosult a munkavállaló munkaviszonyát a Munka törvénykönyvében foglaltak szerint felmondani. A volt munkavállaló a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt keresetet terjeszthet elő.

Ezzel összefüggésben kiemelendő, hogy a Cstv. 38. § (3) bekezdése kimondja, hogy a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ezen eljárásra illetékességgel adós székhelye szerinti törvényszék rendelkezik.

A Fővárosi Ítélőtábla a 2.Pkk.25 710/2013/2. számú, BDT2013.2984. számon közzétett döntésében a fentiek alapján megállapította, hogy amennyiben a munkavállaló a felszámolás alatt álló munkáltatóval szemben munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránti igényt támaszt – ha ezen igény a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos elmaradt munkabérre és egyéb pénzbeli juttatásra is irányul – a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető. Ez azt jelenti, hogy ezen munkáltatói rendelkezést a felszámoló bíróság előtt kell megtámadni. Amennyiben a volt munkavállaló vagyoni igényt nem érvényesít – pusztán munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt terjeszt elő keresetet – a munkáltató székhelye, illetve azon telephelye szerinti közigazgatási és munkaügyi bíróság az illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, vagy végzett (polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 349/B § (2) bekezdés).

A fentiek összegzéseként elmondható, hogy a munkabér és bérjellegű követelések jogosultjai a felszámolási eljárás során privilegizált helyzetben vannak az adós többi hitelezőjéhez viszonyítva. A Cstv. több rendelkezése biztosítja számukra, hogy követelésükhöz hozzájussanak, melynek fedezetéül elsősorban az adósi munkáltató vagyona szolgál. Adósi vagyon hiányában – a törvényi feltételek fennállása esetén – a Bérgarancia Alap jelent megoldást arra, hogy a volt munkavállalók az elmaradt munkabér és bérjellegű követeléseikhez (illetve azok egy részéhez) hozzájussanak.

 

Dr. Nagy Péter
Bírósági titkár, Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégium

***

A szerzői jog jogosultja fenntart minden másolással, terjesztéssel, többszörözéssel kapcsolatos jogot. Tilos a cikkek, egyéb tartalmak teljes vagy rövidített formában történő másolása, nyilvánossághoz közvetítése, újraközlése. Tilos továbbá a honlap tartalmát adatbázisba lementeni. A honlapon található tartalom bármely eleme csak a szerzői jog jogosultjának előzetes engedélyével használható fel (ÁSZF).